A képek alapján egyértelmű lehet, de azért le is írom, mostanra érett be az eredeti koncepció. 14 éve a vak is látta, hogy az akkor bemutatott Superb amolyan próba-szerencse alapú projekt volt. Sokba nem került a fejlesztése, a már adott, hosszított tengelytávú, kínai piacra gyártott Passat-platform skodásítása aligha ütött hatalmas lyukat a konszern büdzséjén.
Az ötlet értékelhető darabszámú eladást hozott, érdekes, hogy hasonló húzás később nem jött be a levetett Audi-technikával a Seatnál. A cseheknél ezek után nem volt kérdés, hogy érdemes-e jelen maradni a kategóriában: a második generációs Superb önálló karakter lett, ötajtós limuzinként mérsékelten sikerült dizájnnal, kombiként viszont a régi Omegákat vagy éppen kocka V70-eseket idéző, táncteremnyi csomagtartóval és prémium szinteket el nem érő árlistával.
A két nekifutás összesen 700 ezer darab eladását jelentette, ami nem kis teljesítmény. Most, a harmadik generáció esetében nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy nyugodtan ki lehessen jelenteni:
arányaiban és darabszámszerűen is ez lehet a legsikeresebb a három modell közül.
Első és talán legfontosabb ütőkártyája, hogy végre nem a "menteni a menthetőt" hangulat lengi körül az autót, ha a külsejéről beszélünk. Még a prágai statikus bemutatón beszélt hosszan a formavilágot meghatározó jegyekről a márka vezető dizájnere, a fiatal és tehetséges, szlovák nemzetiségű Jozef Kaban.
Anélkül, hogy hosszan belemennénk a fény-árnyék játék fontosságába, meg az "emocionálisan töltött" új formanyelvbe, elég egyértelműen látható, hogy messze nem volt úgy gúzsba kötve skodások a keze, mint eddig. Egyfelől a sokkal rugalmasabb moduláris platformnak (MQB) köszönhetően az autó arányai kiegyensúlyozottabbak, mint eddig bármikor, másfelől Kaban és csapata láthatóan megragadta az alkalmat arra, hogy a Superben keresztül, fölülről lefelé haladva újítsa meg a márka stílusjegyeit.
A kiegyensúlyozott, szép és önálló dizájn már fél siker, a legfrissebb technika ugyanakkor legalább ennyire fontos kérdés. Az előző két generációhoz képest itt is lényeges változás történt a konszernfelfogásban, amit főleg annak köszönhetünk, hogy az MQB-rendszer építőkockaelve alapján nem érdemes régebbi, nem ide tartozó dolgokat az autóban hagyni. Jelen esetben vélhetően drágábban gyártható megoldás lett volna, ha például egy korábbi, de azért még bőven jónak számító Passat-szériára húzzák fel a következő Superbet.
A németek ennek alapján szerencsére hagyták kitörni a Skodát a technológiai karanténből, ami eddig a Superb esetében nem feltétlenül volt igaz, és rendelkezésre bocsátották szinte korlátlanul a legfrissebb Passat technikai arzenálját, ami nem kis fegyvertény, ha a kategória volumenmodelljeit akarják befogni a Superbbel.
A vezetéstámogató rendszerek hiánytalanul megtalálhatóak a nagy Skodában, van benne adaptív tempomat állóra fékező funkcióval és újraindulással, városi vészfékező, sávtartó, holttérfigyelő és táblafelismerő. A tolatássegéd érzékeli a keresztirányú forgalmat, és veszély esetén magától fékez, de van fáradtságfigyelő és automatikus parkolás is (merőlegesen és párhuzamosan).
Egy esetleges ütközés után a Golf VII-ben bemutatott, a további balesetek elkerülését segítő multikollóziós fékrendszer is része a felszereltségnek - ez nem engedi, hogy a sérült autó tovább guruljon,
megakadályozva ezzel egy esetleges második ütközést.
A Passathoz képest egyedül a zseniális, utánfutóval önállóan tolató asszisztenst nem láttam említve a listákon.
Rengeteg motor közül válogathatunk, ezek közül a próbaúton nekünk a 2.0 TDI jutott, 150 lóerős kivitelben. Anélkül, hogy vezettem volna a többit, talán nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy az egyik legjobb választás az autóhoz. A hirtelen belehúzó, de viszonylag gyorsan kifulladó karakterét levetkőzte motor, a korai PD TDI-khez képest szinte lineáris nyomatékleadásra képes a középső dízel.
A kerregő traktorhang is végérvényesen a múlté, kifejezetten jól szigetelték a blokkot, amely borítékolhatóan a túlnyomórészt céges vásárlók körében is a legnépszerűbb választás lesz, bár nem kiemelkedően temperamentumosak a menetteljesítményei. Aki többet akar, választhatja majd a 190 lóerős változatot is, de
a Passat-féle überdízel egyelőre még nem kapható,
mert egyszerűen túl sokat rendelnek belőle a Volkswagennél, és alulkalibrálták a keresletet iránta.
