Robogót mindenkinek!

A woman holds a child on a moped in rush hour traffic in Ho Chi Minh City, Vietnam, 21 November 2014. Photo: Bodo Marks/dpa

Az emberiség legnagyobb találmánya kétségkívül a robogó, ha eltekintünk az olyan, még fontosabb dolgoktól, mint a szelfibot, a madárpelenka vagy a füstízű só. Mindenesetre ősztől tavaszig nincsen jobb alternatívája a városi közlekedésnek, pláne, ha hegyes vidéken élünk.

Nem véletlen, hogy egyre több a robogós, motoros az utakon. A nagyvárosokban szinte lehetetlen autóval járni-kelni, a tömegközlekedés esetében a hangsúly ma már a tömegen, semmiképp sem a gyorsaságon van. Nekem például Budapesten egy óra tíz perc a szerkesztőségig a normám, pedig csak egyszer kell átszállnom. Hegyen lakom, ezért a bringa kilőve. Éppen ezért néhány kényszerű pihenőév után egy éve szükségrobogót vettem, amit azóta is boldogan használok.

Jut elég dzsuva

Feltéve, hogy nem esik az eső, és legalább 10 fok van. Egy robogó éppen a kialakítása miatt jobban véd a felcsapódó kosztól, mint egy hagyományos motor, amin nincsenek leburkolva az idomok. Mégis, a környező autókról jut elég dzsuva az emberre, a bukósisakon meg nincsen ablaktörlő. Ja és a vizes úton a robogó csúszik, a két kicsi tapadási pont miatt ráadásul jobban, mint az autó.

Bizonyos helyzetekben jobb a gumicsónak Forrás: MTI/Ujvári Sándor

Ugyanez vonatkozik a hidegre is, ami persze relatív dolog: a pizzafutárok gond nélkül robogóznak a téli havazások idején, de szerintem nincs az az aláöltözet, ami teljesen védi az ízületeket télen.

A kényes robogós ezt a busz ablakából nézi Forrás: MTI/Rosta Tibor

Ez majd akkor derül ki, ha csúnyák leszünk és öregek, annak lesz igaza, aki nem jár majd orvoshoz a reumája és egyéb ízületi nyavalyái miatt.

Mindenesetre akikkel beszéltem, a gyorsaságot, valamint a futárkodással megkereshető pénzt emelték ki az időjárás viszontagságaival szemben.

Nem ezért vesz robogót

Robogót nem csak praktikus okokból vesz az ember. Rendben, az igaz, hogy a háromliteres fogyasztás vicc egy autóéhoz képest, pláne a városi körülmények között, az is hagyján, hogy bármilyen utazási módnál gyorsabb, hiszen a robogós előregurulhat a piros lámpánál a kocsisorok között, és használhatja a buszsávot. De nem, a robogós nem ezért vesz robogót.

Elképesztő szabadságérzetet ad Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

Hanem azért, mert elképesztő szabadságérzetet ad. A kétkerekű motorzilált gépeken közlekedők egyik ismérve, hogy A-ból B-be nem a legrövidebb úton mennek, csak ha sietnek. Persze mindez szigorúan a városon belüli viszonyokra igaz, Óbudáról Budaörsre kizötyögni már nem jó a deréknak, fenéknek egy Yamaha Jog, vagy bármilyen hasonló aprócska gép nyergében. Hosszabb távok megtételéhez már inkább egy motor javasolt, ezeknek nagyobb a kereke, jobb az egyenestartása, nem kínozzák annyira a kátyúk. Viszont nem védenek annyira a felcsapódó esővíztől, és nincsen csomagtartójuk.

Négy kiló marhafelsál

Apropó csomagtartó: egy aprócska robogó nyerge alá is befér egy kisebb bevásárlásnyi holmi, többön pedig kis kampó is van a szatyroknak.

A benzinen megspórolt összegeket így nyomban el tudjuk költeni egyéb világi hívságokra, négy kiló marhafelsál például meg sem kottyan egy Jog csomagtartójának.

Ha már a költségek: az eltelt közel egy év alatt csak tankolni kellett a kis rakétába, meg persze olajat venni bele. Hogy mennyit, azt csak azért nem tudom, mert elenyészően keveset kér, ráadásul magának keveri az olajos-benzines koktélt. A légszűrőt már cserélni illenék, ez körülbelül olyan tétel, mintha vennék egy gerezd fokhagymát a négy kiló marhához. És például láncot kenni, hasonló dolgokkal bűvészkedni sem kell.

Csodákat lehet kifogni

Maga a robogó sem egy nagy tétel, aki sokat legózott gyerekkorában, vehet kosárban, alkatrészekre bontva is. Ha megelégszünk egy ütött-kopott, de még használható darabbal, ötvenezer forintért már olyan csodákat lehet kifogni, mint az én Motkányom. Rendszám, műszaki vizsga nincsen, a bukósisak viszont kötelező, a minap a Lidlben tízezer forintért lehetett kapni. Nem érdemes arról vitát nyitni, hogy jó-e, vagy rossz, az uniós szabványnak megfelel.

A tizenötször drágábbak valószínűleg jobb minőségűek.

Motkány, a mokány robogó Forrás: Origo

Egyéb védőfelszereléseket, kesztyűt, protektoros kabátot, térdvédőt, jó cipőt is illenék beszerezni, ehhez mérten a falvak-városok tele vannak rövidnadrágos, papucsos donorjelöltekkel. Volt olyan robogós, aki nem viselt kesztyűt, amikor karambolozott, fél évig az édesanyja törölte a fenekét.

