Nincs új a nap alatt: a taxi a klasszikus bér-lovaskocsikat is beleértve már évszázadok óta világszerte része a városok utcaképének. Rég létrejöttek költséghatékonyabb változatai is, ilyenek az irány- és teletaxik, ezek ma főleg a fejlődő országokban népszerűek. Mifelénk az utasok útvonaligényéhez jobban igazodó megoldások terjedtek el, például a sofőrszolgálat és újabban a telekocsi, így a sárga budapesti taxik mellett már a távolsági buszoknak és a vonatoknak is léteznek autós alternatíváik.
Ám e két szegmensnek is akadnak szépséghibái: telekocsival városon belül lényegében nem érdemes foglalkozni, a szolgálati pótsofőr pedig a (rendszerint ittas) ügyfél saját kocsiját vezeti, igaz, oda, ahová kéri.
Újabban Budapesten a sofőrös autóbérlés is kezd terjedni, eseti szerződéssel. Főleg a reptéri transzfereket kínálják így az élelmes vállalkozók,
amióta megdrágultak a taxitarifák, és megszüntek a kedvezmények. Csak egy ponton hasonlítanak egymásra e kiskapuk: teljesítik a személyszállítás törvényeit, legalábbis elvileg.
2014 nyarán aztán további dimenziók is megnyíltak a budapesti utazóközönség előtt. Belépett a piacra a WunderCar, majd novemberben az Uber. Mindkettő lényege, hogy mobilalkalmazással és civil sofőrökkel szervezik a közösségi személyszállítást, de záros határidőn belül kiborították a bilit. Az Uber ellen a NAV és minden területileg érintett állami szerv vizsgálódik, beleértve a BKK-t is.
Az utazásszervezőtől kérdéseinkre egy nyilatkozatot kaptunk válaszul:
Az Uber Magyarország továbbra is elkötelezett egy 21. századi innovatív közlekedési alternatíva megteremtése mellett.
Működésünket nem egy virtuális, hanem budapesti székhellyel rendelkező, helyi csapat irányítja. Teljesítjük mindennemű adófizetési kötelezettségünket – Magyarországon is és máshol is – minden joghatóság irányába, ahol működünk".
Most pedig átadjuk a szót kollégánknak, aki az Ubernél személyes tapasztalatokat szerzett: beállt sofőrnek inkognitóban.
Ahhoz, hogy szürketaxisofőr lehessek, először is tíz évnél fiatalabb, négy utastéri ajtós, ötszemélyes autóról kellett fotót benyújtanom.
Szerencsére a kocsim minden kritériumnak megfelel, és az erkölcsi bizonyítvánnyal, illetve büntetőpont-igazolással sem volt gond.
Utoljára a személyes, illetve banki adatokat vittem be a rendszerbe. Két nap múlva aktiválódott az Uber-profilom, és azóta egy gombnyomással eldönthetem, mikor, illetve Budapest melyik pontján várom a megrendelést.
Az átlagosnál jobban pörgő városrészeket különféle színekkel jelöli a Google Maps-alapú térkép, ami folyamatosan változik, érdemes figyelni. Az igazán sűrű időszakokban megjelenik egy szorzószám is, ami a 130 Ft/km, illetve a 25 Ft/perc alaptarifát a valós idejű megrendelők és az elérhető sofőrök arányának megfelelően módosítja. Csúcsidőben akár a háromszorosára is nőhet a tarifa, amúgy pedig jellemzően 1,5-2,1 között mozog a felárszorzó.
Ha ezt az ügyfél elfogadja, akkor bizony nagyon jó pénz esik le az Uber-taxisnak, aki normál esetben 104 forintból tudja kigazdálkodni a kilométerköltségét. Ehhez jön még a kiállásért kapott 240, illetve a lemondott útért járó 640 Ft.
Készpénzmozgás nincs, az utazás minden adminisztratív része a virtuális világban zajlik.
Az ügyfél bankszámlájáról az Uber leemeli a viteldíjat, majd minden hét elején hétnapos adagokban, 20 százalékos jutalék levonásával átutalja a sofőrnek.
Kéthetes Uber-próbasofőrködés alapján úgy látom, óriási az érdeklődés a szolgáltatás iránt, és szívesen használják az emberek utasként.
Kezdetben körülbelül 60 utast kérdeztem ki, és csak az ötödük vallotta magát korábban rendszeresen taxizónak.
Egynegyede külföldiként más országban már rendszeresen használja, további egynegyede pedig külföldi tapasztalatok alapján próbálta ki, míg a fennmaradó részt a korábban tömegközlekedő, biciklis és gyalogos réteg teszi ki.
Életkorban a 20–30-as korosztály alkotja az utazóközönség derékhadát, nekik sokat számít az érzés, hogy most valami nagyon divatos közösségi élménynek a részei. És persze árérzékenyek is, korábban csakis végszükség esetén ültek taxiba. Összességében a modern kor emberei ők, és nyitottak az újra.
