Az interjú röviden:
- Egy éve vették ki a csavarokat a lábából egy súlyos sérülés után, ami miatt még most is gondjai vannak a motorozással.
- Saját csapatát menedzseli, cél a MotoGP.
- Szerinte fél- és egymillió euró kell ahhoz, hogy valaki egy versenyképes csapatnál indulhasson a MotoGP-n.
- Elárulta, hogy szerinte miért olyan sikeres Marc Marquez.
- Kiderült, mi történt a tavaly nyáron ellopott robogójával.
Pontosan egy éve vették ki a csavarokat a lábadból. Hogy vagy most?
Rengeteget javultam, de azt az elhalt izomrészt, amit kivettek a sípcsontom mellől, nem tudja semmi helyettesíteni. A többi izomnak kéne valahogy átvenni a munkáját, de nem tudom, hogy lesz-e valaha százszázalékos. Egyre többet edzek, és érzem, hogy javul, például már 5-6 kilométert tudok futni, az elején pedig még 500 méter is csak nagy fájdalmak árán ment. Szerenécsre a hétköznapjaimban nem hátráltat a lábam, minden teendőmet el tudom végezni, észre se veszem, hogy nem teljes értékű.
Hogy megy a motorozás?
Utoljára szeptemberben ültem versenymotoron a kedvenc pályámon, a spanyolországi Jerezben, ahol a saját versenycsapatom tesztelt. A nap végén, amikor versenyzőim már elvégezték a feladatokat, én is felpattantam a motorra. Meglepően jól ment a motorozás, azonnal hoztam a gyors köridőket, de teljes versenytávot nem mentem. Fizikailag is nehéz volt, és a lábam is fáradt. Egyes helyeken nem tudtam a visszaváltásokat megcsinálni a lábfejem hiányos mozgása miatt.
Akkor ezt azt jelenti, hogy a profi motoros karrierednek vége?
Ez a döntés még nem született meg bennem. Ha úgy érezném, itt az idő, biztosan bejelenteném, de most még nem gondolom, hogy többé nem fogok versenyezni. Tény, hogy jelenleg elsősorban nem is erre, hanem a saját versenycsapatomra és az egyetemre fókuszálok. Rengeteg minden van, amivel nap mint nap foglalkoznom kell, de ha odakerül a sor, el tudom majd engedni a versenyzői karrieremet.
Még 2011-ben iratkoztál be TF-re sportmenedzseri szakra. Mennyi van még hátra belőle?
A sérülésem és a csapatom ügyei miatt is ki kellett hagynom egy-egy félévet, amit most pótlok. Azt azért hozzáteszem, hogy nagyon más húszévesen ott ülni és ezt tanulni, mint az én esetemben, hogy van szakmai tapasztalatom, versenyzői múltam és saját csapatot vezetek, mert így egészen másként értékelem az ott tanultakat.
Hogy telik mostanában egy napod, mennyit visz el a tanulás és mennyit a csapatod?
A csapat viszi most a prímet, pláne a felkészülési időszakban. Gyakorlatilag mindenesként funkcionálok, a partnerekkel tárgyalástól kezdve az éves menetrend kitalálásán keresztül szinte mindennel foglalkozom. Ma már nem működik az a modell, hogy X összegért ráteszünk egy cég logóját a motorra, hanem együttműködésekben kell gondolkodni. Egyre több szolgáltatásunk van, a motoros oktatástól kezdve a családi napokig és különböző gyerekprogramokig.
Ebből is látszik, hogy néha nagyon nehéz elválasztani Talmácsi Gábort és a Talmácsi Racinget, amivel nincs gond, ugyanakkor nagyon sok olyan közszereplésen veszek részt, ami független a csapatomtól. Nem szerénytelenségből mondom, de egy olyan sportember vagyok, aki példát és célt mutathat a fiataloknak, rengeteg motivációs tréningre megyek előadást tartani, legutóbb például egy drogellenes kampányhoz kértek fel.
