Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez. Ez lehetett a mottója a Seat Leon X-Perience menetpróbának, hiszen semmi garancia nincs arra, hogy nálunk mostanában lesz esély hóembert építeni, a Balatonon korcsolyázni és zord körülmények között 4x4-es autót tesztelni. Ausztria alpesi tájain viszont hivatalból télnek kell lennie, ezért az újságírócsapat Salzburg felé vette az irányt, és a reptér parkolójában mindenki átvehetett egy-egy Seat életmód-kombi kulcsát. Hónak itt még persze nyoma sem volt, de nem is ilyen helyen szokás elakadni, hanem a sípályára vezető úton.
Ha azt állítom, hogy a sportos csúcsmodelleket leszámítva a X-Perience az utóbbi idők legdögösebb Seatja, talán nem járok messze a valóságtól, és úgy érzem, az utca embere és a többi autós is így van ezzel. Fogtak a gyárban egy új Leon kombit (gyári nevén ST-t), ami április óta már eleve kapható összkerékhajtással is, és kalandor-ruhába öltöztették, fekete lökhárító- és sárvédőpanelekkel, ezüst betétekkel, egyedi 17 colos felnikkel és 1,7 centis kasztniemeléssel. Az elsőkerekes alapkombiknál így összesen 3,5 centivel trónol magasabban az X-Perience, de az igazi terep azért így is csiklandozná a hasát, és a túlnyúlásai is nagyok - dagonyázás helyett ez leginkább földútra, vagy hóba való.
Íme, a szegény ember Audi Allroad Quattrója, mondhatnánk, de az olcsóság azért relatív, hiszen a belépőmodell kétliteres dízellel (150 lóerő) 8,6 millió forintba fog kerülni, 184 lóerővel és DSG-vel pedig megközelíti a bűvös tízmilliót. Aki benzinest szeretne, az 1,8-as TFSI-t választhatja 180 lóerővel és szintén duplakuplungos váltóval 8,9 millióért, és valamennyi változat a Style felszereltségre épül, annyi különbséggel, hogy itt az utastérben néhány egyedi díszítés mellett különleges, narancssárga varrású (felárért alcantara) kárpit is megjelent. Az X-Perience kapja meg először a Leon-családból az új generációs, 6,5 colos kijelzős multimédiarendszereket, és ehhez is rendelhető full-LED fényszóró.
Először egy kézi váltós belépő-dízellel indulok útnak, de igazából untig elégnek tűnik a teljesítmény, főleg a 320 Nm-es nyomaték, ráadásul a fedélzeti számítógép is barátságos, átlagosan 7,3 liter körüli fogyasztásértékeket ír ki úgy, hogy nem kímélem különösebben a gázpedált. Az alapmodellből egyedül a menetdinamikai programokat hiányolom kissé, mindenekelőtt a kormány túlzott rásegítése miatt, de így, állítható karakterisztikájú lengéscsillapítók nélkül is egész finoman rugózik, és a felemelt karosszéria sem dülöngél. Igazából a drágábbik, 184 lóerős dízel nem is lendületben, inkább a DSG-váltó adta kényelemben nyújt pluszt, ám fordulaton itt erősebb morgás szűrődik át a zajszigetelésen.
Ausztria autópályáin és országútjain hamar hozzá lehet szokni a terepruhás Leon kombihoz, de az is világossá válik, hogy a mámorító vezetési élményért itt rossz helyen kopogtatunk. Inkább utazóautó ez, annak viszont minden részletében tökéletes: alaphelyzetben is 587 literes a csomagtartója (pont annyi, mint a fronthajtású Leon ST-ben), a rolót feltekerni vagy üléseket ledönteni egy pillanat műve, hátul is tágas az utastere, és minden kezelőszerve, beleértve a szórakoztató elektronikát is, logikusan működik. Bár jókora összkerekes kombi, nyoma sincs a mozgásán nehézkességnek, egyszerűen az Év autója díjas Golf jéghideg profizmusát hozza, sarkosabb csomagolásban, és fájó lebutítások nélkül.
Valószínűleg nem csak a spórolás, hanem a móka kedvéért hagyták meg az elektromos helyett a jó öreg mechanikus kéziféket, ami egy újabb ok arra, hogy várjam a havas útszakaszokat, de mindhiába. Aztán egyszer csak Obertauern egyik hegyi útján elfogy alattunk a fekete aszfaltcsík, és megérkezünk a hó birodalmába. Egyre több helyen látunk motoros szánokat, egy Toyota pickup pedig lánctalpakon áll - itt mindenki felkészült a napokon belül induló szezonra, hóágyúk veszik össztűz alá a sípályákat. Meg se kottyan a Leonnak felkapaszkodni a meredek, de apró kőzúzalékkal leszúrt úton, és amikor félreállunk a 15 centis szűz hóba, akkor is gond nélkül kiássa magát - lánc nélkül, persze.
Sajnos a menetpróba hátralévő részén újra száraz burkolat jut a kerekek alá (a hágókba csak a gyári fotósok jutottak fel), de záróakkordként kapunk néhány kört egy kibérelt, üres, havas parkolóban. Itt kiderült, az X-Perience jólnevelt családi autó módjára az elejét tolja ki a külső ívek felé, de bátran a padlóhoz szegezett gázpedállal a Haldex-kuplungos rendszer akár a nyomaték 60 százalékát is a hátsó kerekekhez tudja tessékelni, amitől máris izgalmasabbá válik a játék. Mivel az ESP-t teljes kikapcsolás helyett csak sport állásba lehet száműzni, sokkal nehezebb driftelésre bírni, mint például az ördögi Audi S1 Quattrót, de a Seatot nem arra tervezték - hanem arra, hogy rossz útviszonyok közt is célba érjen.
Bár nyilvánvalóan rétegmodell, a Leon X-Perience végre reális alternatíva, és növeli a spanyol márka presztízsét, ellentétben az első off-road köntösbe bújtatott Seattal, a bumfordi, öncélú, ma fehér holló gyakoriságú Altea Freetrack terep-egyterűvel. Az újdonság annak köszönhető, hogy a sok veszteség után növekedési pályára állt a gyár (idén az EU-ban 10, Magyarországon 22 százalékkal növekedtek az eladásai), és egyértelmű üzenetet hordoz a VW-vezérkartól: lám, nem mostohagyerek a Seat. Persze azért nem is söpörnek el azért minden házi vetélytársat a Leon X-Perience útjából, hiszen a Skoda Octavia Scout mellett immár a Volkswagen Golfból is készült összkerekes terepkombi Alltrack néven.
A Leon X-Perience ráadásul csak az első lépés, hiszen 2016-ban a Seat végre beszállhat a nagy eladási darabszámokkal kecsegtető SUV-bizniszbe, a konszern márkái közül utolsóként. Először egy Leon-méretű, szintén MQB-platformra épülő hobbiterepjáróval jelentkeznek, amit pár hónap késéssel egy második modell követhet. Ezzel régi álmok válnak valóra Martonellben, ahol joggal érezhették úgy, hogy feleslegesen hurcolják egyik autószalonról a másikra az SUV-tanulmányokat (2007: Tribu, 2011: IBX) - de csak akkor dőlhet majd hátra a Seat-vezérkar, amikor valóban beindultak a szerelőszalagok.