A Daimler-Benz 1955-ben az L319-essel indította azt a kisteherautó-sort, aminek a mi 409-esünk is az egyik kései leszármazottja. A dobozkasztniktól a platósokon át a kisbuszokig és a lakóautókig számtalan felépítmény szerepelt a kínálatban. A teherszállítók a személykocsiprogramból átemelt strapabíró és gazdaságos négy- és öthengeres dízelekkel mentek, a tűzoltók meg mentők orrába inkább a fürgébb és könnyebben indítható, gyorsabban bemelegedő négyhengeres benzinmotorokat szerelték.
Tesztalanyunkat a W115-ös sorozat 230/4-eséből való 2,3-as benzines csökkentett teljesítményű (89 LE), alacsony sűrítésű (8,0:1) változata viszi, ezt a motort személyautókban kifejezetten az amerikai piacra gyártották. A 409-es az L319/L406 örököseként bevezetett T2-es, becenevén „Düsseldorfer”- (ott rakták őket össze) sorozat tagja. A képeken pirosló példány is ott született 1977-ben, pontosabban csak a csupasz gördülőalváza, ami azonnal utazott is tovább Ausztriába, a Rosenbauer (a világ három legnagyobb tűzoltó- és felszerelésgyártó cégének egyike) műhelyébe, hogy aztán a szintén osztrák Wels városka tűzoltóságának elképzelése szerint építsék rá a duplakabinos karosszériát, puttonyát pedig megtömjék speciális eszközökkel.
Kombinált csapat- és kellékszállító született, olyan, ami önállóan is fel tudja venni a harcot kisebb tüzekkel. Víztartálya nincs, külső forráshoz kell csatlakoznia, hogy a tízfős legénység a két fecskendővel olthasson. Kevés tűzeset lehetett Wels környékén, mert a Merci nyugdíjazásáig mindössze 4900 kilométert futott, ami az állapotán látszik is. Nagyon vigyáztak rá, leszerelése után is fűtött garázsban tartották, szépítgették, karbantartották, közel tökéletes állapotban került Magyarországra.
A többi géppel kompatibilis eszközöket és a használható szerszámokat – tömlőket, fecskendőket, csákányokat, baltákat, oxigénmaszkokat, -palackokat – persze mind kiszedték belőle, így csak néhány tömlő, a létra és a hatalmas benzinmotoros szivattyú maradt. Ilyen kifosztott állapotban bocsátották árverésre, két évvel ezelőtt. Ma is minden kifogástalanul működik rajta, a sziréna és a három kék villogó is, a folyadékcseréket meg a fék- és kuplungfelújítást leszámítva nem is nyúltak hozzá. A rozsdamentes karosszériát átpolírozták, új abroncsokat tettek rá, remek állapotának köszönhetően azonnal mehetett is OT-vizsgára.
Az ajtó hatalmas, és magasra is kell mászni a fülkébe, fentről nagyon jó a kilátás, a szélvédő hatalmas. Gombnyomásra indul a gép, és jó hangos, ami nem is csoda, hiszen a fele szinte bent forog a kabinban. Emberes munka tekergetni a szervo nélküli és méretes kormányt, a székek kemények, és a laprugós, merevhidas felfüggesztés is ráz. Nem kéjutazásra tervezték, nehéz terepen is gyorsan oda kellett érnie a tüzekhez. A négy fokozat rövid, a végsebesség ehhez képest nagy, 100 km/óra.
A motor szinte mindig üvölt, a középtartományban meglepően nyomatékos, a negyedik már városi sebességektől kapcsolható. A rásegítős dobfékek hatékonyan fogják meg a 3,5 tonnát, hatásuk finoman adagolható, és nem is fáradnak gyorsan. Nem bírtuk ki, hogy ne próbáljuk meg a szirénát, egy pillanatra bekapcsoltuk, döbbenetes volt a hatása. Most még lehangolóan üres a welsi önkéntes tűzoltóság valamikori kedvencének raktere, ám a tulajdonos komoly szándéka, hogy idővel beszerzi a hiányzó berendezést.
Műszaki adatok
Motor: soros, négyhengeres, OHV-vezérlésű, karburátoros benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 2277 cm3. Furat x löket: 93,75x83,6 mm. Teljesítmény: 89 LE. Végsebesség: 98 km/h.
Erőátvitel: négyfokozatú kéziváltó, hátsókerékhajtás. Felépítés: duplakabinos zárt karosszéria alvázon. Felfüggesztés: elöl-hátul merevtengely laprugókkal. Elöl-hátul dobfékek, szervorásegítéssel. Hosszúság x szélesség x magasság: 5500x2050x2650 mm. Saját tömeg: 3500 kg.