Már számtalan autóbemutatón vettem részt, ezek nagy részét valamelyik dél-európai országban vagy a nagy német repülőterek környékén rendezték meg, a program szinte minden esetben azonos volt, csak a márkák és a típusok cserélődtek. Amikor azonban a kínai Great Wall típusainak bulgáriai menetpróbájára jött a meghívó, egyből tudtam, hogy ez valami más lesz. Az utat a magyar autókereskedelem közismert alakja, Vadas Tamás szervezte, aki a 90-es évek elején a Tungsramtól megvásárolt 3000 darab Oltcit értékesítésével kezdte autós pályafutását, aztán a 90-es évek közepétől a Hyundai és a Jaguar hazai importőreként tevékenykedett pár évvel ezelőttig.
Mit kell tudni a Great Wallról?
Az 1984-ben alapított Great Wall Kína legnagyobb magánkézben lévő autógyártója 5 kínai és 10 Kínán kívüli gyárral, 60 ezer alkalmazottal. Tavaly a világ 120 országában összesen 754 ezer autót adtak el, ami 21 százalékos bővülést jelent 2012-höz képest, ezzel a 23. helyre jöttek föl a világ autógyártóinak rangsorában. 12 éve piacvezetők Kínában a terepjárók, pickupok és SUV-k kategóriájában, a helyi piacon a 4x4-es modelleket Haval márkanév alatt forgalmazzák, de Európában minden típus Great Wall emblémával kerül forgalomba. Magyarországon minden modellre 5 év vagy 100 ezer kilométer garanciát vállalnak majd 1+2+2 éves konstrukcióban, a plusz éveket azzal lehet majd kiérdemelni, ha kizárólag márkaszervizben végeztetik a karbantartási munkákat.Autóval mentünk Bulgáriába, a Great Wall első európai sajtóbemutatójára, de már az indulás sem alakult egyszerűen. Vadas jó előre behozott az országba egy-egy példányt azokból a típusokból, amelyekkel meg akarja kezdeni jövő tavasszal a márka magyarországi értékesítését. A Mázsa téri egykori Jaguar szalon parkolójában így egy H6-os szabadidő-autó és egy Steed pickup várt ránk kedd reggel, Vadas ugyanis azt találta ki, hogy teljesebb képet kaphatunk majd az autókról, ha a 850 kilométeres utat is velük tesszük meg. Aki ült már terheletlen, laprugós pickup hátsó ülésén, az már sejti, hogy miért viszolyogtunk előre az ötlettől, azonban a magyar bürokrácia szerencsére megkegyelmezett nekünk.
Vadas egy nappal az út előtt kezdte meg a kocsik hazai forgalomba helyezését, de, mint kiderült, túlságosan optimista volt, amikor azt hitte, hogy időben meglesznek a rendszámok. Mivel a Great Wall márka még nem volt bent a magyar nyilvántartási rendszerben, egyik eredetvizsgáló sem volt hajlandó kiadni az igazolást, ami pedig a feltétele lett volna a forgalomba helyezésnek. Bonyolította a helyzetet, hogy a Steedben nem volt elektronikus menetstabilizáló, ami pedig november 1-je után kötelező tartozéka minden, az Európai Unióban forgalomba helyezett új autónak.
Néhány órányi kilátástalan telefonálás után kompromisszum született: a pickupot itthon hagytuk, a H6-osra rápattintottunk egy próbarendszámot, a társaság másik fele pedig Vadas privát autójával, egy kilencéves Jaguar S-Type-pal indult neki a túrának. A kézi váltós, 2,7-es V6-os dízellel felszerelt angol luxusautó kiváló utazóautónak bizonyult még a hátsó ülésen is, csak a szerény teljesítményű xenon fényszórók adtak okot az aggodalomra, amelyek mellett egy pislákoló mécses valószínűleg stadionreflektornak tűnt volna.
A belgrádi dugót és egy szerb országúti étteremben megtartott csevapcsicsázást leszámítva eseménytelenül telt az út, csak a szerb-bolgár határon akadékoskodtak a H6-os magyar próbarendszáma miatt, de mikor megtudták a határőrök, hogy a hazai gyártású autójukat megy kipróbálni két autónyi magyar újságíró, akkor már előzékenyen megengedték a belépést az országba. Vadas, aki már sokadszor tette meg ezt az utat Szófiába, a Great Wall európai központjába, kívülről fújta azokat a helyeket, ahol a bolgár rendőrök meg szokták vágni 10-20 euróra attól függetlenül, hogy elkövetett-e valami szabálytalanságot, vagy sem, de ezúttal – talán a szemerkélő esőnek köszönhetően – egyetlen hatósági személlyel sem találkoztunk.