Sofőrként akár 2000-3000 forintos bruttó órabér is összejöhet, ebből hétköznap nappal inkább az alsó, hétvégén éjszaka pedig felső határt elérő tarifa a reális. Természetesen adózás előtti összegről van szó, de már levontam belőle a járművel kapcsolatos üzemeltetési költséget (az 5 l/100 km-es gázolajfogyasztással és amortizációval együtt 30 Ft/km-es átlagköltséggel számoltam).
Mindezek alapján igencsak megéri uberezni, különösen akkor, ha a képzettséget nem igénylő, az alkalmi könnyű fizikai munkáért általában 1000 Ft/órás plafonbérrel kecsegtető hazai munkalehetőségekhez hasonlítjuk. Nem mellékesen pozitív élmény is, hogy – kevés kivétellel – igazán normális emberekkel lehet kényelmesen autózni szerte a városban, beleértve az esti bulizókat is.
A folyamatosan terjeszkedő Uber ma közel 60 ország 200 nagyvárosában működik. Nehéz követni az aktuális helyzetet, hiszen
egyre több település – mindenekelőtt a hivatásos taxisok nyomására – tiltja be így vagy úgy az Uber működését.
Jó eséllyel Budapesten is ez a sors vár az Uberre, hiszen távolság- és időalapú tarifáért személyszállítási tevékenységet végez, akárcsak a taxi. Már a Nemzetgazdasági Minisztérium is adóhivatali vizsgálatot indított az Uber ellen.
Márpedig pesti taxi a fővárosi rendelet értelmében sárga színű, négy- vagy ötajtós, évente szigorított műszaki vizsgára kötelezett, tíz évnél fiatalabb, legalább Euro 4 vagy jobb környezetvédelmi osztályba sorolt, hitelesített taxaméterrel és bankkártya-terminállal felszerelt autó lehet.
A sofőrnek PÁV II. vizsgát és vállalkozói hátteret kell felmutatnia, beleértve a nyugta- és számlaadási kötelezettséget.
Ha az Uber megfelelne ezeknek a feltételeknek, már csak a fuvarszervezési és adózási jogszabályokat kellene teljesítenie, plusz alkalmazkodnia az egységes viteldíjakhoz. Ez esetben a cég akár a budapesti taxiskamarának is tagja lehetne, a dolgot megfordítva bármelyik taxis uberezhetne, akár már ma is. Csakhogy ezzel a lehetőséggel eddig még egyik hivatásos személyfuvarozó sem élt, hiszen mégis csak jobban megéri garantáltan 280 forintos kilométerenkénti és 450 forintos kiállási díjakkal dolgozni.
Érdekes fejlemény az ügyben, hogy az egyik Uber-sofőr éppen egy NAV-vizsgálat kellős közepén tart. Pár napja, egyik este három úr szállt be a kocsijába, rendelésre ment értük.
A rövid út alatt elbeszélgettek, majd elbúcsúztak, az utasok pedig azzal a lendülettel felmutatták a NAV-igazolványukat.
Tízoldalas jegyzőkönyv készült az ügyről, többek között az engedély nélküli gazdasági tevékenység, illetve a számla- és nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt.
"Gyanúsítottunk" azon melegében írt egy e-mailt az Uber hazai képviseletének, ők rögtön hívták telefonon. Az első és eddig egyetlen idézésen sofőrünk már az Uber könyvelőjével jelent meg, de végül a NAV munkatársa mutatta meg, hogyan űzhetné adózási szempontból legálisan az uberezést: a 2011/36. sz. miniszteri rendelet "Személygépkocsival nem menetrendszerű személyszállításként végzett taxis gépjárművezetői szolgáltatás" tevékenységi kört is szerepeltet a terjengős listáján.
Az adószakértő szerint is számlát kell adni
Hatmillió forintos nettó éves árbevétel esetén egyéni vállalkozói igazolvány kiváltásával havi 50 ezer Ft átalányadót (25 ezret, ha van mellette bejelentett főállás, illetve 75 ezret, ha valaki extra nyugdíjat szeretne) befizetve, saját nyugta-, illetve számlatömb megléte mellett a NAV részéről nem lehet kifogás.Egyelőre annyit lehet tudni a NAV-os ellenőrzésen lefülelt sofőrről, hogy 30 napon belül kap majd választ az adóhatóságtól, és
a közösségi taxizásért 200 ezer forintig terjedő bírságot szabhatnak ki rá.
Fontos megjegyezni, hogy a NAV előírásain túl a budapesti taxirendelet személyi és tárgyi feltételeinek is meg kell felelnie annak, aki a fővárosban akar személyt szállítani. Nem hallottunk olyan precedensről, hogy a BKK és társszervei vizsgálatot indítottak volna, de könnyen lehet, hogy ami késik, nem múlik.