Húsz éve kaliforniai tervezők ötleteként indult a TT pályafutása, majd a skicceket tanulmányautó, azt pedig 1998-ban sorozatgyártás követte – német elemekből, győri összeszereléssel. Csakhogy eleinte sokan fanyalogtak (joggal), hogy ez egy Golf díszcsomagolásban, ráadásul a korai példányok túl gyorsan vett kanyarokban néha alattomosan megpördültek - ahogy Walter Röhrl mondta: ha 200-nál elveszed a gázt, egyszer csak hátramenetben száguldasz. Több baleset után hátsó szárnnyal és ESP-vel javította ki a hibát a gyár, de ennek ellenére sikeres lett a TT, sőt, bauhaus-formájával igazi dizájnikonná vált.
A gömbölyded elsőt egy főleg technikájában és vezethetőségben továbbfejlesztett második generáció követte, és máig félmilliót adtak el összesen belőlük - igaz, ebből csak 360 darab került újonnan forgalomba Magyarországon. Valószínűleg a harmadik széria sem lesz az utcakép része, pedig ez valóban a „mi sportautónk”: a motorok mellett immár a teljes karosszériát is Győrben gyártják, az A3 kabrióval és limuzinnal közös soron. A TT a konszern moduláris padlólemezére (MQB) épül, ami sokat lefarag az előállítási költségeken - na meg más diétás trükkökkel együtt akár 50 kilót is a tömegen.
Egy dizájnikont újragondolni úgy, hogy felismerhető, mégis friss és modern legyen, nehezebb feladat, mint a nulláról kezdeni - erről az aktuális Porsche 911 tervezője, Varga Péter tud bővebben mesélni. Az új Audi kupé rögtön TT-ként azonosítható, sőt, profilból nem könnyű megkülönböztetni elődeitől, hiszen alig változott a tetőíve, a válla és a sárvédő-szélesítése, csak a nagy, akár 20 colos malomkő-méretben is kapható felnik árulkodóak. Hátulnézetből érdekes mixe felmenőinek, a közel ülő dupla kipufogó az első, míg a vonalvezetés a második generációra emlékeztet, picit szögletesebb formákkal.
Megmaradt a 120 km/h-nál automatikusan kiemelkedő hátsó szárny is, amit gombnyomásra külön is felnyithatnak azok, akik szeretnének a kávéház előtt páváskodni. Szemből változott meg leginkább a TT: a gömbölyded fazont itt borotvaéles elemek váltják fel, később más sportos Audikon is megjelenik majd a hentesbárddal szabott hűtőrács és a motorháztetőre költöztetett négykarikás embléma. A régi, kölyökkutya-szemet sunyi robottekintet váltotta fel, nem hétköznapi technikával: a feláras Matrix-LED fényszóró fokozatosan a szembejövő forgalomhoz igazítja a távfény csóváját.
Középmotorról és Lambo-génekről szó sincs persze, de egy dolgot azért megörökölt a TT a bestiális R8-tól: a futófényes első-hátsó indexet, amelyben a kanyarodás irányába villannak fel egymás után a LED-ek. További közös vonásként az összes karosszériaelemet alumíniumból gyártják, ezek azonban itt olcsóbb, javarészt nagyszilárdságú acélból készített vázszerkezetet rejtenek. A maga 1230 kilójával kategóriájában pehelysúlyúnak számít az alap-TT, és megőrizte egyik fő báját, a kompaktságát: nagyobb tengelytáv mellett rövidebb lett, mint az elődje - igaz, csak papírlapnyi egy milliméterrel.
Szokatlan egy sportkupénál, de a belépőmodellt kétliteres, 184 lóerős dízelmotor hajtja. Méghozzá egész fürgén, ráadásul sokat trükköztek az akusztikával ahhoz, hogy tompa dörmögés szűrődjön be az utastérbe haszonjármű-kerregés helyett, ám lehúzott ablaknál oda az illúzió, és a nagy fordulaton kifulladó TDI karaktere sem illik igazán az autóhoz. Aki nem ingázik hatalmas távolságokat, jobban jár a szintén kétezres, 230 lóerős és pörgős TFSI-motorral. Ebből faragták a TTS átmeneti csúcsmodellt 310 lóerővel és széria összkerékhajtással, de lesz újra tomboló sportváltozat is: Thomas Faustmanntól, a győri Audi-gyár igazgatójától megtudtuk, hogy jövőre jön a TT RS teljesen átdolgozott, öthengeres turbóval, ami elődje 340-360 lóerejére is rátesz néhány lapáttal.
Míg a külső dizájnban és a motorfejlesztésben az evolúcióé volt a főszerep, addig a műszerfal kapcsán nem túlzás forradalomról beszélni. Az eddigi analóg óracsoportot egy 12,3 colos képernyő váltotta fel a kormánykerék mögött, amelynek szélén kicsi vagy nagy méretben a virtuális fordulatszámmérő és kilométeróra jelenik meg, középen pedig a szórakoztató elektronika adatai látszódnak – például a látványos Google-navigációé. Tapipados vezérlőtárcsával, kormánygombokkal vagy hangvezérléssel meglepően egyszerűen lehet kezelni a rendszert, de az utast kizárja például a menet közbeni DJ-zésből, hacsak nem használ erre okostelefont vagy tabletet - a középkonzol kijelzője ugyanis eltűnt.
