Ma már szinte minden márka kínál emelt futóműves, műanyaggal körbefuttatott terepkombit, de azt kevesen tudják, hogy a műfajt nem az Audi találta fel az 1999-es Allroad Quattróval, és nem is a Volvo az 1998-as V70 XC-vel, hanem a Subaru az Outbackkel, amelyet már 1994 óta forgalmaznak.
Nem véletlen, hogy Ausztráliában annak idején Krokodil Dundee-val, azaz Paul Hogannel reklámozták a típust, mivel azt akarták üzenni, hogy az újdonság az épített útról letérve, az ausztrál pusztában is jól elboldogul.
Persze műszakilag nem volt több egy megerősített futóművű Legacy kombinál,
amelyben azért az állandó összkerékhajtás már akkor is alap volt.
Az azóta eltelt bő két évtizedben jelentősen átalakultak az autóvásárlási szokások, manapság a normál középkategóriás autók helyett a vevők szívesebben választanak magasabb építésű szabadidő-autót, ezért
a Subaru úgy döntött, a legújabb Legacyt már nem is forgalmazza Európában, csak az Outback változatát.
A terepkombi ötödik nemzedéke idén tavasszal mutatkozott be Európában, így a Foresterrel ellentétben vadonatúj modell. Persze a márkatárs sem őskövület, a negyedik generáció mindössze két éve van a piacon, viszont idén átesett egy enyhe modellfrissítésen, amely során javítottak a belső tér minőségén, és végre a dízelmotoros verzióhoz is elérhetővé tették az automatikus váltót.
Talán még sosem alkotott olyan elegáns autót a Subaru, mint az új Outback. A nyúlánk, széles, de nem túl magas karosszéria egyértelművé teszi, hogy egy meglévő személyautó átalakításával született, nem szabadidő-autónak tervezték. Krómozott maszkjával, ízlésesen rejtett tetősínjével, LED-es hátsó lámpájával érezteti, hogy a prémiummárkák terepkombijai ellen szánják, míg az egyszerű Foresterről simán elhinnénk, hogy a tervezői annak idején baltával faragták az agyagmodelljét.
Klasszikus SUV a Forester, amelynél a forma követi a funkciót:
nincsenek rajta öncélú megoldások, vagy felesleges csicsák, a divat csak másodlagos.
Sima oldalfalaival, alacsony övvonalával és nagy felületű ablakaival élesen elüt a mai szabadidő-autós divattól, de cserébe igen jó a kilátás minden irányba, és sok fény jut be a kabinba.
4,81 méteres hosszával az Outback 22 centivel nyúlik túl a Foresteren, 5 centivel szélesebb, és a tengelytávja is több mint 10 centivel hosszabb. Viszont
a Forester hasmagassága 20 helyett 22 centi, ezzel még a világ legjobb terepjáróját, a Mercedes G-osztályt is lepipálja.
A rövidebb túlnyúlások és tengelytáv, valamint a nagyobb szabad magasság révén nehezebben akad el terepen, mint az Outback, pedig a hajtásláncuk teljesen megegyezik.
Nagy adósságát törlesztette a Subaru, amikor 2009-ben bemutatta – főleg az európai piac kedvéért – első dízelmotorját. A 150 lóerős, 350 Nm nyomatékú kétliteres azóta semmivel sem lett erősebb, de sokat reszeltek rajta, idén például új befecskendező rendszert és kerámia izzítógyertyákat kapott, amivel csökkentették a fogyasztását. Mivel ez is bokszer elrendezésű (vagyis a dugattyúk vízszintesen, egymással szembe mozognak benne) vibrációi szinte nincsenek, ez kellemes meglepetés egy négyhengeres dízeltől.
Mindkét típusban széria az állandó összkerékhajtás, általában 40 százalék megy hátra, de ez a pillanatnyi szükség függvényében változhat. A nyomatékelosztást egy elektronikus tengelykapcsoló vezérli, a kézi váltós Subarukban viszont részlegesen önzáró viszkókuplung dolgozik.
Korábban csak kézi váltóval kínálták a dízelmotort, idén viszont törlesztették a másik nagy adósságot: már
a Lineartronic nevű automata is választható 450 ezer forintos felárért.
Ettől az eladások jelentős megugrását várták, de a hazai importőr szerint még nem ugrott rá a piac, pedig amíg nem volt, állítólag mindenki ezt kereste. Nem hagyományos rendszerű az automatikus váltó, hanem fokozatmentes (CVT), valószínűleg azért, mert ez a technika a Subaru legfontosabb piacain (Japán, Amerika, Ausztrália) kényelme és egyszerűsége miatt nagyon népszerű.
A két évvel fiatalabb Outback már vezetéstámogató rendszereket is kínál
(de csak automatikus váltóval), amelyek az európai konkurensekben már évek óta megvannak, azonban a Foresterhez még mindig nem elérhetőek. Ilyen például a sávváltásra figyelmeztető rendszer és a távolságtartásra képes tempomat, amely idegesítően csipog akkor is, ha bejöttek elénk a sávba, és akkor is, ha kimentek előlünk. Az viszont hasznos, hogy akkor is figyelmeztet, ha dugóban állva elbambultunk, és a forgalom időközben elindult. Ha akadály van az autó előtt, automatikusan fékez a fékasszisztens, és a kormányszervó még a kikerülési manőverbe is besegít azzal, hogy a helyes irányba megkönnyíti a tekerést.
Utazóautónak mindkettő ideális, hiszen rengeteg hely van bennük, kiváló a zajszigetelésük és a rugózásuk is kényelmes.
Különbségek persze akadnak: a hátsó lábtér az Outbackben csak azért nem a kategória legjobbja, mert létezik a Skoda Superb is. Helykínálatban alig marad el a Forester az Outbacktől, és amit a rövidebb tengelytávval elveszít, azt a magasabb karosszériával kompenzálja: az ülések magasabban vannak, emiatt jobb a kilátás és kényelmesebb a ki- és beszállás is, ráadásul az hatalmas ajtók elöl-hátul szinte derékszögben nyílnak.
A Forester 505, az Outback 559 literes csomagtartót kínál, utóbbihoz viszont szükségpótkerék helyett csak defektjavító készlet jár, ami rizikós kalanddá tesz minden terepezést. Cecil elejtője,
a gyűlölt minnesotai fogorvos értékelné, hogy a vadtetemek okozta foltoktól vastag gumitálcák védik meg a csomagtartók kárpitozását,
viszont a csúcsfelszereltséghez járó elektromos csomagtérajtó-mozgatás mindkét autóban annyira lassú, hogy bizonyosan odaérnének a vadőrök, amíg kinyílik a fedél.
Mi, európaiak általában nem lelkesedünk a CVT automatákért, mert a sportos vezetési stílushoz nem passzolnak:
olyan érzés egy gázadás, mintha egy gumikötéllel valaki a távolból elkezdené húzni az autót.
Aki nem vezetett még CVT-s autót, annak szokatlan lesz, hogy a fordulatszám gyorsulás közben beáll egy állandó értékre, ezért a motorhangból nem lehet következtetni az elért sebességre.
Erős gyorsuláskor zavaró a magas fordulatszámmal járó konstans motorzúgás, de ez ritka eset, normál használatban jól dolgozik a Subaru váltója, mivel mindig abban a tartományban tartja a motort, ahol már rendelkezésre áll a maximális nyomaték. Ráadásul nincsenek váltással járó apró rántások,
kényelemben tehát veri a hagyományos automatákat, a kézi váltóról nem is beszélve.
Akit zavar a gumi-effektus, hét előre programozott áttétel között a kormányfülekkel is váltogathat, de ez sem ad olyan direkt érzést, mint egy duplakuplungos váltónál.
Magas oldalfalú gumijaiknak és a viszonylag lágy hangolású futóműveiknek köszönhetően földúton és rossz minőségű aszfalton is simán siklik mindkét Subaru, de a nagyobb nyom- és tengelytáv miatt az Outback a stabilabb gyors kanyarodáskor.
A terepkombi új generációja érezhetően javult elődjéhez képest: az útfekvése jobb, a kormányzása közvetlenebb, a karosszériája pedig sokkal (67 százalékkal) merevebb lett.
Csak a menetteljesítmények nem javultak:
az 1,67 tonna az automatával és összkerékhajtással együtt már kicsit sok a kétliteres dízelnek,
de a kisebb Forester is csak 60 kilóval könnyebb. Soha nem érződik gyorsnak egyik sem, de a forgalom ritmusa azért könnyen tartható velük: mindkettő 9,9 másodperc alatt éri el a 100 km/h-t, az Outback hajszálnyival nagyobb végsebessége a kisebb légellenállás következménye.
A magasabb építésű Forester jobban megdől a kanyarokban, de egy átlagos szabadidő-autóhoz képest még így is stabilabbnak érződik, ami az alacsony súlypontot adó bokszermotor és a remek tapadás érdeme.
Terepen változik a kép: hosszabb rugóútjaival, keskenyebb karosszériájával és nagyobb hasmagasságával egyértelműen a Forester a jobb.
Mindkét autóban benne van az X-Mode kapcsoló, amely a gázpedál, a váltó és a menetstabilizáló hangolását enyhe terepezéshez lövi be. Ebben az állásban aktiválódik a lejtmenet-vezérlő is, amely úgy engedi le az autót a meredek lejtőkön, hogy a vezetőnek nem kell a fékezéssel bajlódnia, és csak a kormányzásra koncentrálhat.
Alapfelszereltséggel, dízelmotorral és kézi váltóval a Forester 9,19 millió forinttól hozható el, az Outback ennél 1,3 millióval drágább. Érdekes módon a csúcsfelszereltségű tesztautók esetében (amelybe az Outbackben a vezetéstámogató rendszerek is beletartoznak) az árkülönbség 0,9 millióra redukálódik (Forester: 11,9 m, Outback: 12,8 m), ami ebben az árkategóriában már nem jelentős differencia.
Ennyit megér az elegánsabb, tágasabb és fejlettebb technikájú Outback, de akinek a terepjáró képesség fontosabb, a Forestert válassza.
Fogyasztásban egyik sem túl jó: városban 9-9,5, országúton 7,5-8 literrel lehet számolni a Foresternél, az áramvonalasabb Outback körülbelül fél literrel kér kevesebbet. Az Outback a hasonló felszereltségű, de 31 lóerővel erősebb Volvo XC70-nél körülbelül egymillió forinttal olcsóbb, az Audi A6 Allroad már más kategória, ott a legolcsóbb, 218 lóerős dízel is 17,8 millió forint.
Műszaki adatok – Subaru Outback 2.0d Lineartronic
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1998 cm3. Furat/löket: 86/86 mm. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 110 kW (150 LE)/3600. Nyomaték: 350 Nm/1600. Sebességváltó: fokozatmentes automata CVT. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4595/1795/1735 mm. Tengelytáv: 2640 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1545/1550 mm. Tömeg: 1615 kg. Csomagtartó térfogata: 505-1592 l. Üzemanyagtartály térfogata: 60 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 9,9 mp. Végsebesség: 192 km/óra. Gyári átlagfogyasztás: 6,1 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 7,3 liter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 159 g/km.