Amíg a 3-as pavilon földszintjén a Volkswagen-csoport tartotta a sajtótájékoztatóit, az emeleten alig lézengett egy két ember, leszámítva az idei Frankfurti Autószalon egyetlen kínai standját, a Changanét. A pult mögötti falon kínai porcelán tányérok, bennük az aktuális modellek makettjeivel, ajándékként pedig kézzel készített, díszdobozos, eregetni való mini sárkányokat osztogattak.
Hogy miért csak Kína 4. legnagyobbja érezte szükségét annak, hogy itt megjelenjen, arra talán az a válasz, hogy az otthoni keresletet sem tudják kielégíteni, ezért nem akarnak egyelőre Európa felé terjeszkedni. A Changan azonban terjeszkedne, Oroszországban, Iránban és Brazíliában is hamarosan gyáruk lesz, 2020-ra évi 5,5 millió autót akarnak eladni, de ebből alig 10 százalék lesz majd export. Jelenleg a cég nem tudja eldönteni, hogy a túl sok egyéni szabályozással bíró amerikai, vagy a kínai szabványokhoz közelebbi, de jobban védett európai piacra lépjenek be először a két jelentős közül.
A frankfurti sajtótájékoztatón kínaiak és európaiak fele-fele arányban jelentek meg, az egyetlen leleplezett újdonság egy mutatós kompakt SUV, a CS75 volt. Sokkal feltűnőbb volt azonban egy korábban már bemutatott, de azért mégis kuriózumnak számító tanulmányautó, az ezüst CS95. Ez 5380 milliméteres hosszával még a Range Rovernél is 381 milliméterrel nagyobb, tengelytávja 3330 mm, a kerekei 24 colosak. A CS95 Kína válasza a kupé SUV-kra, a BMW X6-osra és társaira, a trendkövetés ráadásul a hajtásláncban is folytatódik. A hibrid rendszer egy 250 lóerős, 3,5 literes V6-osból és egy 170 lóerős villanymotorból áll, a váltó nyolcfokozatú automata. Belseje legalább annyira futurisztikus, mint a külseje, hátul az aszimmetrikus ülések, elöl pedig a vetített műszerfal szokatlan.
Órákkal a bemutató után, amikor elcsendesedett minden a Changan körül, sikerült beülnöm a standon lévő szériaautókba is. Az új CS75 a kínai márka középső SUV-ja, amit a hírek szerint arra terveztek, hogy akár nyugaton is eladható legyen. Bár a sziluettje némileg emlékeztet a Hyundai ix35-re, a hűtőrácsa pedig Range Rover-beütésű, a formaterv modern, és ez a beltér kialakítására is igaz. Az olasz formatervvel és az angol fejlesztési központból származó motorokkal rendelkező szabadidő-autó simán elment volna bármelyik nem prémium európai vagy japán gyártó termékének is. Azonban a puhának látszó műanyagok betonkemények, sőt, ami még rosszabb, orrfacsaró szagot árasztanak, egy percnyi nézelődés után kiszédültem az utastérből. Ezalatt is feltűnt azonban, hogy az összeszerelési minőség még nem az igazi, a fröccsöntött középkonzol nyikorgott, ahogy hozzáértem, itt-ott sorják meredeztek, és még a kormány közepi emblémát sem sikerült szépen eldolgozni.
Nagyon hasonló műszerfal volt az egy hónapja bemutatott kompakt, ferdehátú Eado XT-ben is, de itt nem volt olyan erős szaga, és a minőség is jobbnak tűnt. A 4,4 méteres, tehát kompakt kategóriás modellben a sajtóanyag szerint egy 1,5 literes, közvetlen befecskendezéses, 170 (!) lóerős turbómotor dolgozik, ami 9 másodperces százra gyorsuláshoz elég. A korszerű, Euro V-ös motort a Changan angliai fejlesztőközpontjában alkották. Az Eado XT tudása papíron felnőtt az európai színvonalra, széria benne az ESP, az elektromos szervokormány, hatfokozatú automataváltója a japán Aisin terméke, a start-stop rendszer pedig a Boschtól jön. Ráadásul remekül is néz ki, az olasz dizájnnak hála, és a tömege is csak 1,3 tonna.
A stand másik végén ácsorgó csúcsmodell, a Raeton (csak nem utalás a Phaetonra?) belseje igen kellemes meglepetést okozott: vegyiüzem-szag helyett bőrillat terjengett benne, a műanyagok meglepően kellemes tapintásúak voltak, szépek voltak a varrások és elfogadhatóak az illesztések, csak a fabetétről ordított, hogy nem valódi. Egész precízen működtek a Kiára emlékeztető kezelőszervek, amelyekhez meglepően sok funkció tartozik, a hátsó ülés pedig masszírozós.
Erre a kocsira olyannyira büszke a Changan, hogy – a szalon egyetlen gyártójaként- büszkén hirdette, milyen biztonsági és kényelmi funkciókat (többek közt adaptív xenon fényszórót, ESP-t, hat légzsákot és guminyomás-ellenőrző rendszert) épített a kocsiba. Ezek közül a legviccesebb a 16 funkciós elektromos kézifék, amelynek érthetetlen funkcióit fel is sorolták a kocsi mögötti falon. A Raeton a kínai NCAP-n remekül teljesített, öt csillagot szerzett. A 4,9 méteres autóhoz nem csak kétféle meglehetősen kisméretű benzinmotort kínálnának, az egyik választható motor 1,8 literes turbós, 177 lóerős, a másik egy kétliteres, változó vezérlésű szívó, ami ennél 17 lóerővel gyengébb.
A kisebb hibák ellenére egyértelmű volt a Changan standján, hogy az ország autóipara óriási fejlődésen ment keresztül a korábbi Genfi, Frankfurti Autószalonokon látott kínai autókhoz képest. Nem csak a technika, de a formatervezés és az összeszerelési minőség is ugrásszerűen fejlődött, már csak a műanyagok kipárolgásával kellene kezdeni valamit.