A B-szegmens, a klasszikus kisautók kategóriája Európában kiemelten fontos a gyártóknak, mivel az alsó-középkategória után ez a második legnagyobb, ráadásul ebben a legnagyobb a magánvásárlók aránya, akik huszonkétszer is meggondolják, hogy mire adják ki nehezen összespórolt pénzüket. A Fabia mindig a racionális választást jelentette, lényegében a Volkswagen Polo technikáját kínálta olcsóbban, jobb helykínálattal. Nem is maradt el a siker: 15 év alatt 3,5 millió fogyott az első két nemzedékéből, amivel az Octavia mellett a Skoda eladásainak alappillérévé vált. Az új Fabiának azonban kemény konkurenciával kell szembenéznie, mivel nem csak a testvérmodell, a Volkswagen Polo kapott nemrég alapos modellfrissítést, de az Opel Corsából és a Hyundai i20-asból is megjelent a vadonatúj modell, és akkor még ott van a sportos vezetési élményt kínáló Ford Fiesta, a különleges műszerfalú Peugeot 208-as és a hatalmasra felfújt Renault Clio is.
Sok pozítív tulajdonsága volt az előző Fabiának, de a formaterv nem igazán tartozott közéjük, még akkor sem, ha a Miniről és a Suzuki Swiftről lemásolták a fekete A-oszlop és az eltérő színű tető ötletét. Alapvetően az arányokkal volt probléma: keskeny volt és magas, amire a Skodánál is rájöttek, ezért az új Fabiát nem kevesebb mint 9 centivel szélesítették ki, a magasságából 3 centit faragtak le, miközben a 4 méter alatti hossz lényegében változatlan maradt. Olyan magabiztosan terpeszt az úton, mintha egy kis hot hatch lenne, pedig pont ez lesz az első Fabia, amelyből nem készítik el a sportos RS változatot – állítólag az érdeklődés hiánya miatt. Látszik, hogy olyan formát próbáltak alkotni, amely a lakosság 99 százalékának kiszolgálja az ízlését, de emiatt a játékosság háttérbe szorult, nehéz lenne olyan részletet mondani, ami érzelmi húrokat próbálna megpendíteni. Valahogy túl hideg és racionális, még szerencse, hogy a tetőt, a tükröket és a kerekeket megint sokféle színkombinációban lehet rendelni, mert így azért szorul bele némi egyéniség.
Aki azt hinné, hogy a VW-konszern minden új autója már az szabadon alakítható MQB építőkészletre épül, nagyot téved: az új Fabiát is arra a jó öreg PQ26-os padlólemezre építették, amely lényegében már a legelső Fabiában is ott volt. Viszont a komplett elektronikai rendszer, az elektromos szervokormány és a motorkínálat már a legfrissebb fejlesztésű MQB családba tartozik. Fél centivel előrébb tolták az első tengelyt, a karosszéria szélesítése miatt a nyomtávot elöl-hátul 3 centivel megnövelték. Mivel a korábbinál jóval nagyobb arányban használtak fel nagyszilárdságú acélokat a karosszériához, az új Fabia tömege akár 65 kilogrammal is kisebb lehet, mint az elődé, az egyliteres motorral szerelt alapváltozat csak 980 kilogrammot nyom.
Beülve nagyon lehet érezni, hogy szélesebb lett a kocsi, a helykínálat már-már az egy kategóriával nagyobb autókét idézi, pedig az ülések mélyebben vannak, mint az előző Fabiában. Hátul a Polóhoz hasonlóan erősen megdöntötték a pad ülőlapját, amitől jóval kényelmesebb lett itt ülni, mert az ülés jobban megtámasztja a combot. Nem kell sokáig keresni, hogy hol spórolják meg azt a pénzt, amivel a Fabia olcsóbb lesz a Polónál: a műszerfal a jól felszerelt változatokban is kőkemény műanyagból készül, bár a különleges textúrája miatt egészen addig puhának hisszük, amíg meg nem érintjük. Le kell mondani a csillapítottan visszahajló tető kapaszkodókról és az ízléses króm díszekről is, de legalább a kapcsolók finoman kattannak egyik állásból a másikba, a műszerfal logikusan felépített, és az összeszerelés is a bizalmat keltő. Kategóriaelsőnek mondja a Skoda a 330 literes, szabályos alakú csomagtartót, amely alatt normál pótkerék lapul.
Mivel az előző Fabia vásárlóinak csak 1 százaléka vásárolta meg a gyári navigációs rendszert, az újhoz ilyet már nem kínálnak, helyette a több autógyártó összefogásával készített MirrorLink rendszer érhető el. Ennek az a lényege, hogy a navigációt és több más applikációt az okostelefonunk képernyőjéről tehetünk ki a kocsi érintőképernyőjére. Jó az elv, hiszen így nem kell drága, gyári navigációt vásárolni, és a térképfrissítés sem probléma. Azonban gyanús volt, amikor a menetpróba előtti eligazításon felhívták a figyelmünket, hogy a szoftver még nem végleges, ezért legyünk türelmesek vele. Valóban érezhető volt, hogy a MirrorLink még csak az 1.1-es verziónál tart: olykor eltűnt az a virtuális gomb, amivel vissza lehetett menni a térképről a főmenübe, Gizike néha későn mondta, hogy merre kell kanyarodni, a térkép grafikája sem volt a legszebb, egyszerre nem lehetett navigálni és bluetooth-on zenét streamelni, ha pedig a MirrorLink applikációjával hallgattunk zenét, akkor a kormányról nem lehetett léptetni a számokat.
Amikor beültünk a Fabiába, a nem túl elegáns kábelsaláta alatt két telefont találtunk: egy androidosat, amelyről a navigáció és a zene ment, és egy iPhone-t, amelyen a SmartGate technológiának köszönhetően olyan, egy polgári Skodában létfontosságú telemetriai adatokat lehetett megnézni, mint a kanyarokban elért oldalgyorsulás, a fékezéssel töltött idő, vagy a gázpedálállás alakulása. Egy másik alkalmazás a térképre berajzolja, hogy merre autóztunk, amit rögtön ki is posztolhatunk a közösségi oldalakra. Persze valóban hasznos funkciók is vannak: kibővített fedélzeti számítógépet használhatunk sokféle grafikonnal és adattal, vagy ellenőrizhetjük, hogy a vezetési stílusunk mennyire volt fogyasztásbarát a többi Fabia tulajdonoséval összehasonlítva.
Elsőként a 75 lóerős, egyliteres motort próbáltam ki, ami nem az alapmotor, mert létezik egy 60 lóerős változata is. Egy biztos: az erősebbhez is nagy türelem kell városon kívül, mert tömegcsökkentés ide, rövid áttételezésű váltó oda, a kis háromhengeres alaposan megszenved még az enyhe emelkedőkkel is, amire a mindössze 95 Nm-es nyomaték a magyarázat. Előzni csak akkor érdemes, ha van rá elég időnk, inkább a lassú csordogálás és az egyszerű helyváltoztatás az, amire a Citigóból ismert motor alkalmas, Pörögni sem szeret, magas fordulatszámon hamar kifogy a szuszból. Viszont alighanem ez a legkulturáltabb háromhengeres benzines a piacon: a kiegyensúlyozó tengely miatt közel olyan simán jár, mint egy négyhengeres, és még 4000-es fordulatszám felett is alig lehet hallani a hangját az utastérben. Ráadásul alig kér enni, a tesztút végén kevéssel öt liter feletti átlagot mutatott a fedélzeti számítógép.
Sokkal magabiztosabban mozgatja a Fabiát az alaposan áttervezett, közvetlen befecskendezésű és változó szelepvezérlésű 1,2-es benzines turbómotor, amely 90 és 110 lóerős változatban létezik. Csak az erősebbikhez adnak hatfokozatú kézi váltót (vagy felárért hétfokozatú DSG-t), a többi motorhoz ötfokozatú jár. Az 1,2-es TSI-k 1400-as fordulatszámnál leadják a maximális nyomatékukat, ezért kevés váltással, könnyen vezethetők, már a gyengébb is sokkal jobban mozgatja a Fabiát, mint amire a mindössze 15 lóerővel nagyobb teljesítményből gondolna az ember. Az igazi adu ász azonban az új fejlesztésű, 1,4-es, háromhengeres TDI, amely 75, 90 és 105 lóerővel kapható. Nekem a legerősebbhez volt szerencsém, amely a 250 Nm-es nyomatékával szinte repítette a Fabiát, miközben közel olyan csendes volt, mint a benzinmotorok. Egy pillanatra sem juttatta eszembe az első Fabia traktormotorra emlékeztető, kerepelő 1,4-es TDI-jét. Ha alaposan kihasználjuk a képességeit, nehéz tartani a gyár által megadott 3,5 literes átlagfogyasztást, de dinamikus vezetési stílussal is 5 liter környékén lehet maradni.
Szerencsére a futómű tudása bőven elegendő az izmosabb motorok erejéhez is. Alapvetően kényelmesre hangolták a rugózást – nagyon helyesen, így a peres gumik ellenére is szépen semlegesítette az úthibákat és a macskaköves burkolat ütéseit, de a széles nyomtáv miatt a Fabia a kanyarokban is stabilnak bizonyult. Ugyan a karosszériadőlés nagyobb volt a vártnál, a cseh kisautót mégis meglepően élvezetesen lehetett vezetni, amiben a szériafelszerelésként adott XDS+ elektromos differenciálzárnak is szerepe lehetett (kanyarban enyhén megfékezi az ívbelső kerekeket, így segítve a befordulást). A zseniális futómű még szándékos provokációra sem okoz kellemetlen meglepetést, ahhoz is veszélyesen nagy tempóval kell beesni a kanyarba, hogy egy kis alulkormányzottságot kicsikarjunk. Jó partnere a futóműnek az új, immár teljesen elektromos rásegítésű szervokormány, amely 10 százalékkal közvetlenebb, mint a régi Fabiában, kellemes súlyozású és elég kommunikatív is.
Az új Fabia hamarosan megérkezik a kereskedésekbe, az első példányokat már januárban átvehetik az első vásárlók. Sajnos az árakat még nem tudta megmondani az importőr, egyelőre csak annyi biztos, hogy a Volkswagen Polónál valamivel olcsóbb lesz. Diszkont árakra azért ne számítson senki, arra ott van a jóval egyszerűbb kivitelű Rapid Spaceback a márka kínálatán belül. A Fabia nagyon közel került ahhoz, hogy a kategória legjobb kisautója legyen, aki nem igényli a latinos formatervezést, a puha műanyagokat és a beépített navigációs rendszert, biztosan elégedett lesz vele.
Műszaki adatok - Skoda Fabia 1.0 MPI (75 LE)
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 998 cm3. Hengerek/szelepek száma: 3/12. Teljesítmény: 55 kW (75 LE)/6200. Nyomaték: 95 Nm/3000. Erőátvitel: elsőkerék-hajtás, ötfokozatú kézi váltó. Fékrendszer elöl/hátul: belső hűtésű tárcsa/dob.