A magyar honvédségnél számtalan különleges jármű szolgált, a különféle úszó, nehéz tüzérséggel felszerelt, vagy éppen sokkerekes gépcsodák jellemzően (hol jobb, hol rosszabb állapotban) várták, hogy egy háborúban bevessék őket.
Szerencsére az ország a hetvenes-nyolcvanas években már kimaradt a konfliktusokból, az autók viszont tönkrementek az állásban. Sokat közülük egyszerűen bezúztak, de
az M-zárolt (azaz használaton kívül raktározott) készletekből nem keveset megvásároltak fanatikus gyűjtők.
Farkas Tibor is megmentett egy szovjet paripát, egy Uaz 469 B jelű parancsnoki kocsit. Szegény pára elég rossz állapotban került a fegyverneki hagyományőrző udvarába, aki úgy döntött, különlegességet farag terepjárójából. Rádiós felszereléssel látta el járművét, ugyanúgy, mint egykor az R-130 A/G típusjelzésű, nyolcvanas évek elejétől hadrendbe állított példányokat.
A rádiós kivitel elkészítése jelentős átalakításokkal járt. Kivette a hátsó üléseket, hiszen a kerekek feletti térbe való az a konzol, amely a rádiókat rögzíti. A rádiókat - mivel egy komplex rendszerről beszélünk - több egység alkotja (RH és URH összeköttetések létrehozására és fenntartására alkalmas, a gödöllői híradástechnikai vállalatnál gyártott R-130, R-111 és R107T rádió, valamint R-102T szelektív hívóberendezés), van köztük hordozható, a katona hátára akasztható is.
A két első ülés mögött egy hosszú padot találunk, ezen (menet iránynak háttal) foglalt helyet a rádiókezelő, akit egy Zaporozsecből származó benzinkályha melegített, hogy téli bevetéskor ne fagyjon oda a nem túl kényelmes padhoz. Kívülről, a hátfal baloldali sarkára rögzítették az autóhoz a főantennát, amely egy alumíniumból készített, teleszkópos szerkezet. Kihúzható, bajonettzárak segítségével rögzíthetők az egyes elemek, így
akár 11 méter magasra is kiemelkedhet.
Alapesetben ez „munka közben” az autón marad, de arra is van mód, hogy leszereljék és a járműtől távol telepítsék le. A jókora rudat három kötél egyensúlyozza ki, amelyeket sátorverő cölöpökhöz hasonló acélokkal kötnek ki a talajhoz. Ezen kívül két vékony, úgynevezett bot is felszerelhető az Uaz egy-egy hátsó oldalsó pontjára (ezek 3,4, illetve 4 méteresek).
A nagy fogyasztású rádiók alapesetben a hátra betett 2db 180AH-ás akkumulátorról működtek (24V-os rendszer), amelyet az autó eredeti, 12V-os generátora fölé beépített, 24 V-os generátor táplált árammal. Van még egy áramvételi lehetőség: a rádiók mögé befér az autóba egy benzines aggregátor is. Tibor azt mondja, ezt jó messzire, körülbelül 20 méterre kellett elvinni az autótól, hogy a rádiózást ne zavarja az ordító gépzaj.
Az említett extra felszereléseket Magyarországon szerelték be a szovjet terepjárókba. Még ma is van olyan Uaz 469-es a honvédség kötelékében, amelynek ponyvája alatt ugyanez a rádiós felszerelés bújik meg, igaz, erősen lepusztult, leselejtezés előtti állapotban.
Érdekes egyébként, hogy beépítéskor nem gondoltak arra, hogy a hátsó hosszanti laprugókat megerősítsék, pedig a beépített cucc 800 kilót nyom! Emiatt a rádiós Uazok feneke lejjebb ül, mint a többié.
Az említett rossz állapot miatt teljes felújítson esett át az alapot adó 469-es, most valószínűleg
szebben csillog, mint amikor Uljanovszkban legördült a gyártószalagról.
Az alváz, az első és hátsó hidak, a négydobos, hidraulikus rásegítésű, kétkörös fékrendszer, a szintén hidraulikus kuplung, az elektromosság mind megújult.
Az eredeti motor már menthetetlen volt, ezért egy másik Uaz jobb állapotú négyhengerese költözött a motortérbe – felújítás után. Szerencsére
ezekkel a strapabíró benzinesekkel alig van gond,
így a nagyon kevés használat ellenére pöccre indul, és jellegzetes, egészséges hangján örömmel duruzsol. A nagy önsúly és a nehéz far miatt nem ajánlatos vele tempósan kanyarodni, de ez nem is jut eszébe Tibornak, amikor kimegyünk a garázshoz közeli tisztásra, hogy felállítsuk az antennákat.
Bár még nincs nagy gyakorlata benne, tizenöt perc sem kell hozzá, hogy mind a hárommal végezzen. A rádiók működtetését nem vállalja, mert még nem tanulta ki a működtetésük csínját-bínját, és azt sem szeretné, ha a nagyfeszültségű rendszer elfüstölne.A ritkán látott kivitelt egykori katonák és az egyenruháért rajongó fiatalok mindig nagy élvezettel nézegetik, nem csoda, tényleg lehet érte rajongani.
Tavaly mi is kipróbáltunk egy vadonatúj Uazt, amelyet megpróbáltak ismét importálni Magyarországra, a teszt itt olvasható.
Műszaki adatok
Motor: soros, négyhengeres, hengerenkénti kétszelepes, felülszelepelt benzinmotor, elöl hosszában beépítve. AK-129B esőáramú karburátorHengerűrtartalom: 2445 cm3
Teljesítmény: 78 LE, 4000/perc fordulaton
Nyomaték: 168 Nm, 2200-2500/perc fordulaton
Erőátvitel: négyfokozatú kéziváltó (1,2 fokozat szinkronizálatlan), kapcsolható négykerék-hajtás, felező. Egytárcsás száraz kuplung.
Felfüggesztés: elöl-hátul merev híd, hosszanti laprugókkal. Kétkörös, rásegítős fékrendszer, elöl-hátul dobfékek. Globoidcsigás kormánymű.
Felépítmény: alvázas, négyajtós, 2+1 üléses, vászontetős acélkarosszéria.
Hosszúság x szélesség x magasság: 4025 x 1785 x 2015 mm.
Tengelytáv: 2380 mm.
Saját tömeg: 1540 kg*.
Megengedett teljes terhelés: 2300 kg*.
Üzemanyagtartály: 39+39 l.
Gumiméret: 185 R 16
Átlagfogyasztás: 15-25 l/100 km.
* Gyári adat, rádiós felszerelés nélkül