Minimalista, mégis nagyvonalú, e kettőséggel lenyűgözi utasait a TT. A vezető előtti szélesvásznú mozi sokkja után tűnik csak fel, milyen ötletesen oldották meg a szellőzőrendszer vezérlését: az öt darab kerek légbeömlő közül a két szélsőn az ülésfűtést, a középsőkön pedig a klíma funkcióit lehet beállítani, pici kijelzőkkel, finoman járó szabályzókarikákkal. A minőségérzetre kár szót vesztegetni, a sportos hangulatot pedig többek közt csapott aljú kormány, mély üléshelyzet, sok-sok aludísz és fejtámlával egybeépített ülés adja meg. Aki viszont törzsvendég a szerpentineken és pályanapokon, akkor jár legjobban, ha az alapszékek helyett S-sportüléseket rendel felfújható oldaltámasszal.
Aligha árulunk el titkot azzal, hogy a TT nem a családosok, hobbikertészek és praktikum-festisszták álma, de pár dologra másoknak sem árt felkészülni. Nehéz például bekászálódni az ülésekbe, a szűk oldalablak miatt pedig szinte azt is meg kell gondolni, dupla hamburgert rendelünk-e a Drive In-ben. Általános iskola felső tagozat korhatártól valakit hátra beültetni bűncselekmény, a +2 helyet inkább értelmezzük a 305 literes csomagtér kiegészítésének. Ugyanakkor komfort üzemmódban dugóban vagy hosszú utakon is kellemes partner a TT, csendes, minden kezelőszerve könnyen jár, adaptív gátlókkal és kis felnikkel pedig egész kellemesen rugózik. Sőt, öko-programban a duplakuplungos váltó szabadonfutóval használja ki a megszerzett lendületet hosszas kigurulásra és spórolásra.
Van egy kapcsoló a műszerfalon, ami az összes többinél hamarabb fog fényesre kopni. Az van ráírva, hogy Drive select, és a szokások menetdinamikai beállítások (kormány rásegítése, adaptív gátlók, gázreakciók stb.) mellett két fontos dolgot tud a TT-ben. Egyrészt sport üzemmódban aktiválja a hanggenerátort, amitől különösen az S-modell úgy szól meghajtva, hogy vigyázzba állnak a szőrszálak a sofőr karján. Másrészt e program a nyomaték nagyobb hányadát tessékeli a hátsó kerekekhez, ami szórakoztatóbbá teszi a vezetését – sosem lehetett még így gázzal kormányozni egy győri kupét.
A legelső generáció gonoszkodása után kínosan ügyeltek arra a gyáriak, hogy ne akarja lemészárolni a tapasztalatlan sofőröket a TT, így a kétlépcsős ESP-t deaktiválva sem túl könnyű aszfalton keresztbe tenni, a hasonló technikájú S1 tapasztalataiból kiindulva inkább havon tudhat parádézni. Driftelésre inkább a Toyota GT86 vagy a BMW 2-es való, na meg azoknak is, akik csontos váltóval akarnak küzdeni, és annyi visszajelzést akarnak, hogy meg tudják mondani, hogy fejjel vagy írással felfelé volt a pénzérme, amin épp áthajtottak. A TT-ben minden viszonylag könnyen, de hihetetlenül precízen jár, beleértve a közvetlen progresszív (a szélein sűrűn fogazott léces) kormányt és a kézi váltót is.
Ha tehetném, persze a 310 lóerős S-modellt kérném, de, kövezzenek meg, duplakuplungos váltóval. E kombinációban irtó gyors és szórakoztató a TT, akár pályán, akár a közúton, ahol az összes átlagautós vasárnapi mazsolának tűnik belőle. Csakhogy így cefetül drága a győri Audi, ezért kíváncsi voltam a 230 lóerős, elsőkerekes benzines alapmodellre is. Nos, ez is parádés, főleg az elektronikus diffizár miatt, ami fékezi az ívbelső kereket, és a jobban tapadó ívkülsőre küldi a vonóerőt (a Quattrókban is megvan ez a funkció, csak mind a négy keréknél). Száraz úton a fronthajtású alapmodell is remekül tapad, és agilis viselkedésével minden kanyarban emlékeztet rá, hogy ő a legkönnyebb a családban.
A dinamizmus, hangzás és ár szempontjából vállalható kompromisszumnak tűnő 2.0 FTSI tizenkét millió forinttól kapható, de Quattro-hajtással és S-tronic váltóval máris hozzáadódik bő 1,6 millió forint az összeghez. Még nincs ára a TTS-nek, de elődjéből kiindulva drágább lesz 15 milliónál, a belépőt jelentő dízel pedig 11,4 millióról indul. Nem kifejezetten olcsók az extrák, a Matrix-LED fényszóró 783, az adaptív lengéscsillapító 402, a Bang&Olufsen hifi pedig 331 ezer forintba kerül. Megjelent az opciók között több új vezetéssegítő rendszer (a parkolóasszisztens és a sávtartó át is tudja venni a kormányzást), de rejtélyes okból nincsen hozzá ráfutásgátló és adaptív tempomat.
Nem túl baráti summa a 12 milliós ár, ha 200 lóerős nem-prémium vetélytársaihoz, például a 9,5 milliós Peugeot RCZ-hez, a 9,4 milliós Toyota GT86-hoz viszonyítjuk, aki pedig kupé helyett egy banális, de praktikus kompakttal is beéri, hasonló technikával már 9,2 millióért is elvihet a szomszéd márka szalonjából egy VW Golf GTI-t. Még nincs magyar ára a BMW 2-es sorozatnak, de a háromajtós 125i már 8,6 millióért elvihető, míg a Z4 28i 13 millióba kerül, a szintén Mercedes SLK 250-et pedig 13,4 millióért vesztegetik. Nemsokára a TT-ből is elkészül roadster, de az ezután sem vetekedhet a kupé különlegességével, ami főleg így sárgában, távolról nézve ugyanazt az irigységfaktort váltja ki, mint a Porsche Cayman – annak alaphangon is 16,4 millió forintjához képest egészen alkalmi áron.
Műszaki adatok - Audi TTS Quattro S-tronic