Műhelytitkok: a bikázás

Sokan a gumicserével le is tudják a téli felkészülést, aztán az első igazán hideg napokon jön a kellelmetlen meglepetés: álmosan teker egyet-kettőt, aztán meg se nyekken az önindító. Na, ilyenkor ér aranyat egy pár száz forintos kiegészítő a csomagtartóban.

Murphy törvénye, hogy pont akkor merül le az akkumulátor, amikor a legjobban sietnénk valahová. Ilyenkor három lehetőség adódik a továbbjutásra. Ha nem számít a pénz és az esetleges várakozási idő, ki kell hívni szerelőt vagy segélyszolgálatot (például autóklubos sárga angyalt), és egy csapásra minden megoldódik. Amennyiben mégis nélkülözhető az autó egy ideig és nem parkol rossz helyen,

a kiszerelt akksit haza lehet vinni tölteni,

vagy el kell ballagni vele egy szakboltba, ahol bemérés után ítéletet mondanak: vagy lehet életet lehelni bele, vagy csere után kiált (általában ez a boltos érdeke).

De leggyakrabban a harmadik, azonnali módszert választják az autósok: a bikázást. Már csak azért is, mert a Zsiguli-korszak általános gyakrolatával ellentétben

a modern autók nemi szeretik a betolást,

a kipufogórendszerben elégő benzin tökreteheti a katalizátort. A bikázáshoz csak egy pár száz, jobb minőségben egy-kétezer forintos kábelnek kell kéznél lennie, na meg egy másik autónak, ami lehet ismerősé, rokoné, szomszédé vagy jószándékú idegené, sőt, sokszor taxisok is vállalkoznak a manőverre. És hogyan tovább? Mit hová kell csatlakoztatni? Nézze meg videónkat, és minden kiderül!