Mi lesz idén a csapatod felállása, és hol indultok?
Alessandro Zaccone fiatal olasz versenyző két évre elkötelezte magát a Talmácsi Racingnél. Mellé keresünk még egy versenyzőt a Superbike sorozatba. Somosi Alexander magyar versenyzőnk nemrég sérülést szenvedett, és most a rehabilitációja folyamatban van, de ha minden jól megy, akkor az olasz bajnokságban fog száguldani a 600-as kategóriában.
Ezek szerint Bódis Richárd, akit korábban mentoráltál, elhagyta a csapatot?
Igen, a Ricsi máshol megy majd. Nagyon sok lehetőséget kapott tőlünk, de lejárt a szerződése, és nem újítottuk meg vele.
Látsz most olyan magyar motorost, aki ki tudna jutni akár a MotoGP-be, akár a Superbike vb-re, egyáltalán elég ma „csak” tehetségesnek lenni?
Nagyon összetett ez a dolog, nagyon más lehetőségei vannak például egy olasz versenyzőnek, ahol sokkal fejlettebb ez a sportág, sokkal több támogatást lehet szerezni. Egy magyar versenyzőnél megint más lehetőségek vannak, és ebből is látszik, hogy csak a tehetség ma már nem elég.
Akkor mi kell még hozzá, pontosabban mennyi?
Nagyságrendileg fél- és egymillió euró közötti összeggel lehet számolni, ha valaki be akar kerülni egy jó helyre a MotoGP sorozat kisebb kategóriáiba, a Moto2-be vagy a Moto3-ba. Elég nehéz helyzetben van tehát egy magyar versenyző, hiszen nálunk nincsenek gyorsasági-vb-s futamok, és egy kis ország vagyunk, ahol szezonális a motorozás, és kicsi a piac.
Nyilván egyszerűbb egy már helyzetben lévő csapathoz betársulni. Korábban többször is felmerült, hogy esetleg csatlakozol a Superbike-vb-n induló Team Tóthoz. Ez reális alternatíva?
Most, hogy én is saját csapatot szervezek, látom, hogy milyen nehézségek vannak, és nagy tisztelet Tóth Imi édesapja előtt, hogy így kitartanak, és minden évben ott vannak, indulnak, küzdenek. De ha már a visszatérésemről van szó, akkor én egy olyan motorra ülnék, ami igazán versenyképes.
Idén leszel 34 éves. Meddig lehet ezt a sportos csinálni?
Azt látni, hogy a gyorsaságimotoros-vb-n 18-22 év közöttiek a leggyorsabb versenyzők, de ott van például Valentino Rossi, aki 36 évesen is ott tud lenni az élen. A Superbike-vb-n egy picit magasabb az átlagéletkor és relatív idősebb korban is remek eredményeket lehet elérni. Erre ott van példaként Max Biaggi, aki negyvenévesen tudott világbajnok lenni. Itt minden attól függ, hogy a hátteret hogyan lehet megszervezni. Ez az a feltétel, ami még a tehetségnél is fontosabb, persze az is lényeges, de ha az alapok nincsenek meg - mert ez egy technikai sport -, akkor nem lehet jó eredményeket elérni.
Mi a véleményed arról, hogy Marc Marquez így letarolta a MotoGP-t? Szerinted idén is simán begyűjti a vb-címet?
Ha ezt tudnám, akkor elmennék a fogadóirodába, és tennék rá egy komolyabb összeget. Technikai sportnál nagyon nehéz bármi biztosat is mondani, az viszont tény, hogy továbbra is ő a legnagyobb esélyese a bajnokságnak. Egy fiatal srácról van szó, aki szerintem még csak játéknak fogja fel ezt az egészet. Élvezi, megy, utazik, rengeteg pénzt keres, mint egy szirupos Walt Disney-filmben, és így megy jól neki a motorozás.
Mit szólnál egy budapesti olimpiához?
