Farkasordító hidegben célszerű felhajtani az ablaktörlőket, hogy ne fagyjanak hozzá az üveghez, mert bekapcsolásnál leszakadhat a gumijuk, vagy akár tönkre is mehet a villanymotor. Ízlés dolga, ki mivel takarítja le a szélvédőt, a lényeg, hogy ne lőrésen lásson ki, illetve az oldalsó üvegek is legyenek tiszták. Komoly páncél ellen főleg a fémszálas kaparónak és a jégoldó spray-nek van esélye.
A lefagyás miatt persze már a bejutás is zűrös lehet, ezért a régebbi, távirányítós központi zár nélküli autókhoz egy zárjégoldó is hasznos, csak lehetőleg ne az utastérben tároljuk. Egy másik örökzöld autóápolási cikk, a szilikonspray is jó barátunk,
ha a gumitömítéseket lefújjuk vele, nem fagynak hozzá az ajtóhoz,
ami különösen téli kocsimosás után tud kellemetlen meglepetéseket okozni – erről tudnak mesélni azok, akiknek leszakadt például a gumikéderük (amint plusz fokok vannak, érdemes néhány hetente letakarítani a karosszériát és az alvázat is a felcsapódó, korróziót elindító sótól).
Az, hogy bejutunk az autóba még nem mindig jelenti azt, hogy el is tudunk indulni vele. A bajok okozója a behúzva hagyott kézifék, ami még a modern autóknál is be tud fagyni, ha mechanikus. Érdemes inkább a kocsit sebességben (automatáknál P-állásban) hagyva leparkolni havas-jeges időben. Kemény mínuszokban az utastérben a rideg műanyagok, az ajtózsanérok és a gázteleszkópok is szenvednek, ilyenkor semmit ne erőltessünk, inkább ha kell, gondoskodjunk a kenésükről.
A másik tipikus eset, amikor néhány erőtlen nyekkenés hallatszik az önindító felől, aztán a motor meg sem moccan. Hát persze, az akkumulátor: a fokozatosan gyengülő teljesítményű telepnek a nagy hideg megadta a kegyelemdöfést. Egy fűtött garázsban tárolt, évi 15-20 ezer kilométert futó autónál akár hét-nyolc évet is kibírhat, de
a városi rövid távokon akár két-három év után is kimúlhat.
A továbbjutásra több megoldás is kínálkozik, ezek közül a legegyszerűbb a bikázás, csak legyen kéznél kábel és egy másik autós, aki segít (jó pénzért az autóklub vagy a gyári márkaszerviz csapata is házhoz megy indítani). Ebben a videónkban bemutatjuk a bikázás mesterfogásait. Ugyanakkor van egy másik lehetőség is a gyengélkedő akksi feltámasztására: a töltés. Bármelyik nagyáruházban lehet kapni a kapacitáshoz illő készüléket, ritkán használt autóknál és motoroknál pedig a csepptöltő is ajánlott.
Ha több kísérlet után sem lehet életet lehelni az akkumulátorba, nem marad más megoldás, mint a csere. Az a rossz hírünk, hogy itt sem elég a tetejéről leolvasni az értékeket (például 12 V, 55 Ah), egyes típusoknál (például a régi Suzuki Swiftnél) egy-egy évjáraton belül is eltérnek a tálcaméretek,
és még nem beszéltünk arról, hogy bal vagy jobb pozitívos-e a kialakítása.
Mindent a szakboltban sem tudnak, vitás esetekben érdemes lefotózni és pontosan lemérni a régit.
Negyed százada még általános volt, hogy egy-egy lakótelepi parkolóban reggel álló helyzetben okádták a füstöt a Daciák, Ladák és Wartburgok, ma viszont tanácsként általában azt lehet hallani, hogy rögtön induljunk el.
A motor terhelése mellett éri el ugyanis a katalizátor leghamarabb az üzemi hőmérsékletet,
vagyis így keletkeznek a legrövidebb ideig káros kipufogógázok.
Mivel az autókhoz és a focihoz mindenki ért, az ellenvélemények itt sem maradnak el: több mérnök és szerelő is hosszas alapjárati melegítést javasol, főleg a modern dízeleknél, mert a nagy terhelésre méretezett csapágyak és a turbó is érzékeny az olaj állapotára. De akkor hol az igazság? Abban általában egyetértenek a szakik, hogy nagy hidegben a félperces járatás nem árt, főleg a turbós benzineseknek és a dízeleknek.
Sorsdöntő viszont, ami ez után történik: aki hidegen kíméletlenül hajtja a kocsit, halálra ítéli a motort, mert a dermedt olaj nem alkalmas a kenésre. Ráadásul a motortérben és a kipufogórendszerben kicsapódó kondenzvíz nem tud elpárologni, hanem reakcióba lép a dús keverék sok égéstermékével, és
savas löttyöt alkotva hígítja a kenőanyagot.
A rendszeres egy-két kilométeres otthon-ovi és munkahely-ebédlő távokkal tehát nagyobb kopást okozunk, mint ha 20-25 kilométereket ingáznánk.