Hamut hintünk a fejünkre

Van egy kényes dolog, a környezetvédelem kérdése. Alapigazság, hogy a bicikli nem szennyezi a levegőt.

Megtépjük gyolcsruhánkat, hamut hintünk a fejünkre, és bűnbánatot gyakorolunk.

Ezért csak csendben jegyezzük le: az is igaz, hogy a robogó töredék mennyiségű benzinnel elmegy egy autóhoz képest. Az is, hogy a robogón maximum két ember utazhat, de az is, hogy a legtöbb autóban legföljebb egy ül.

Vietnamban lazább az élet Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Bodo Marks

Aki mindezek mellett - vagy ellenére - az autóból át szeretne ülni egy robogóra, nincsen semmi dolga, csak vennie kell egy kétkerekűt.

Ha a lökettérfogata nem nagyobb 50 köbcentinél, segédmotoros kerékpárnak minősül, olyat pedig simán lehet vezetni B kategóriás jogosítvánnyal.

Az eggyel nagyobb kategória, az elővárosi bejáráshoz legideálisabb, 125 cm³ hengerűrtartalmat és a 11 kW-os teljesítményt meg nem haladó motorkerékpárok esetében a lehetőség a B125-ös jogsi.

Ez 3 óra kötelező elméleti oktatással, 2 + 1 óra (minimum 30 kilométer) kötelező gyakorlati óraszámmal a tan- és vizsgadíjakkal együtt 35 ezer forintért megszerezhető. Hozzá kell tenni, szakértők szerint ez alapból szinte lehetetlen, ennyi vezetés ugyanis nem elég arra, hogy a gyakorlatlanok sikeres vizsgát tegyenek.

Királyok vagyunk

Ha nincsen autós jogosítványunk, és nem szeretnénk 125-ös rendszámos gépet, akkor körülbelül 50 ezer forintért szerezhetünk segédmotoros jogosítványt.

Stílus Forrás: MTI/Varga György

Robogóval a városi utak királyai vagyunk, mindenkinél gyorsabbak. Bicikliseknél, autósoknál, de még a motoros kollégáknál is, akik nagy gépeikkel nem tudnak ügyesen lavírozni a kocsikígyók között.

Ráadásul amíg ők megtalálják az egyest, mi csak húzunk egyet a gázon, és kacagva tovaröppenünk.

Kedvenceim a chopperesek, ők akkora vasakkal járnak, hogy úgy araszolják végig a dugókat, mintha kocsiban ülnének. Mínusz árnyék, mínusz belső levegőkeringetés, mínusz légkondi.

Egy motoros naplója

Biztos, hogy egy robogó hokedliszerű ülésén akarom én járni a várost? Két év kísérletezés után rájöttem, nem ez kell, visszavágytam a rendes motorra. Eladtam a kis Hondát, és vettem helyette egy régi, és retrós külseje miatt annál is öregebbnek látszó Yamaha SR 250-et, a jól ismert futármotor nagyobb és csinosabb kivitelét. A maga 135 kilójával pehelysúlyú az igazi nagyvasakhoz képest, ami aranyat ér, amikor szűk helyen kell manőverezni, viszont csenevész, 20 lóerős egyhengeresével nem akarja (és nem is tudná) kihozni belőlem a Valentino Rossit – reményeim szerint tehát nem öl meg.

Eleinte megváltásnak éreztem a robogó után: rendes nyereg van alattam, tisztességes vázon, a kanyarokban pedig térdeim közé szorítom a tankot, és úgy döntögetem a Yamahát. Buta motorbőgés, unalmas CVT-váltó? Ó, dehogy, végre magam uralok mindent, kézzel kuplungolok, lábbal váltok. Hirtelen a harley-s ügyvédek, az endurós műkalandorok és a speed gépeken egykerekező vesedonorok is észrevettek és intettek, amikor szembejöttek, és mindössze 250 köbcentivel a motoros társadalom teljes jogú társa lettem. De biztos, hogy kell ez nekem?

Szégyen és gyalázat, de újra afelé hajlok, hogy túrázni, hétvégén szórakozni motor kell, de városba robogó való. Primitív porlasztójával és léghűtésével a Yamaha gyűlöli, amikor kánikulában araszolok vele a dugóban, márpedig nyilván nem a téli fagyokban fogok járni vele. Lábvédő idom és szélvédő híján nem véd az esőtől és a hidegtől, vagyis jól fel kell öltözni, így elég macerás az átmeneti évszakok hidegebb napjain. Nincsenek tárolórekeszei, és sokszor már a pokolba kívánom a sok váltogatást.

Szépsége mellett egy komoly előnye van a Yamahának: épített sportkipufogója hallatán megnyílnak a kocsisorok, és a szétcsúszott suzukis anyukák vagy BMW-s úristenek sem vágnak be elém olyan sűrűn a kereszteződésekben. Normális kereteken belül a lárma egy motoron nem prosztóság, inkább életbiztosítás, egy ilyen keskeny, gyorsan közeledő pontot egyszerűen nem képesek felismerni az autósok. De egy robogónak is lehet hangja, és minden másban kellemesebb társ városban, hiába, ez egy direkt erre tervezett célszerszám. Ám hiába az észérvek, képtelen lennék kiadni a vén Yamaha útját.
Kismartoni András