Nehéz egy családfő dolga, ha a 4 milliós fájdalomhatár alatt keres tágas, ötszemélyes autót. A remek Suzuki Vitara és SX4 fapados kivitelben 4,5 milliótól indul, a Golf-technikájú, szupertágas Skoda Octavia pedig 5,3-tól. Peugeot 301 és a C-Élysée ugyan van már 3,4 millióért is, de a helykínálaton és az áron kívül nem sok érv hozható fel mellettük.
Aztán ott van az örökös árbajnok Dacia Logan, amelynek alapkivitele 2 millió forintért kelleti magát, de még a legerősebb dízelmotorral és legjobb felszereltséggel is megáll 3,2 milliónál. A Logan ellen az egyszerű formát, az olcsó, igénytelen megoldásokat, a kényelmetlen üléseket és a buta, agyonpuhított futóművet és a presztízs teljes hiányát szokták felhozni ellenérvként, nem is alaptalanul.
A vállalható, de még megfizethető kompaktok közé tartozik még a Ford Focus és az előző Opel Astra is, mindkettő akciósan 4 milliótól indul, igen szegényes felszereltséggel. Hasonló mennyiségű extrával egy Renault Fluence-ba már 3,6 millióért is bele lehet ülni, de a török gyártású francia kocsi már szintén elég régi konstrukció, hiszen azon a Mégane-on alapul, amelyet épp most váltottak le.
Itt jön képbe a Fiat ajánlata, a Fluence-hoz hasonló méretű, szintén török gyártású Tipo, amely vadonatúj fejlesztés eredménye, és
alapfelszereltséggel 3,49, csúcsfelszereltséggel 3,99 millió forintba kerül az 1,4-es, turbó nélküli alapmotorral.
A Fiat ügyesen lőtte be a Tipo árát, hiszen a kisautók szintjén mozog, a kocsi viszont 4,53 méter hosszú 2,63 méteres tengelytávval, amelyek tipikus alsó-középkategóriás értékek.
Már a kezdetektől négyajtósnak tervezték a Tipót az olasz dizájnerek, ezért
a csomagtartó a forma szerves része,
nem tűnik utólagos odatoldásnak, mint annak idején a Renault Thalia esetében. Jól sikerült a semelyik másik Fiatra sem hasonlító orr-rész a nagyméretű, términtás hűtőmaszkkal, de a legjobb részlet talán mégis a trükkös, háromdimenziós hátsó lámpa, amely P-betűt mintáz. Az ár alacsonyan tartása miatt a Fiat lemondott a LED-es technológiáról, elöl és hátul is hagyományos izzók világítanak.
Rendben van az oldalnézet is, de itt már feltűnik, hogy a Tipo viszonylag magas autó, tekintélyes lemezfelületekkel, és hozzájuk képest kis ablakokkal, ahogy a modern autóktól megszoktuk. 1,5 méteres értékével a Tipo a legmagasabb kompakt autó a piacon, ami az utastérben kamatozik: a hátsó ülőlapot nem kellett alacsonyra tenni, ezért a combot is jól megtámasztja, amitől kényelmes lett az üléspozíció.
Hely van bőven,
két 185 centis felnőtt gond nélkül elférhet egymás mögött, persze hátul középen inkább csak a gyerekek férnek majd el kényelmesen, mivel a válltér korlátozott, és a hátsó padnak csak a két széle ülés formájú.
Büszke a Fiat az 520 literes csomagtartóra, de ehhez nem árt tudni, hogy defektjavító készlettel értendő. Aki a tavaszi, éles peremű kátyúkat látva rendes pótkereket szeretne, annak felárat kell fizetnie, és le kell mondania 50 literről a poggyásztérben.
Osztottan dönthető a hátsó üléstámla, de bővítés után nagy lépcső képződik, és az utastér felé megnyíló rés is elég szűk. Aki nagyobb tárgyak szállítására használná Tipóját, jobban jár az ősszel érkező kombival vagy az ötajtóssal.
Elöl is jó formázásúak az ülések, és a műszálas-műbőr kárpitozást is sikerült ízlésesen tálalni. Meglehetősen magas a műszerfal, amelynek a felső része puha műanyag (csak az alapkivitelben nem), de így az
5 colos, vagyis okostelefon méretű navigációt is magasra lehetett tenni,
ezért alig kell levenni a szemünket az útról, hogy ránézzünk. A TomTom navi egyébként az M3-as bevezetőn lévő új fix traffipaxról is tudott, és csipogással, jó előre figyelmeztetett rá.
A kínálat a hazai piaci bevezetéskor négyféle motorból (1,4 95 LE, 1,6 110 LE, 1.3 dízel 95 LE és 1,6 dízel 120 LE) áll, de később lesz 1,4-es benzines turbó 120 lóerővel és akár LPG-s változatban is, igaz, csak az ősszel érkező kombihoz és ötajtóshoz. Egyébként az alap 1,4-eshez képest az 1,6-os benzines (automata váltóval) 500 ezerrel, az 1,3-as dízel 800 ezerrel, az 1,6-os dízel 1,1 millió forinttal drágább.
A hazai menetpróbán a csúcsmotort, az 1,6-os dízelt és az alapmotort, az 1,4-es benzinest próbálhattuk ki. Előbbi kicsit zajos, de a 320 Nm-es nyomatékával könnyedén mozgatja az üresen 1270 kilós autót. Hiába volt 120 kilóval könnyebb, a 127 Nm-es nyomatékú benzinessel már sokkal lomhább volt a Tipo.
A kis benzinessel csak a forgalom ritmusát lehet tartani,
az előzésekhez már tanácsos korán lendületet venni. Mindenesete ez a Fire szívómotor egyszerű és kipróbált, ezért tartósnak ígérkezik, és a bejáratás közben mért 7,3 literes átlagfogyasztása is kellemes csalódás volt.
Azt hittem, a Tipo olyan lesz, mint a többi török gyártású szedán: alulcsillapított, billegős és puha. Ehhez képest kifejezetten feszes futóművet tettek alá, persze lehet, hogy a törökországi kivitelek lágyabb hangolást kapnak.
Ez az európai változat mindenesete üresen kissé pattogósnak tűnt a 17 colos felnivel és a 224/45-ös Pirellikkel, igaz, a nagyobb úthibákat azért elég jól kisimította.
Kanyarban meglepően jól viselkedett a Tipo,
stabilan feküdte az utat, az oldaldőlés a magas építés és a hosszú rugóutak ellenére bőven az elfogadható szinten belül maradt.
Az elektromos szervós kormány tette a dolgát, de sok visszajelzést nem adott, a billiárdgolyó méretű váltógombbal egy kellemes kapcsolási érzetet adó váltót kezelhettem, a kettő közül a dízelben mozgott precízebben a kar.
A belépő modell 3,49 millióért manuális klímával, rádióval, USB-vel érkezik, de csak két légzsák és két elektromos ablak van benne.
Bőven megéri a félmilliós felárat az Opening Edition változat,
amelynek alapfelszereltsége tartalmazza már a navigációs rendszert, a Bluetooth-kihangosítót, a tolatóradart, 17 colos könnyűfém felniket, a kanyarkövető ködlámpákat, a tempomatot, az eső- és sötétedésérzékelőt, a 6 légzsákot és az első-hátsó kartámaszt is.