Ezt vegye, ha már túl öreg az ezres Swiftje

Nem radikális forma, de unalmasnak sem nevezhető

Élénken emlékszem arra, amikor először utaztam Swiftben. Stoppoltam, és felvett egy fiatal házaspár, büszkén engedtek be a fehér autó hátsó ülésére a szundikáló baba mellé. Látszott rajtuk, talán fél éve még ők is stoppolhattak, de most már megvan: a mi autónk az ő autójuk lett.

Most itt utazom a hófehér Suzukiban, ami annak ellenére, hogy Celeriónak hívják, sokkal közelebb áll szellemiségében az akkori Swifthez, mint a mostani. Naná, 2,599 milliós árával ez most a cég legolcsóbb autója a magyar piacon, sőt megvan benne ugyanaz a szerethető célszerűség, ami miatt simán el lehet vele ketyegni jó tíz évig.

Nem radikális forma, de unalmasnak sem nevezhető Forrás: Zirig Árpád

Mióta az első Swiftet idehaza bemutatták, sok minden történt. Ráncfelvarrták, lecserélték, majd újra és újra – a mostani utód már nagyobb, elegánsabb, sokkal kevésbé belépőjármű, mint egykor volt.

A fapados kategóriára viszont szükség van,

a fiatal családok első új autója, anyuka rohangászós kocsikája és nyugdíjasok szelíd jószága fontos és profitképes.

Jöhetnek a feladatok

Mivel katalógusadatok és szemmérték alapján is ez a kategória egyik legtágasabbja, az első komoly feladat az volt, hogy megpróbáltam bezsúfolni a családomat a Celerióba. Van három gyerek, egy kutya és a feleségem bőröndjei – egészséges kételkedéssel, de azért megpróbáltam három gyerekülést egymás mellé bekötni hátra. Majdnem sikerült, de a majdnem ez esetben azt jelenti, hogy azok a háromgyerekesek, akiknél az összes pulya még biztonsági ülésben utazik, ne ezt az autót válasszák.

Átlagos, de élhető beltér Forrás: Zirig Árpád

A legkisebb baba költözött előre, a feleségem hátra, középre. Ennek az lett a következménye, hogy a válla szélességében nem fért be a gyerekek ülésének oldalai közé, így kénytelen volt előredőlve utazni – nem szeretném azt hazudni, hogy panaszmentes kilométerek vannak mögöttem.

Egyedül a kutya volt csendben hátul: bekucorgott élével a bőrönd mellé szúrt pokrócára, és jógapózban elaludt.

A csomagtartó ugyan nem nagy, 254 liter

(1053-ig bővíthető), de harmadikként a babakocsi váza meg még pár csetresz is befért.

Nem kisbusz, de van hely benne

Leszámítva azt, hogy a Suzuki nem a nagycsaládosok optimális járgánya, a helykínálatra nem lehet panasz. A száraz adatok a valóságban ugye nem számítanak, de a használat könnyen meggyőzött.

Nemcsak elöl van korrekt tér, hanem hátul is.

A fejemen nyugodtan fennhagyhattam a szalmakalapot, sem beszállásnál, sem utazás közben nem zavart.

Ha véletlenül hátra szeretnénk két felnőttet beültetni, nem lesz panasz: fenn és lent a térdeknél is ügyesen matekoltak, sőt az olyan apróságoknak is, mint a vizesflakonok, rengeteg hasznos rekeszt alakítottak ki.

Áttekinthető műszerfal a Celerióban Forrás: Zirig Árpád

Az apró autók vezetésének titka ugye a megfelelő lendület. Finoman kihúzatjuk, aztán nem vesszük el. A jól megszokott ritmusból a szemem sarkában megjelenő váltási segéd zökkentett ki. A műszerek mellé egy digitális kijelző került, afféle beépített spórolási felügyeletként: a Celerio kiírja, szerinte milyen fokozatban kéne használni.

Ha ilyen okos, akkor nem ellenkezem vele, gondoltam, így elkezdtem magam tartani az ajánlotthoz. Pár perc után gyanakvóan néztem a kézifék karjára, sőt meggyanúsítottam az asszonyt is, nem dobott-e ki suttyomban egy vasmacskát az ablakon.

Kettő vissza, padlógáz!

Ha véletlenül egy Celerióval forgalmi akadályként közlekedő nagyit látnak, kiáltsanak már át neki a lámpánál, hogy ragassza le szigszalaggal azt a kijelzőt, és nyugodtan pörgesse egy kicsit a 67 lóerős gépet.

Nem riad vissza a forgatástól sem Forrás: Zirig Árpád

Nem ismerem, mi alapján és hány adatot figyelembe véve programozták a fedélzeti számítógépet, de

emelkedőn hatvannal tötymörögve is képes kiírni, hogy toljuk fel ötödikbe.

Aki szót fogad, azonnal megérzi a kis ezres remegését. Ha van egy kis belátás benne, visszarántja négyesbe, de a Suzuki még ott sem képes mozogni, csak vánszorogni. A kis háromhengeres hálásan dorombol, mikor visszakapja a neki is tetsző hármast, örül, hogy valaki felülbírálja a mindenható elektronikát.

