Órákon keresztül a tűző napon áll az autó, amikor beülünk, hetven fok van az utastérben, perzsel a kormánykerék és a váltógomb, a fekete műszerfalból ömlik a meleg. Óhatatlanul felmerül a kérdés: nem lehetne valami értelmes dologra felhasználni ezt az energiát – lehetőleg úgy, hogy napelemeket szerelünk a tetőre? A Toyotánál már egy ideje tálcán kínálják a megoldást a kérdésre: az aktuális Priusban épp ilyen fotovoltaikus elemet építenek be a B-oszlop vonalától a csomagtérajtóig, ami fontos szempontként messziről hirdeti tulajdonosa környezettudatosságát, és a napfénytetővel kombinálva még jól is néz ki.
Két szépséghibája azonban akad a dolognak. Egyrészt ilyen extra csak a Prius legmagasabb, Premium felszereltségi szintjéhez jár, ami 11,7 millió forintra tornássza fel a vételárat. Másrészt a napelemtől egy méterrel sem nő meg a hibrid elektromos hatótávja, az energiát kizárólag arra használja fel, hogy a szellőzőrendszert árammal ellátva álló helyzetben lehűtse a felforrósodott utasterét. Persze ez sem utolsó szempont, főleg úgy, hogy a távirányítóval rövid időre külön elindítható a légkondicionáló, így pont a legkritikusabb pillanatra, az indulás perceire kellemesen temperálja a belső teret.
Maga az ötlet nem teljesen új, az Audi A8-hoz például régóta megvásárolható a Webasto napelemes napfényteteje, ami szintén a szellőzőrendszer ventilátorával mozgatja át a felforrósodott levegőt a kabinban. A Mazda már a kilencvenes évek elején kínált hasonló álló helyzeti hűtést a 929-eshez, de a méregdrága extra nem vált népszerűvé. Könnyű belátni, hogy a napelemes tetőablakok aligha kínálnak megoldást a globális környezetvédelmi problémákra - egyszer a Toyota fejlesztőmérnöke a CNN-nek nyilatkozva „szimbolikus gesztusnak” nevezte a Prius tetején megjelent cellatelepet.
Hiába fejlődnek a napelemek, önálló hajtásra még hosszú időn keresztül nem lesznek alkalmasak, vélik a szakértők, az amerikai National Reneable Energy Lab kutatása szerint ehhez egyszerűen túl kicsi az autók tetőfelülete, nem optimális szögben esnek rá a napsugarak. Az autókra szerelt napelemek hatásfoka csak 18 százalékos, szemben az épületekre telepített legjobb eszközök 33 százalékával. Az előállításuk szilíciumból sem éppen olcsó, de a legfőbb problémát a kocsik nagy tömege és légellenállása jelenti, na meg a mai forgalom tempójához illő teljesítményigény.
Aki ezekből hajlandó engedni, egyetlen wattóra hálózati energia felhasználása nélkül körbeautózhatja a világot. Ezt bizonyította a svájci Solartaxi 50 ezer kilométeres túrája is, amit egy ajtók nélküli minimálautóval (500 kg) és egy napelemekkel megpakolt utánfutóval (200 kg) tett meg egy igen türelmes pilóta. Tudnak azonban 100 km/h feletti sebességgel is hasítani az ökoautók, mint azt a világ számtalan versenye, köztük a legrangosabb, az ausztrál World Solar Challange bizonyítja. Már 1985 óta rendeznek ilyen viadalokat (az első ilyen a svájci Tour del Sol volt), de a kis légellenállású, napelemekkel telezsúfolt, sokszor csak fekve vezethető gépek inkább ufóra emlékeztetnek, mintsem autóra.
Akad azonban egy amerikai cég, amely nem nyugodott bele abba, hogy a napelemes közlekedés csak a mérnökök és egyetemisták hóbortja legyen. A Solar Electrical Vechiles többféle hibrid és elektromos autó (Toyota RAV4 EV, Toyota Highlander, Ford Escape Hybrid, Dodge Sprinter Hybrid) tetősínjei közé utólag felszerel paneleket kínál, igaz, rusztikus kivitelben, valamelyest rontva a légellenállást. Az eredeti tetővonalba belesimuló napelemet egyedül a Toyota Prius második generációjához kínálnak, de rendszerük alapvetően különbözik a gyáritól: nem hűtésre, hanem hatótáv-növelésre termel áramot.