Már éjfél körül érkeztünk meg a bolgár fővárosba, ami egy kétszer két sávos gyorsforgalmi útra telepített, esőben szinte láthatatlan fekvőrendőrrel köszöntött minket és az S-Type-ot. Az akkor épp mögöttünk haladó Great Wallban ülő kollégák csak azt látták, hogy a Jaguar a nevéhez méltóan ugrik egy hatalmasat, nekünk belülről cseppet sem volt ilyen vicces a mozzanat, mivel nem lehettünk biztosak benne, hogy nem esett komolyabb kár a futóműben. Szerencsére az angol gép kibírta a megpróbáltatást, és sikeresen elvitt minket a város túlsó felén lévő szállodába, amelyet navigáció híján csak Vadas emlékezete alapján találtunk meg némi csalinkázás után.
Másnap reggel a román, szerb, bolgár és magyar újságírókból álló társaságot párosával beültették egy-egy H6-osba, és elindultunk a 130 kilométerre fekvő Lovecs felé, ahol a Great Wall gyára található. Gyaníthatóan logikusabb lett volna a tengerparti kikötők közelében felépíteni a gyárat, de a Great Wall bolgár partnerének, a Litex Motorsnak a tulajdonosa, a kétes hírű, birkózóból lett vállalkozó, Grisha Ganchev inkább a szülővárosa közelében húzta fel az üzemet. Abból állt a tesztvezetés, hogy megpróbáltuk követni a Litex marketingigazgatója által vezetett Great Wall C20R-t. Ez a típus a márka belépőmodellje, egy Toyota Yaris és egy régi Suzuki SX4 keresztezéséből született kisautóként írható le a legkönnyebben, a motorja 1,5 literes, 97 lóerős.
Mivel a program eleje kicsit megcsúszott, a szervezők a tesztvezetésen próbálták behozni az elvesztett időt, ezért a városból kiérve folyamatos 140 km/h-s tempóval közeledtünk az autópályán Lovech felé. Mivel egyesek megálltak autót fényképezni, teljesen szétesett a csapat, mire a célállomáshoz megékeztünk. A helyben adott tesztautókba tettek egy-egy Garmin navigációt, de az otthonról hozott H6-osban nem volt még egy térkép sem, ezért a benne ülő magyar kollégák eltévedtek, és biztos, ami biztos alapon egyből a gyárhoz mentek.
A két éve megnyitott, 500 ezer négyzetméter alapterületű gyár egyelőre csak összeszerelő üzemként funkcionál, jelenleg a H6-ost és a Steed pickupot készítik, de ha nő a kereslet, a Great Wall többi típusát is elkezdik majd gyártani. Tavaly bő 5000 autó készült el, idén 8000 fog, ami még mindig messze van az évi 50 ezres teljes kapacitástól. Még ez a mennyiség is eltörpülne a Great Wall teljes gyártási mennyiségéhez képest, ezért valószínűsíthető, hogy a kínaiaknak a presztízsszempontok miatt fontos, hogy helyi gyártással is jelen legyenek a világ legigényesebb autópiacán, az Európai Unióban. Jelenleg a Balkánon és Kelet-Közép-Európán kívül még csak két-három nyugat-európai országban forgalmazzák a márka autóit az öreg kontinensen, ha több országban is megindul az értékesítés, felfuthat a gyártás is. Mivel a prés- és festőüzem még nem készült el, jelenleg konténerben érkeznek ide Kínából a fényezett karosszériák, a komplett hajtásláncok és a többi alkatrész, amelyekből 84 munkaállomás és 6 minőség-ellenőrző pont elhagyása után lesz kész autó.
Büszkén mesélte a gyárigazgató, hogy a dolgozók átlagéletkora mindössze 19 év, ami azért furcsa, mert Vadasnak két éve, amikor először járt itt gyárlátogatáson, ugyanezt mondták. Bár elvileg 2000 alkalmazottal rendelkeznek, az egyetlen felépült csarnokban mi legfeljebb 50-100 emberrel találkozunk, akik egyetlen robot segítsége nélkül, kézzel rakták össze az autókat. Egyáltalán nem hasonlított az élmény arra, amit a nyugati autógyárakban tapasztaltam: csendben, nyugodtan, kényelmesen szerelték össze a H6-osokat és a Steedeket, a jelenlegi gyártási mennyiség mellett óránként csak két autó készül el, ezért kapkodásra nincs is szükség. Komikus volt az a rész, ahol az ablakok behelyezése történt: a munkaállomáson kézzel, körülbelül 30-40 hangos rácsapással tették be a hátsó szélvédőt, az egész területet lengedező nejlonfóliával védték a hidegtől, mivel, mint megtudtuk, a ragasztó érzékeny a hőre. Később állítólag üvegkalitkát építenek majd ide, addig marad az ideiglenes fóliasátor.