A sport és a sportsikerek nagyon kellenek az országnak, ez alapvetően egy megtérülő dolog lehet. Természetesen én a technikai sportokat preferálom. Nem látványsport, de látványos sport, ami rengeteg embert tud megmozgatni, pláne, ha egy vagy több honfitársunknak is lehet szurkolni. Elég csak megnézni a WTCC-t, ami egyértelműen Michelisz Norbertnek és csapatának, a Zengő Motorsportnak köszönhetően lett ennyire népszerű nálunk. De hogy egy saját példát is említsek: mintegy 40 ezer magyar jött el a Cseh Nagydíjra, amikor az élmezőnyben száguldottam.
Családalapítás?
Mondanám, hogy tervben van, de jelenleg még nem aktuális. Azt azért hozzáteszem, hogy most egy komoly kapcsolatban élek, a barátnőmet a balesetem előtt két héttel ismertem meg, és úgy kezdődött a dolog, hogy két hónapig látogatott a kórházban, ami eléggé összekovácsolt minket.
Összeszámoltad már, hogy hány csontod törött el?
Nem olyan vészes, én nem szedtem össze nagy sérüléseket, csak egy év alatt sokat. 2013. februárban eltörött az állkapcsom az Ausztrál Nagydíjon, majd rá pár hónapra a Portugál Nagydíjon robbant fel a motorom blokkja, ami eltörte a sípcsontomat. Előtte is voltak eséseim, de ezeket jól megúsztam, néha azért egy-két kisebb végtagtörés becsúszott, illetve nagyon fiatalon, még '97-ben volt egy kulcscsonttörésem, de ezeket leszámítva szerencsésnek mondhatom magam.
Ha már visszatértünk a karrieredhez, nyilván volt időd végiggondolni az elmúlt időszakban a dolgokat. Mi az, amit másként csinálnál mai fejjel, gondolok itt például a sokat vitatott 2005-ös katari előzésedre, vagy a 2010-es szakításodra a menedzsereddel?
Utólag már könnyű okosnak lenni, főleg, ahogy az ember változik, öregszik, és egyre tapasztaltabb lesz. Nyilván lehetett volna pár dolgot jobban is megoldani, ez nem kérdés. A 2005-ös előzésre azt tudom mondani, hogy mindenki másképp véleményezte. Az élet rá két évre egy másik csapatnál megadta a lehetőséget, hogy világbajnok lehessek.
Sportmenedzser szemmel így utólag már tudom, hogy a KTM csapat belső kommunikációja akkor nagyon rossz volt. Persze az előzés az én döntésem volt, de ez akkor nem volt úgy átbeszélve, kitalálva, hogy egyértelmű legyen. Ami a menedzseremet illeti, nagyon sok mindent köszönhetek Stefanónak, akivel rengeteg mindent elértünk tíz MotoGP-szezon alatt. Kitartottunk egymás mellett a legnehezebb helyzetekben is (például Balatonring-problémák), de aztán elváltak az útjaink.
Stefano Favaro azt nyilatkozta a szakításotok után, hogy ő azt akkor cserbenhagyásnak élte meg, mert azt hitte, barátok vagytok. Ha jól tudom, utána nem is beszéltetek egymással. Ez változott azóta?
Igen. El kellett telnie ugyan egy kis időnek, de leültünk, és megbeszéltük a dolgokat. Most már csak a szépre és jókra emlékszünk és arra, hogy miket értünk el. Nem felejtettem el, hogy honnan jöttem, egy pici zuglói lakásból, édesapám ott épített nekem egy motort, amivel a Bosnyák téren kezdtem el pöfögni. Onnan nézve azért bátran el lehet mondani, hogy egy sikertörténetet hoztunk össze.
Visszakaptad már a tavaly nyáron ellopott robogódat?
Igen, pont két hete, bár nem hasonlít most egy motorra. Szerencsére jó szerelőink vannak, akik legózgatnak majd vele egy kicsit.
Talmácsi Gábor karrierje