Húsz év, három generáció - nagy Swift-teszt

"Alapvetően szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert egy belevaló népautóval sikerült bepótolni minden hiányérzetünket és frusztrációnkat, amit a magyar autó fájó hiánya okozott évtizedeken át" - ha kíváncsi a három Swift-generációt összehasonlító írásunkra, kattintson ide, megéri.

Annak ellenére, hogy nem vettem szentírásnak a fokozati ajánlást, felpakolva, hegynek fel, hegynek le is csak 5,1 litert fogyasztott – merem azt ajánlani, hogy ne a narancssárga számra, hanem a jó érzésére hallgasson az, aki megveszi.

14-es kerekek, rendes ballonos abronccsal Forrás: Zirig Árpád

Megy ez, ha küldik

A motor persze nem mond nemet a pörgetésre: biztos van, aki nem kedveli a háromhengeres hangját, de korrekt vehemenciával kapja fel a fordulatot, optimális fordulatszám-tartományban nem remeg.

A mögé kötött ötgangos váltó elég darabosnak hat.

Nem akarok egy új, még háromezret sem futott autót leírni, hiszen még bőven alakulhat, de váltója egyelőre elég nehézkes volt, nem volt meg benne a pornófaktor, hogy csak úgy beszippantsa az újabb fokozatokat.

Mit tud egy Swift egy jobb mobil árért?

"Azt mondják ezekről a régi Swiftekről, hogy félig szétesve is elmennek, ami nyilván túlzás, de van alapja" - teszteltünk egy húszéves Suzukit, megéri elolvasni!

A futómű nem bonyolult, elöl MacPherson rugóstag van spirálrugóval, hátul csatolt lengőkar dolgozik. Jön, megy, teszi a dolgát, a nagyon rossz utat nem kedveli, de a sportosság is távol áll tőle – átlagos, középpuha, picit bólogatós.

Magas, bőven van benne fejtér Forrás: Zirig Árpád

Megveszik majd?

Vevők pedig, úgy tűnik, lesznek. Az első tankolásnál rögtön odasomfordált egy ignises bácsi, a rendszáma alapján még az elsők között lehetett, aki megvette. „Még egyszer az életben, utoljára szeretnék egy új autót. Mondja, jó ez a Klérió?” A bevásárlóközpont parkolójában is lecsapott rám egy swiftes, aki ugyanerre volt kíváncsi,

úgy tűnik, a Suzukinak vannak törzsvásárlói,

akik ragaszkodnak a márkához, a cserét csak cégen belül tudják elképzelni.

A forma működik. Sajnálkoztam ugyan, hogy a kiváló gyári színek helyett kaptam egy decens fehéret – mostanában a Suzuki fantasztikus árnyalatokat kínál, vásárlás előtt érdemes megnézni a palettát, a Celerio például azúrkékben vagány igazán.

Dekordomborítás a tetőn Forrás: Zirig Árpád

Az oldal domborítása kedves dinamizmust kölcsönöz neki, a lámpák íve ugyan senki térdét nem fogja megremegtetni, de aránylag divatosak, sőt fényerejük sem rossz, az éjszakai kanyargás közben sem éreztem a vakrepülés adta borzongást.

Ha oldalról nézzük a 3,6 méteres karosszériát,

van benne némi bumfordiság, de pont ez adja a belső extra teret.

A tető láthatóan magasan húzódik, sőt az ajtókkal és a műszerfallal is úgy dolgoztak, hogy akár magasabb személyek se érezzék magukat kalodába kényszerítve a volán mögött.

Hahó, hol a pótkerék? Forrás: Zirig Árpád

Pont ezen spórolnak?

Sajnos pótkerék nincs benne, csak egy csoffadt defektspray, ami azért irgum-burgum. Az én szememben eléggé elszomorító, hogy ilyeneken spórolnak, a teljesen felesleges váltási segédlet helyett inkább erre költhettek volna a gyárban. Igaz, egy felni meg egy abroncs biztos többe kerül, mint egy húszfilléres kütyü, de hát akkor is.

A Suzukinál ez a legolcsóbb belépőmodell, és ha a piacon körülnézünk, kiderül,

árban a többi ötajtós minihez hasonlítva is verhetetlen,

ráadásul a 2,6 millióba a klíma, az USB-s rádió, az elektromos ablak, az ESP, a függönylégzsák és minden más fontos tétel belefér. A metálfényen és az automata váltón kívül nem is lehet extrákat rendelni hozzá.

Kint kicsi, belül nagy Fotó: Zirig Árpád

Amíg nem árazzák be a magyar piacra visszatérő Ladákat, egyedül egy másik volt szocialista márka, a Dacia kínál olcsóbban használható felszereltségű, klímás (és nagyobb) autókat. A Celerióval végre visszatért a márka ahhoz, ami sikeressé tette a kilencvenes években, csak nem esztergomi, hanem thaiföldi gyártásból - és nulla forint önerős hitelek nélkül.