Baj lehet a dermedő gázolajjal
Szélsőségesen hideg időben szinte csak a dízel üzemanyaggal adódhatnak gondok, a benzin -50 fokig problémamentes. A nyers gázolaj azonban zavarossá válthat -10 fok körül, ami eleinte még nem jelent problémát, csak akkor, ha már paraffinkristályok is elkezdenek képződni benne, amitől kocsonyássá válik, és csökken a viszkozitása.De mivel hosszabbíthatjuk meg a rövid távokra használt autók életét? A legjobb, de legalább 20–40 ezer forintba kerülő megoldás a motormelegítő, amit úgy képzeljünk el, mintha egy merülőforralót tennénk a hűtőrendszerbe – ennek hasznos kiegészítő funkciója lehet az utastér gyorsabb felfűtése. Rövid utakra használt autókban fontos az előírt 20-30 ezer kilométer helyett már feleekkora távnál cserélni a szennyezett olajat, és néha hosszabb utakkal kikormolni a kipufogórendszert.
Egy ősrégi megoldást felelevenítve van, aki kartonlapot vagy műanyag takarót tesz a hűtő elé, hogy jeges menetszél híján gyorsabban átmelegedjen a rendszer, ezzel rövid utakon sok üzemanyagot lehet spórolni, csak aztán ne feledjük időben kivenni (a modern autónál már lassan, de terjednek az elektronikus vezérlésű, zsaluszerű hűtőlamellák).
Ne feledjük: a motor hamarabb bemelegszik, ha nem fűtünk azonnal, mert a hűtővizet rögtön a fűtőradiátoron átáramoltatva nagyobb a kör, vagyis hevülésnél több a hőveszteség. Célszerűbb csak az első pár perc után bekapcsolni a fűtést, így a motor is hamarabb bemelegszik, és az utastérbe is hamarabb érkezik langyos fuvallat. Sajnos erre a
jó hatásfokú mai dízeleknél még így is gyakran az örökkévalóságig kell várni,
kivéve, ha van kiegészítő fűtés.
Télen, kőkemény mínuszokban az ördögtől való ötletnek tűnik bekapcsolni a légkondit, pedig nagyon hasznos a párátlanításban, arról nem is beszélve, hogy egész évben legalább havonta úgyis meg kell járatni a rendszert. Klímával elejét lehet venni annak is, amikor beázás miatt párás levegőt fúj az autó szellőzőrendszere, de a vízelvezetők dugulása miatt ilyenkor érdemes ellátogatni egy karosszériáshoz.
Akinek volt már ülésfűtéses autója, tudja, mekkora áldás,
amikor reggel nem a jéghideg ülésben kell vacognia, ez a tartozék különösen a mínuszokban dermesztő bőrkárpitos kocsikban hasznos. Orvosi kutatások azonban kimutatták, hogy – főleg a férfiaknak – nem túl egészséges tartósan felhevített székben ülve utazni, érdemes tehát pár kilométer után lekapcsolni. Divatos extraként már a fűthető kormánykerék is kezd terjedni, így a fázósabbaknak sem kell kesztyűben vezetniük.
Azért is fontos, hogy meleg legyen az utastérben, mert nagykabátban, hótaposó csizmában nehézkesen lehet kormányozni, váltani, pedálokat kezelni, ez a téli vezetéstechnikai tízparancsolat alaptétele. A másik az, hogy szemre nagyon nehéz megállapítani, mennyire csúszik egy gyanúsan fénylő útfelület, ezért lassú tempónál
érdemes néhány apró fékezéssel felmérni a tapadást,
persze akkor, amikor nem jönnek mögöttünk. Ez nagyon fontos ahhoz, hogy jól fel tudjuk becsülni a sebességet.
Magától értetődőnek tűnik, mégsem cselekszik mindenki ennek szellemében: csúszós úton finoman kezeljük a gázt, lágy mozdulatokkal kormányozzunk, és nagy féktávokat hagyjunk. Ha kanyarban a kocsi orra indul meg (alulkormányzottság), ne húzzuk rá még jobban a kormányt, inkább szedjük vissza egy kicsit, és lassítsunk. Amikor a kocsi fara tör ki, azonnali és akár többfordulatos ellenkormányzás segíthet menteni a helyzeten. Fékezni a leghatékonyabban egyenes vonalban haladó autót lehet, és ha nincs ABS, akkor blokkoláshatáron érdemes felengedni, pumpálni a féket.
Minden autós réme az elakadás, holott azt a lendület okos beosztásával és finom gázkezeléses elindulásokkal normális határokon belül könnyű elkerülni. Egyértelműen
hasznos extra a kipörgésgátló (ASR), főleg, ha ki lehet kapcsolni,
csúszós talajon sokszor ugyanis csak a túlforgó kerék és a hintáztatás segít. Na meg a téli gumi – nyári gumival ugyanis jégen vagy hóban útnak indulni felesleges hazárdjáték, még a legtöbb négy évszakos gumi is határeset ilyenkor.