Száguldás és Wartburg-hang - Ford Fiesta 1.0 Ecoboost-teszt

A Ford egyliteres, háromhengeres turbómotorjának nem csak a teljesítménye, a fogyasztása is meglepetést okoz a Fiestában. De csak az egyik kellemes.

Szemből alaposan megváltozott a ráncfelvarrás óta Fotó: Gulyás Péter

Európa legkelendőbb kisautója a világ legjobbjának választott motorral és a kategória legjobb futóművével: a Ford Fiesta tesztautó elég jó kombinációnak ígérkezett. Egyáltalán nem új modell, már a hatodik évét tapossa, 2012 végén esett át a ráncfelvarráson, ami jelentősen átalakította a motorpalettáját. Ekkor jelent meg a kínálatban az egyliteres, háromhengeres benzinmotor, amely feltöltés nélkül 65 és 82, turbóval 100 és 125 lóerővel kapható. A tesztautót összeállító importőr természetesen a legerősebb mellett tette le a voksát, amelynek a nyomatéka is elég vonzó: túltöltéssel 200 Nm leadására is képes 1400-as fordulatszámtól egészen 4500-ig.

A jól sikerült hátsóhoz nem nyúltak, csak a lámpák belseje változott Fotó: Gulyás Péter

Nem csak a Fiesta motorkínálata változott meg a modellfrissítésnél, hanem a külseje is: az orr-részt teljesen átrajzolták, minden változat új fényszórókat, lökhárítókat, és óriási, krómozott hűtőmaszkot kap, amitől Aston Martin paródiának tűnik az autó. Kis kerékkel nem adja ki az elnagyolt orr-rész, de a tesztautón lévő 17 colos felnikkel már egészen arányos a külseje, és a kék szín is jól állt neki, mint általában minden Fordnak. Szerencsére a formás hátsót nem tervezték át, csak a lámpatestek kaptak más rajzolatot. Az európai vásárlókat cseppet sem zavarta az új forma, mert 2011 és 2012 után tavaly is a Fiestából adták el a legtöbbet a kiskategóriában, pedig a már korosnak számító Ford nemrég olyan vetélytársakat kapott, mint az új Renault Clio vagy a Peugeot 208-as.

Túl nagy és túl vastag a kormány, de fontosabb, hogy minden irányba állítható, közvetlen, és sok visszajelzést ad Fotó: Gulyás Péter

Belül csak minimálisak a változások: aki megrendelni a 300 ezer forintos árához képest nem túl szépen szóló Sony rádió-navigációt, elbúcsúzhat a mobiltelefon hangulatú gombsortól, helyette sok apró, nehezen kezelhető gombot kap az aprócska képernyő alá. Az anyagok a műszerfal felső részét borító puha burkolat és a fém kilincsek kivételével olcsó hatásúak, rakodóhelyből kevés áll rendelkezésre, hátrafelé, és ferdén előre rossz a kilátás, a hátsó térkínálat pedig talán a legszűkebb a kategóriában. Viszont a jó dolgok is megmaradtak: az első ülések nagyon kényelmesek és jól tartanak kanyarban, a vezetői pozíció közel van a tökéleteshez, a kormány széles tartományban állítható mind a négy irányban, a precízen kapcsolható váltó pont kézre esik, a műszerfal formája még hat év elteltével sem hat unalmasnak.

Nagyobb autóban is megállnák a helyüket a kényelmes és jó oldaltartást adó első ülések Fotó: Gulyás Péter

De térjünk az Ecoboost-motorra. Az egyliteres blokk azoknak való, akik gyakran rövid távokat tesznek meg, mivel sokkal hamarabb bemelegszik, mint egy hagyományos benzines, egy dízelnél meg pláne. Ráadásul, amikor hideg, akkor is csak 7 százalékkal fogyaszt többet, míg egy hagyományos motor 10-12 százalékkal. Az egyliteres turbómotor szabványos ciklus szerinti átlagfogyasztása a szériában adott motorleállító rendszerrel 4,3 liter, pedig 0-ról 100 km/h sebességre 9,4 másodperc alatt gyorsítja az egy tonnás Fiestát. Összehasonlításképp, a régi 120 lóerős 1,6-os szívómotor csak 152 Nm-es nyomatékkal rendelkezett, és az átlagfogyasztása 5,8 liter, gyorsulása 9,9 másodperc volt. A korábbi tesztben az derült ki, hogy az 1,6-os városban nyolc liter fölött fogyaszt, de akár a 10 környékére is felmehet az étvágya. Sajnos a gyakorlatban az 1.0 Ecoboost sem lett sokkal jobb, mivel városban ez is 8,1 litert kért, ami azért meglepő, mert itt a gyári adata 5,3 liter, és nem is tapostam ki a lelkét. Persze annak idején a 0,9 literes, kéthengeres Fiat 500 Twinair sem fogyasztott kevesebbet, pedig abban csak 30-cal kevesebb lóerő volt. A Fiesta beépített eco-szoftvere a váltásaimra mindig maximális öt pontot adott, az átlagsebességre és az előrelátó vezetésre általában hármat-négyet kaptam.

