Javában tart a síszezon, sokan vannak, akik mostanában indulnak útnak, a családok és baráti társaságok gyakran rogyásig pakolják az autót síléccel, síruhával, bőröndökkel, miközben kint repkednek a mínuszok. Arról már írtunk, hogy a közkedvelt síterepek között jelentős különbségek adódnak az utazási költségeket tekintve (erről itt olvashat részletesen), és a távolsággal, romló időjárással arányosan nő az autók igénybevétele.
A megfelelő síterep kiválasztása és a legjobb ár-érték arányú szállás megtalálása mellett a biztonságos oda- és visszaút megszervezésére is érdemes időt szánni, egy ilyen túra azért nem egészen az a kategória, mint amikor nyáron leugrunk a Balatonra fürödni egyet. Első és legfontosabb, mégsem mindenkinek evidens szabály, hogy kötelező-felelősségbiztosítás nélkül ne vágjunk neki az útnak, néhány országban pedig máig kötelező a zöldkártya (ez egy nemzetközi biztosítási igazolás, nem azonos a korábbi környezetvédelmi tanúsítvánnyal).
Télen verőfényes napsütésben se ne induljunk el jó állapotú téli gumik nélkül, az újakkal havas hegyi úton a féktáv akár a felére is csökkenhet egy öreg, kopott abroncshoz képest. Hólánc beszerzésénél fontos a kerékmérethez illeszkedő kivitelt választani, és száraz úton vagy garázsban előre begyakorolni a felszerelést - bokáig érő hóban, az út közepén elakadva nem olyan kellemes élmény először ismerkedni vele.
Elakadás ellen egyéb, alternatív megoldásokat is fel tudunk használni, az egyik ilyen a hópaplan - ez egy durvább felületű szövet, amit tépőzárral tudunk a kerékre erősíteni. Kapható hólánc spray is, ezt a gumi felületére kell fújni, hogy csúszásgátló bevonatot képezzen a felületén, de a gyakorlatban nem sokat ér, legfeljebb arra alkalmas, hogy egy havas parkolóban elakadva ne kelljen rögtön a hólánc felszerelésével bajlódni.
Persze nem elég csak a jármű kerekeire figyelni, utazás előtt mindenképpen ellenőrizzük a hűtőfolyadék fagyásfontját, és téli ablakmosóból is célszerű eltenni egy tartalék flakonnal. Tetőbokszból vagy síléctartóból zárható kivitelűt érdemes vásárolni vagy bérelni, ha csökkenteni akarjuk az esélyét annak, hogy ebéd vagy vásárlás közben lába keljen a holmiknak. Ajánlott beméretni az akkumulátort és szükség esetén cserélni - nincs bosszantóbb annál, mint amikor reggel, a sípályára tartva nem indul a kocsi, és még bikakábel sincs kéznél.
Komoly bosszankodást kerülhetünk el, ha indulás előtt tájékozódunk az adott országban érvényes szabályokról. Fontos előre tudni, mely útszakaszokon kell fizetnünk, és mennyibe kerül az út használati díja, így könnyen bele tudjuk számolni a nyaralásra szánt büdzsébe. Ha erről elfelejtkezünk, az akár több száz eurós büntetés biztos jobban fáj a családi nyaralás alatt, mint pár euró az úthasználatért. A sebességhatárokkal is tanácsos megismerkedni, különösen a Svájcba tartóknak, ahol horror büntetéseket szabnak ki gyorshajtásért.
Téli kiruccanásnál meg tudjuk nézni előre, hogy milyen szabályozás vonatkozik gumikra és a hólánc használatára, illetve mekkora büntetésekre számíthatunk, ha mégis figyelmen kívül hagyjuk ezeket. Remek összeállítást készített a Katasztrófavédelem a környező országokban érvényes szabályokról. A legkedveltebb úti célok közül Ausztriában vagy legalább 4 milliméter profilmélységű téli gumi kell, vagy a hajtott kerekeken kötelező a hólánc használata, amennyiben az úton összefüggő a hó- vagy jégréteg.