Ami a belépőszintet illeti, 1,6-os, 120 lóerős dízel az elérhető leggyengébb erőforrás, opcionálisan hétsebességes, száraz kuplungos DSG-vel. Gyári fogyasztási adat alapján két decivel múlja alul a kézi váltós társát, 3.8 litert adnak meg átlagként, ami szép ígéret egy ekkora autótól. A többi dízelmotorhoz hatfokozatú, olajos kuplungos DSG-t társít a gyár.
Érdekes, hogy a kisebb nyomatékú benzinesekhez a legerősebb motort kivéve szintén a száraz kuplungos hétgangosokat adják, de a teljes tesztparkban egyetlen automata autó nem volt, mintha rejtegetnék. Amúgy 125 lóerőtől indul a benzines motorok palettája a már jól ismert 1.4 TSI-vel.
Akinek volt szerencséje vezetni, extrém halk járásról számolt be, bár ebben nincs meglepetés, már az elődben is jól izolált volt az eleve rendkívül csendes motor.
Erősebb, 150 lóerős verziója hengerlekapcsolást is tud,
és párosítható DSG-váltóval vagy 4x4-hajtással is. Itthon aligha lesz az eladási listák éllovasa az 1,8-as TSI 180 lóerővel, aki erős benzinest akar, annak érdekesebb opció a kétliteres turbó 220 lóerővel, amit csak automatával szerel a gyár.
A belső tér, ahogy az várható volt, hangárszerűen levegős, minden dimenziójában nőtt az eddig sem éppen kicsi autó, egyszerűen nincs az a méretű ember, aki térdével képes megközelíteni a hátsó sorból az első ülések támláit. A Skoda nem lenne Skoda, ha nem kápráztatná el a használót egy halom praktikus, érdekes megoldással, amik együttesen egy átgondolt, logikusan felépített autó képét tovább erősítik.
Mostantól két esernyő van az első autókba rejtve, és a tépőzáras rakományrögzítővel úgy sakkozhatunk a 625 literes, szintén osztályelső csomagtartóban a szállítandó dolgokkal, ahogy csak a kedvünk tartja. Másfél literes palack mind a négy ajtóban elfér, ráadásul egy okosan kitalált húzással úgy tudjuk betenni a középső tartóba a palackot, hogy az nem fordul el, ha vezetés közben egy kézzel próbáljuk lecsavarni a tetejét. Ügyes.
Minden autóban volt egy útra adott okostelefon, ezzel kipróbálhattuk, milyen jól állnak a csehek a konnektivitással, azaz milyen jól van integrálva az autó saját rendszerébe a telefon, hogy lehet például az applikációit megjeleníteni a központi kijelzőn.
Az anyagválasztásba ugyan nem lehet belekötni, de valahol azért meg kellett húzni a határt a Passat és a Superb között. Semmi nem bazári, semmi nem olcsó, de finoman a tudtunkra adják, hogy kicsit több pénzt kellene elköltenünk a konszernnél, ha cizelláltabb megoldásokra vágyunk. Persze aki ezek hallatán arra gondol, hogy a Mondeo vagy az Insignia fellélegezhet, nagyot téved…
A végére hagyom a legkellemesebb meglepetést. Fel voltam rá készülve az autó formái láttán, hogy valami kretén ötlettől vezérelve a Skodánál is kitalálja majd valaki, hogy mi lenne, ha feszes hangolást kapna a futómű, mert az ugye olyan fiatalos, és ami fiatalos, az biztos jó is. Szerencsére, ha fel is merült az ötlet, gyorsan elszabotálta a mérnök csapat józanabbik fele.
A Superb nem játssza el a sportlimuzin szerepét azzal, hogy rázós felfüggesztéssel kínozza használóját, helyette mertek hangsúlyozottan kényelmes hangolást adni az autónak, ami tökéletesen illik az autó alapvetően nyugodt karakteréhez. Nincs pontatlanság a viselkedésében, szép, tiszta visszajelzéssel dolgozik a kormány, magas sebességnél ugyan hajlamos egy kicsit belebegni a hátulja gyors egymás utáni hullámokon, de nyoma sincs az előd esetlenségének, elnagyoltságának. Ezért jár a legnagyobb dicséret, legalábbis részemről.
Néhány tulaj már most élvezheti is frissen átvett autóját, nem elhanyagolható számú rendelő ugyanis már a képek alapján befizetett a Superbre, és nem valószínű, hogy megbánta volna döntését. Ami az anyagiakat illeti, a legolcsóbb, 125 lóerős benzines 7,23, az 1,6-os, szintén alapfelszereltségű (Active) dízel pedig 7,64 millió forinttól indul.
Magasabb, Ambition kivitelben
az arany középutat jelentő 150 lovas TDI 8,58 millió forinttól érhető el,
a Passatnál minden kivitel legalább 1-200 ezer forinttal olcsóbb. Néhányan viszont kivárnak, és addig is a nemsokára érkező kombi fotóival szemezgetnek.