Első generációs kocka-Pajero, lekerekített lökhárítókkal, furcsa H betűs emblémával, elavult technikával, de olcsón: ez volt a nálunk is árusított Hyundai Galloper, a koreai gyártó belépője a terepjárók világába. Aztán néhány év alatt jól egész belerázódtak az SUV-bizniszbe, csak ember legyen a talpán, akik a piaconként eltérő, mostanában megváltoztatott típusnevek közt eligazodik.
Világítótoronyként csak a középső terepjáró, a Santa Fe segít a tájékozódásban. Fölötte egészen 2011-ig a testes ix55 trónolt, amit a hétüléses új Grand Santa Fével váltottak ki Európában, míg a kisebb, kompakt kategóriában az ix35 hozott szép számban ügyfeleket.
Most, hogy eljött a típusváltás ideje, ezt is átkeresztelték,
mégpedig a legelső generációnál már megismert Tucson névre, és új műszaki alapokon, friss dizájnnal küldik be a küzdőtérre a Volkswagen Tiguan és társai ellen.
A mai trendek ismeretében aligha ér bárkit is meglepetésként, hogy az ix35-höz képest hosszában és széltében is nőtt valamennyit a Tucson, a magassága viszont picivel csökkent, ami összességében jót tett az arányainak. Peter Schreyrer, a márka dizájnfőnöke határozott éleket, szögletesebb fazont kért a beosztottaitól, és a végeredmény őt igazolja, sokkal érdekesebb és elegánsabb lett az SUV. Okosan arra használták fel a gyalogosvédelmi normák miatt eleve szinte függőleges homlokfalat, hogy óriási, krómozott szegélyű hűtőrácsot biggyesszenek rá - ezzel egy Audi Q5 mellett sem kell szégyenkezni.
Lehet, hogy a far kevésbé fantáziadús, de összességében csinos a Tucson, és ez az utasteréről is elmondható.
Főleg kétszínű összeállításban elegáns,
bár a bézs kárpitot egy kisgyerek percek alatt menthetetlenül össze tudja kenni csokival. Puha felső burkolat, gondos összeszerelés és ergonomikus kialakítás teszi németesen pedánssá az összképet, de gazdagabb alapfelszereltséggel és új extrákkal, például üvegtetővel, motoros csomagtérajtóval és fűthető kormánnyal fűszerezve.
Hidrogénkút-hálózat híján az ix35 kínálat ékköve, a világ egyik első üzemanyagcellás szériaautója, az FCEV egyelőre nem kap utódot, de biztosan számíthatunk alternatív változatokra, nem véletlenül állítottak ki idén Genfben mindjárt kétféle hibrid Tucson-tanulmányt, egy 48 voltos hálózatú olcsóbb kivitelt és egy konnektorról tölthető dízel-elektromost. Egyelőre sima dízelekkel lehet spórolni, az 1,7-es fronthajtásúak 115 lóerősek, míg a kétliteresek 136 vagy 186 lovas kivitelben rendelhetők.
A benzinesek frontján a bevált 1,6-os, 132 lovas szívómotor nyitja a sort, ám ennél sokkal fontosabb újdonság, hogy a Hyundai szintén ezerhatos és direktbefecskendezős, viszont turbós négyhengeresét is beépítik. Ez a 177 lovas változat duplakuplungos automataváltóval is rendelhető (később az 1,7-es dízel is megkapja),
e kombinációval beérte a Hyundai az európai riválisok technológiai szintjét,
és lenyomta a tétovázó japánokat. Nagyot fejlődtek a vezetéssegítő asszisztensek is, van már benne adaptív tempomat, táblafelismerés, sőt, aktív sávtartó-, vészfékező- és parkolássegítő rendszer is.
Annak, aki nem nagycsaládos, vagy nem akar minden áldott nap kosarasokat fuvarozni, valójában felesleges ennél nagyobb SUV-t vennie. A Tucson jókora ülésein kényelmesen el lehet férni, igaz, nem ártott volna picit több oldaltartás –
cserébe viszont jól rá lehet látni a forgalomra.
Megmaradt a márka régi gesztusa, vagyis a hátsó ülések is fűthetőek, ami bőrkárpitnál aranyat ér; viszont sajnos eltűntek a körben automata ablakemelők, így csak a vezetőé tud végigliftezni egy rövid érintésre. Online szolgáltatásokat nyújtó TomTomra cserélték a navigációt, így tényleg minden up-to-date.
Már a (hazai piacon különösen fontos) céges vásárlók is egyre gyakrabban ülnek át mezei kombiból szabadidőautóba, és egyvalamiből érthető módon nem engednek: legyen nagy a csomagtartó. A Tucsonnál ezzel nincs is gond, és a rugózási komforttal sem, ami komoly előrelépés a kissé sprőd ix35-höz képest. Adaptív lengéscsillapítót nem lehet rendelni, 19 colos felniket viszont igen, amitől óva intünk mindenkit a magyar utakon, mert lassú tempónál és keresztbordákon zötyögőssé teszi.
Egy rövidebb körre elvihettük a turbós benzines, duplakuplungos csúcsmodellt, és jó benyomást tett ránk: csöndes, jól gyorsul, és finoman vált, szerencsére kerüli a hektikus visszakapcsolásokat. Hosszú útra a legerősebb, szintén 4x4-hajtással kombinált dízelt kaptuk, és ebben is meglepően hatásos volt a zajszigetelés. Az is feltűnt, hogy a korábbinál precízebb a kézi váltó, de
nem éreztük úgy, hogy 185 lóerővel feltépné az aszfaltot.
Ebben az is szerepet játszhat, hogy a Tucsont a mai divattal ellentétben nem utalták be diétára, így tokkal-vonóval 1,7 tonnás tömeget mozgat a kétliteres dízel.
Aki nem sajnálja a pénzt automata váltóra, grátiszként egy kapcsolóval sportosabbra állítja a gázreakciókat, a kormányzást és a kapcsolásokat. Sajnos ebben a beállításban is túl erős a szervorásegítés, pedig amúgy precízen lehet terelgetni a Hyundait, és megjelentek a volánon a visszajelzések. Összességében nem tiltakozik a sportos vezetési stílus ellen, de sokkal inkább a kényelmes poroszkáláshoz jó partner, amivel egy fontos piacon, Amerikában is jó esélyekkel indul.
Az európai piacra szánt Tucsonok gyártása nemrég elindult Csehországban, és nálunk ősszel kezdik forgalmazni, így még korai lenne pontos árakról beszélni. Annyi biztos, hogy
ehhez is ötéves, kilométerkorlátozás nélküli garanciát adnak,
és némi támpontot adhat, hogy Németországban az 1,6-os benzines belépőmodell 22 400, míg az alapdízel elsőkerékhajtással 24 750 euróba kerül. Egy VW Tiguanért benzinmotorral 3000, gázolajossal pedig közel 5000 euróval többet kell fizetni.
Annak, aki ennél alacsonyabb árkategóriában szeretne SUV-t vásárolni, nemsokára negyedik szabadidőautójával, az elsőként az indiai piacra, de később állítólag Európába is bevezetendő Cretával próbál kedvében járni a Hyundai. Az offenzívát látva kezdjük érteni, mért volt szükség arra, hogy földrajzi nevekkel váltsák ki az egyre szövevényesebb ix-típusjelzéseket…
Értékelés
Ami tetszett: