Kilencven éve is káosz volt Budapest útjain

Bezzeg régen minden jobb volt? A fővárosi közlekedésben a maiakhoz kísértetiesen hasonló gondokra, például rosszul tervezett utakra, felelőtlen biciklisekre és hiányzó metróvonalakra panaszkodtak már a húszas években is, holott gyér volt a forgalom. Képriport.

Rendőri irányítás az Oktogonon. A NAG volt az első trambusz Budapesten (jobbra), hosszabb próbaüzem után a Margitszigetre már MÁVAG-NAG-gyártmányok jártak Forrás: Fortepan

Az úthálózat minősége erősen kifogásolható, nincs elég híd a Dunán, a közösségi közlekedés jövője a földalatti vasút, de Budapest e tekintetben elmarad a világvárosoktól. A főváros úthálózata túlterhelt, a közlekedési morál lesújtó, a gyalogosok és különösen a kerékpárosok fittyet hánynak a szabályokra. Változásokra, fejlődésre lenne szükség, de ehhez milliárdok kellenének - szól az idézet egy szaklapból. Csakhogy ez a kritika nem mai, hanem az 1920-as évek közepéről való.

Zsúfoltság az Astoriánál. Rengeteg a villamos, jobbra a népszerű Magomobil szürketaxik várakoznak Forrás: Fortepan

Épületeket kellet volna bontani

Idestova egy évszázad alatt nem történt volna semmi? Próbálta követni város gyarapodását a közlekedési infrastruktúra, de tény, hogy nem tudott vele lépést tartani. Korabeli források szerint a káosz fő oka az utak és a terek rossz kiépítése, hibás forgalomszervezése volt. Hiányoztak a főutakkal (pl. Andrássy, Rákóczi) párhuzamosan futó tehermentesítő utak, és a szűk, zegzugos utcák sem javítottak az állapotokon.

Ma is állnak ezek az épületek, és a kapu is megvan, de a kép arról árulkodik, hogy a Damjanich utcában itt egykor benzinkút üzemelt Forrás: Fortepan

A városrendezésnél Budapest nem engedhette meg azt a nyugati luxust, hogy épületeket bontson el például egy-egy út vonalvezetését egyszerűsítendő. Az utak felülete a vízelvezetés miatt általában ívelt (bogárhátú) volt, ezért a sebességtől függetlenül mindenki középen próbált haladni, lassítva és veszélyessé téve a forgalmat. Rengeteg volt a kátyú.

Chevrolet-teherautó az Andrássy úton. Sokan nehezményezték az utak mellett látható plakátokat, hirdetőoszlopokat, árusítóbódékat Forrás: Fortepan

Hiányzó hidak és metróépítés

A Petőfi és az Árpád híd nélkül körülményes volt az átjárás Buda és Pest között, a keskeny Lánchídon pedig tilos volt a teherforgalom, és nem járt villamos sem. Az Erzsébet híd, ahogy akkor mondták, „nem vezetett sehova, nekiment a Gellért-hegynek”, így zömmel a Margit- és a Ferenc József híd állta az autóforgalom rohamát.

Budapest közlekedése a '20-as években Forrás: Fortepan

Krizsanecz Kálmán rendőrkapitány, mint a székesfővárosi közlekedési ügyek felelőse átlátta a helyzetet, de a sajtónak általában a hiányzó milliárdokról beszélt. Szerinte Budapest elsőből sereghajtó lett, mert a millenniumi Földalatti után egyetlen metróvonalat sem építettek 30 év alatt, miközben már komoly hálózatok szőtték át a világvárosokat.

Nyomot hagynak a lovaskocsik

A kapitány halk járású autóbuszokat szeretett volna a Belvárosban csörömpölő villamosok helyett, továbbá irritálták a nagyvárosba nem való, az utakon bóklászó, azokat beszennyező és a közlekedést akadályozó konflisok, lovaskocsik. Az Automobil Motorsport 1926-os írása szerint az országban nyilvántartott 11 000 autóból 8000 Budapesten futott, és sokan már akkor aggódtak: mi lesz később, ha például kétszer ennyi lesz?

Sokáig megmaradt a fuvarozásban a lófogatú teherkocsi, de a lóvasutat felváltotta a villamos, a konflisokat, fiákereket pedig az autótaxi Forrás: Fortepan

A helyzeten nem javítottak az utakon szaladgáló gyalogosok, a szerszámaikat szétszóró, a csúcsforgalomban is komótosan takarító utcaseprők és a városban vadul cikázó kerékpárosok sem. A bringások nehézkes felelősségre vonhatósága miatt már akkor azonosító tábla vagy szám bevezetését fontolgatták!

Végállomás az Andrássy úton, a Hősök terénél. Az 1923-ban alapított BSzKRT csak 1932-ben olvasztotta magába az 1915-től önállóan működtetett fővárosi autóbusz-közlekedést Forrás: Fortepan

Egy lap cikke egyirányú utcákat javasolt a Belvárosba, éjszakai műszakot az utcaseprőknek, és felhívta az illetékesek figyelmét a gombamód szaporodó és az utcaképet rontó, „világvároshoz nem illő” hirdetési oszlopokra, bódékra. Mindez nem kilenc, hanem kilencven évvel ezelőtt történt…

Forrás: Retro Mobil