A gyárlátogatás után mutatták be a Steed pickupot: kiterelték az egész társaságot a gyárudvarra, ahol egy felbérelt lemezlovas már dobhártyaszaggató hangerővel játszotta a helyi EDM muzsikákat, miközben mi a melegítő oszlopok alatt feszülten vártuk, hogy mi fog történni. Kaszkadőrbemutató és lézershow helyett viszonylag egyszerű műsorral próbáltak elkápráztatni minket: először begördült egy fehér Steed, amelyben az volt a nagy szám, hogy 10 hektoliter vizet cipelt a platóján, demonstrálva ezzel a nagy terhelhetőségét. Ezután jött egy terepszínűre matricázott, csörlős kivitel, amely a fekete felnijeivel egész pofásan nézett ki. Hogy ne maradjanak kétségeink, kiknek szánják, egy szintén terepszínű ruhába öltözött férfi pattant ki a vezetőülésből hatalmas puskával a kezében, felugrott a platóra, és elkezdett vaktában a levegőbe lövöldözni.
Majd jött a dobozos platójú, melós Steed változat (Professional), amelyből három táncoslány szállt ki, akik festőhengerrel a kezükben elkezdték ropni a külvárosi diszkók kedvenc slágereire. Végül a pickup Prémium kivitelét ismerhettük meg, amelyet a nagyméretű szabadidő-autók vetélytársának szánnak a Litex Motorsnál. Ez annyiban különbözött a többitől, hogy fekete fényezése volt, és a hűtőrács környékén ezüst betéteket tartalmazott, a platót pedig egy olyan fedéllel látták el, amely a leszorítóerő növelésére láthatóan alkalmatlan hátsó légterelővel volt egybeépítve. Ebből a kocsiból két snowboardos srác szállt ki, megmutatva, hogy mire van valójában szüksége a jómódú városi yuppie-knak.
Ezután az aszfaltozott terület melletti, mély sárral borított réten bemutatták a Steed terepjáró képességét: az alvázas, felezős, nagy hasmagasságú pickup tényleg átlagon felüli teljesítményt nyújtott a kemény terepen, a sofőr annyira nem kímélte a vasat, hogy egy hátsó lökhárítót le is szakított az egyik akadályon átkelve. Volt lehetőség a Steed tesztvezetésére is, de ez kimerült annyiban, hogy 100 km/h körüli tempóban száguldottunk a gyár mellett bekötőúton nagyjából egy percen keresztül, aztán megálltunk, hogy sofőrt cseréljünk. A show és a rövidre sikerült tesztvezetés után már csak egy bő órás sajtótájékoztatót kellett végigülni, amit a gyár láthatóan használaton kívüli, fűtetlen bemutatótermében tartottak. Még sosem voltam olyan autós prezentáción, amit zárt térben rendeztek, mégis mindenki kabátban ülte végig, leszámítva a gyári előadókat.
Vegyes érzelmekkel távoztunk a gyárlátogatásról, de még nem értünk a program végére: este felvittek minket a lovecsi várba, ahol bemutatták a Great Wall jövőre érkező csúcsmodelljét a már általunk is ismert lemezlovas, és a nulla fokos hőmérséklet dacára félmeztelenül vonagló, tűzzel táncoló artisták közreműködése mellett. Hatásvadász módon, a Carmina Burana szólamaira rántották le a leplet a Domino névre keresztelt újdonságról, amely, mint kiderült, egy mezei, metálkék Great Wall H6-os volt LED-es ködlámpával, fehérre fóliázott tetővel és tükrökkel, valamint navigációs rendszerrel.
Annyi biztosan kiderült Bulgáriában, hogy a helyieknek még nincs nagy rutinjuk az autóbemutatók rendezésében, de szerencsére azt is megtudtuk, hogy a Great Wall autók minden gyengeségük ellenére vállalható alternatívái lehetnek a nevesebb nyugati modelleknek, ha megfelelően kedvező árat tud majd nekik kikalkulálni a piaci bevezetésig a magyarországi importőr, a Chinamotors. A tervek szerint 2015 tavaszától kezdve 12-16 kereskedés fogja itthon forgalmazni az autókat, amelyek mind a bulgáriai gyárból érkeznek majd hozzánk. Kíváncsian várjuk, sikeresebb lesz-e a kísérlet, mint a Shuanghuan CEO korábbi magyarországi bevezetése - ám erre minden esélye megvan a relatív korszerű műszaki tartalommal, az európai gyártással és a formatervvel, ami végre nem Ctrl+C, Crtl+V módszerrel készült.