Az SEV honlapján többféle, egymásnak ellentmondó adat áll arról, hogy ez mire elég, a pesszimistább becslés napi 15-20 mérföld elektromoshatótáv-gyarapodást és 19-29 százalék fogyasztáscsökkenést ígér, egyszerű működési elv mellett: az egykristályos szilícium napelemet a csomagtartóban lévő konverter köti össze a gyári nikkel-metálhidrid akkuval, naponta ideális esetben 1200-1300 watt energiát termelve. A valóságban 8-13 kilométerrel lehet megtoldani az elektromosan megtehető távolságot, ami a 750-800 ezer forintos felár mellett reális megtérülési lehetőséget kínál, de a déli államok kezdeti lelkesedése hamar elmúlt, mert a kit nem váltotta be a reményeket.
Nem véletlen, hogy az autógyártók is elvétve adnak csak ki a témában optimista nyilatkozatokat, és néha felbukkan ugyan napelem egy-egy tanulmányon, de a sorozatgyártást nem érik meg. Így járt egy francia manufaktúra modellje, a golfkocsira hasonlító Venturi Eclectic is, amely napenergiával napi 7 kilométert tudott megtenni, az akkumulátorait konnektorról feltöltve pedig további 50 kilométerre el lehetett merészkedni vele. Üdülőhelyeken népszerű lehetett volna, de meghiúsult a sorozatgyártás - részben éppen azért, mert a tervezett kedvező vételárat nem tudta volna tartani a Venturi.
Az idén a Ford egy olyan koncepcióautóval rukkolt elő, ami új távlatokba helyezheti a napelemes autózást, ha eljut a szériagyártásig. A C-MAX Solar Energi alapja egy konnektorról is tölthető hibrid, ami ideális esetben akár 30 kilométert is megtehet megújuló energiával, miután egy nap sütkérezés alatt négyórányi töltésnek megfelelő (közel 8 kW) áramot képes elraktározni. Ehhez két fontos fejlesztésre volt szükség: a SunPower cég olyan napelemet tervezett a tetejére, ami kétszer hatékonyabb a többinél, viszont az ígéretek szerint ugyanúgy időjárásálló. A másik trükk az, hogy egy külön lábakon álló pavilon alá kell parkolni, ami Fresnel-lencséivel az autóra irányítja és felerősíti a napsugarakat.
Jelen állás szerint a napenergia hasznosításának leghatékonyabb módja az, ha nem az autók, hanem a garázsok tetejére telepítünk fotovoltetikus elemeket. Három héttel ezelőtt Kaliforniában mutatta be a BMW az elektromos i3 és a hibrid i8 modellekhez tervezett, bambusz és karbon felhasználásával készült napelemes kocsibeállóját, ami még az idén gyártásba kerülhet. Az óriáspókra emlékeztető Solar-Carport üvegre rögzített, magas hatásfokú napelemei az ígéretek szerint nemcsak az autó akkumulátorait képesek tölteni, hanem a maradék energiát be tudják táplálni a háztartás hálózatába.
Napelemekkel kiegészített villanyautó-töltőpontok a világ több pontján, főleg Amerikában, Japánban és Németországban működnek, némelyiküket még szélkerekekkel is kiegészítik. Magyarországon nem tudunk ilyen kezdeményezésről, a budapesti Istenhegyi úton lévő Mol ökobenzinkúton a sok tetőpanel és a szolárfa az állomás energiaellátását biztosítja, maga a villanyautó gyorstöltő hálózatról kapja az áramot. Arra azonban mindenkinek lehetősége van, hogy a saját garázs- vagy háztetejét napelemekkel befedve jó pénzért betápláljon az EON hálózatba, és a villanyautóját vagy konnektorról is tölthető hibridjét éjszakai árammal táplálva ingyen autózzon. Csakhogy ehhez előbb többmilliós beruházásra van szükség.