A kis motor nagy trükkjei

A háromhengeres motor lassan minden régi szívót levált a 120-130 lóerős teljesítménysáv alatt a Ford kínálatában, még az ősszel érkező új Mondeóba is be fogják építeni. Nem véletlenül nyerte el már többször is az Év Motorja díjat, mivel tud egy pár trükköt. A blokk például kis alapterületű, nem lóg le egy A4-es lapról (21x30 cm). Hogy elnyelje a rezgéseket, és hogy jobban bemelegedjen, öntött vasból, és nem alumíniumból készült. Szintén a gyorsabb bemelegedést szolgálja, hogy a hengerek között a távolság csak 6,1 mm, és az is, hogy a kipufogó-leömlőket az alumínium hengerfejben alakították ki. Utóbbi arra is jó, hogy a kipufogógáz útja lerövidüljön, amíg a 248 ezres fordulaton pörgő, kis tehetetlenségű turbóig elér, ezáltal javuljon a gázreakció. A vezérműszíj a blokkon belül fut, és olaj keni. Változó szelepvezérlést használnak a szívó- és a kipufogóoldalon, a 150 bar nyomáson dolgozó közvetlen befecskendezés ütemenként többszöri befecskendezésre is képes. A motor kis furattal (71,9 mm) és nagy lökettel (82 mm) rendelkezik, ami szintén a hozzájárul a nyomatékos karakteréhez. Külön hűtőkört kapott a hengerfej és a blokk, a motor belső súrlódása a dugattyúk különleges bevonatának és gyűrűjének hála nagyon alacsony.

A relatíve nagy fogyasztáshoz az is hozzájárult, hogy a szériában adott start-stop rendszer pár napig egyáltalán nem adta jelét annak, hogy működne, és az is, hogy a Fiestával szinte lehetetlen lassan menni, mert a motorjának és a futóművének tudása messze a kisautóátlag fölött van. Vezetés közben a 200 Nm-t jobban érezni, mint a 125 lóerőt, mivel a Ford olyan kevés váltással vezethető, mintha dízel lenne. 1300-tól már gond nélkül, egyre erősödve húz, a fordulatszámot elég 1500 környékén tartani, és akkor már bőven elég az erőtartalék. Csak ötfokozatú a kézi váltó, de elég hosszúak az áttételei, 130 km/h-nál is háromezer alatt marad a fordulatszám. Persze azért nem ártott volna egy hatfokozatú váltó, mert így a hosszú áttételezés miatt a lassú kanyarokban, kettes fokozatban pont a nyomatékszegény tartományba kerül a motor, ezért viszonylag sokszor kell egyesig visszaváltani.

Nem foglal sok helyet az egyliteres háromhengeres: a blokk alapterülete kisebb, mint egy A4-es lapé Fotó: Gulyás Péter

Aszimmetrikus lendkerékkel és különleges motortartó bakokkal sikerült kiegyensúlyozó tengely nélkül is simává tenni a háromhengeres járását, szinte semmi vibrációja nincs, és a Wartburgokra emlékeztető hang is csak erős gyorsításkor hallható. Persze, aki világéletében négy, vagy annál több hengeres autót vezetett, annak ez így is szokatlan lesz, de egy kisautónál még teljesen belefér a mókás motorhang; kíváncsian várjuk, hogy a Mondeóból el tudják-e majd tűntetni, mert oda azért nem illik.

Hátul csak gyerekek férnek el kényelmesen Fotó: Gulyás Péter

Kissé áthangolták a futóművet a könnyebb motor miatt, de érzésre csak annyi változott, hogy a rugózás kényelmesebb lett, még a 17 colos, alacsony oldalfalú kerekekkel is együtt lehet élni a budapesti utakon. A 205 mm széles Pirelli sportgumik hihetetlen tapadást biztosítanak száraz úton, a kanyarokban magabiztosan, minimális dőléssel fordul a Fiesta, gázelvételre pedig a farát is megmozdítja. Pont annyira indul el a feneke, hogy gázpedállal szűkebb ívre lehessen állítani az orrát, ami nagy élményt jelent, de veszélyt nem hordoz magában, mert az engedékenyre hangolt ESP ilyenkor is résen van. A bőséges visszajelzést adó elektromos szervokormánnyal és a rövid utakon járó váltóval olyan élmény a Fiesta vezetése, amihez hasonlót a jelenlegi mezőnyből csak a Mazda2 és a Suzuki Swift tud megadni. A Ford azonban a legsportosabb mozgású a három közül, és utazni is ebben a legjobb, mert a csendessége és a rugózás komfortja az egy kategóriával nagyobb autókat idézi.

Már a Focus is megkapta az Aston Martin rácsot, de elsőként a Fiestán jelent meg Fotó: Gulyás Péter

Sajnos az ára is, a 125 lóerős motorral minimum 4,5 milliót kell letenni a Fiestáért (a Titanium X csúcsfelszereltségű tesztautó ára pár extrával már ötmillió forint fölé szállt), ennyiért máshol már alsó-középkategóriás autót is kapni. Jobban megéri az Ecoboost motor 100 lóerős változatát választani, amely a legtöbb helyzetben ugyanolyan erősnek érződik, mint a 125 lóerős, de több mint 300 ezer forinttal olcsóbb nála, ráadásul ez a megfizethetőbb Trend felszereltségekkel is párosítható, amellyel négymillió forint alatt marad.

Műszaki adatok

Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 999 cm3. Hengerek/szelepek száma: 3/12. Teljesítmény: 92 kW (125 LE)/6000. Nyomaték: 170 Nm (túltöltéssel 200 Nm)/1400-4500. Sebességváltó: ötfokozatú manuális. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 3969/1722/1495 mm. Tengelytáv: 2489 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1473/1460 mm. Tömeg: 1016 kg. Terhelhetőség: 534 kg. Csomagtartó térfogata: 276-979 l. Üzemanyagtartály térfogata: 42 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 9,4 mp. Végsebesség: 196 km/óra. Átlagfogyasztás: 4,3 liter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 99 g/km. Tesztfogyasztás: 8,1 liter/100 km.