Ezt a szabályt érdemes betartani, mert akár 3,5-5 ezer eurós lehet a büntetés, egy esetleges balesetnél pedig megtagadhatja a kár kifizetését a biztosító. Franciaországban ugyan nem mindenhol elvárás a téli gumi használata, de a hólánc kötelező felszereltség, amit használni is kell, ha tábla jelzi. Szlovákiában akkor kötelező a 4 milliméter profilmélységű téli gumi, ha az úton összefüggő hó- vagy jégréteg található, a büntetés 60 euró (közel 19 ezer forint). Szlovénia területén pedig 5 centinél vastagabb hóréteg esetén kell felszerelnünk a hóláncot, amelynek meglétét akár a határnál is ellenőrizhetik.
Utazáskor mindig benne van a pakliban az esetleges műszaki hiba, ami igen tetemes kiadást jelenthet. A kockázat azért is valós, mert a magyar autópark elöregedett, a KSH statisztikái szerint 2013-ban a kocsik átlagéletkora 13 év volt, de persze a fiatalabbaknál sem kizárt a probléma. Egy komoly javítás egy osztrák vagy olasz szervizben több százezres költséget is jelenthet, nem beszélve tortúráról és arról, hogy nem feltétlenül beszéljük ugyanazt a nyelvet.
Lerobbanás vagy karambol esetén az hazatrélerezés is komoly kiadással járhat, az interneten elérhető cégek ajánlatai szerint 100-160 forint kilométerenként, így a közkedvelt síterepek felé vezető útról akár simán összejöhet egy 30-100 ezres költség. Ám erre az esetre is fel tudunk készülni, még itthon. Több autós assistance szolgáltatásból lehet válogatni, ezeknél különféle biztosítási csomagokat lehet kötni a járművekre. A balesetre és meghibásodásra is megoldást jelentő ajánlatok jellemzően 10-20 ezer forintos éves kiadással vehetőek igénybe.
Ilyenkor a szolgáltató elintézi a hazaszállítást, csereautót biztosít, szakszervizbe szállíttatja az autót, megoldja az utasok hazaszállítását. Ezek az éves csomagok főleg azoknak lehetnek érdekesek, akik többször is utaznak külföldre, például a síelés után nyáron adriai nyaralást is terveznek, vagy a munkájuk miatt ingáznak. Létezik persze rövidebb, pár napra szóló assistance is, például a Magyar Autóklubnál 10 ezer forint alatt is megúszható a dolog.
Ha nem kérünk ilyen átfogó szolgáltatást, viszont külföldön kell javíttatni a karambolos autót, feltétlenül kérjünk számlát a javítás díjáról, hiszen később ezt be kell mutatni ahhoz, hogy az elszenvedett kár mértékét bizonyítani lehessen a kötelező felelősségbiztosításból. Ugyanez érvényes a cascóra is, értelemszerűen azzal a különbséggel, hogy a saját hibákból bekövetkezett baleset vagy más káreset, például autófeltörés után is fizet.
Amikor megtörtént a baj, a helyszínen is vannak teendőink. Ha egy vagy akár több jármű is részt vett a balesetben, kötelesek vagyunk bemutatni egymásnak az azonosító okmányokat, ehhez szükség lesz személyi igazolványra, forgalmi engedélyre, jogosítványra és a biztosítási fedezetet igazoló okmányra. Töltsük ki az európai baleseti bejelentő lapot („kék-sárga”), hogy később ebből se legyen problémánk, tisztázzuk, ki a baleset károsultja és ki az okozója. Ha ebben nem sikerül dűlőre jutni, vagy személysérülés is történt, mindenképp rendőrt kell hívni.
A jelenlegi szabályok szerint károkozóként nyolc napunk van bejelenteni a saját felelősségbiztosítónknak a balesetet, károsultként viszont harminc nap áll rendelkezésünkre. Amennyiben a baleset külföldön történik, az időpontot a hazaérkezés időpontjától kell számítanunk. Ha a bejelentést nem tesszük meg, a biztosító mentesülhet a szolgáltatás teljesítése alól, tehát semmiképpen sem érdemes halogatni.