Ilyen állat márpedig nincs - Fiat 133 teszt

Óhatatlanul megdörzsöli a szemét az ember, ahogy ránéz. Kispolszki? Nem, ahhoz túl nagy, és kissé mások az arányai. Fiat 127-es? A sziluett nagyjából stimmel, de keskenyebb, és nem elöl, hanem hátul van rajta hűtőrács, tehát farmotoros. Bizony, ez a jó öreg 850-es szögletes utódja, egyenesen a spanyol Seat-gyárból, akármit is mondjon az embléma. Alig vártuk, hogy kipróbálhassuk.

Éppen 55 évvel ezelőtt, 1950-ben alapították a Seat autógyárat Barcelonában, a pénzt a helyi bankok és a spanyol ipari intézet dobta össze, a technológiát pedig a Fiat adta. Ezek után nem meglepő, hogy az első évtizedek modelljei mind az olasz gyártó valamelyik aktuális típusából készültek. Persze a spanyol tervezők sem csücsültek a babérjaikon, és a kópiák mellett megalkottak néhány olyan modellt is, amelynek nem volt olasz gyártású megfelelője. Gaudi városában mégsem lehet csak úgy határt szabni a kreativitásnak.

Kicsit olyan, mint egy mosásban összement 127-es, de semmi köze a két autónak egymáshoz. Az exportpiacok zömén Fiat márkajelzéssel árulták, Finnországban és Hollandiában viszonylag sok fennmaradt belőlük. Argentínában gyártották is 1977 és 1980 között Forrás: Retro Mobil

A farmotoros 600-asból készült például négyajtós, nyújtott tengelytávú változat, ennél megtartották a bogárhátú fart. Klasszikus, lépcsőshátú formájú kasznit kapott a négyajtós 850-es, igaz, a farmotor miatt a csomagtér kapacitása nem változott. Két olyan típussal is találkozhatunk, amelyeknél

a teljes formatervet a barcelonai mérnökök vetették papírra.

Az egyik a kevesebb mint 20 ezer példányban gyártott, 1975-ben debütált sportmodell, amely 1200 és 1430 Sport jelzéssel futott (motorváltozattól függően), a másik pedig a cikkünkben szereplő 133-as.

Új ruhába öltözött a Fiat 850-es

Utóbbit a farmotoros 850-es utódjául szánták 1974-ben, karosszériájának formáját a Seat által szintén gyártott, orrmotoros 127-es és a Polskiként nálunk is jól ismert 126-os törpe ihlette. A cég elsősorban a spanyol piacra szánta, de néhány országba, így a németekhez, a hollandokhoz, a britekhez, az osztrákokhoz és a finnekhez mégis eljutott belőle több ezer darab, és mivel a Seatot Spanyolországon kívül nemigen ismerték, exportra Fiat márkajelzést biggyesztettek rá.

Kispolszki-lámpák? Elsőre úgy tűnik, de mégsem, mert ott kisebb a narancssárga rész, és a prizma is szélesebb. Összesen 190 984 darab 133-as készült. Az akkori divat szerint ferdehátú volt, de a farmotor miatt nem háromajtós Forrás: Retro Mobil

Képes György gyerekkori álmát valósította meg, amikor ezt a sárga (a típustábla szerint Amarillo Calizo színű), Fiat márkajelzésű példányt megvásárolta. Hosszú ideje nézegette már a hirdetési portálokat, ám

csak nem akadt ilyen autó az országban,

a külföldi beszerzéstől pedig ódzkodott.
Egy német nyelvű ebayes hirdetés indította el a lavinát, kiderült ugyanis, hogy az abban szereplő példány eladója magyar, az autó pedig itthon van.

Vízhőfok, sebesség és tankszint, azaz csak a legfontosabb információk jelennek meg a vezető előtt. A műszerfal egyedi, a Seat formatervezőinek munkája. A sportos kormány nem eredeti (126-os Fiaté), de az ide való a beszerzése is tervben van Forrás: Retro Mobil

Mivel tartott attól, hogy az online liciten valaki érvényes ajánlatot tesz, inkább „leütötte” villámáron a szuper állapotúnak hirdetett kisautót. Bár az eladó friss vizsgával adta át a 133-ast,

utólag kiderült, hogy a szuper állapot erősen túlzó megfogalmazás volt,

hiszen Gyuri az elmúlt közel két évben nem kevés energiát és pénzt fordíthatott arra, hogy a ritka autó megszépüljön, műszakilag jó állapotba kerüljön, azzal a nem titkolt céllal is, hogy egyszer majd OT-vizsgára mehessen.

Két gyerek elfért benne hátul

Alkatrészvadászatnál jól jött, hogy a Fiat-kakukktojás 133-as a jól ismert (egy időben a Merkúrnál is forgalmazott) 850-es alapjaira épült, a műszaki megoldásaik teljesen azonosak. Ezek közé tartozik a csigás kormánymű, a keresztlaprugós első és a tekercsrugós, háromszög lengőkaros hátsó felfüggesztés is. Ahogy olasz elődjében, úgy itt is hátulra építették be a 843 köbcentis, négyhengeres, vízhűtéses, 34 lovas OHV-motort.

A kék légszűrőházba belenyomták a Seat feliratot. A tankbetöltő a bal, a hűtő kiegyenlítőtartály a jobb oldalon, az áramot generátor termeli, az elektromos rendszer 12V-os. A hátfal leszerelhető, úgy könnyebb javítani a négyhengerest Forrás: Retro Mobil

Lényegében az utastér mérete is megegyezik rokonáéval, ami annyit tesz, hogy elöl viszonylag jól el lehet terpeszkedni a keskeny ülésekben, hátul pedig két kis termetű felnőtt vagy három gyermek ücsöröghet a műbőr borítású egybepadon.

Csomagtartója sem hatalmas,

de két bőröndöt azért elnyel a kocsi orra.

Eredeti a hátsó ülés műbőr kárpitja. A helykínálat kisautós, nagyjából akkora, mint a Trabantban Forrás: Retro Mobil

A karosszéria csak apróbb javításokat igényelt, be kellett szerezni az eredeti jelvényeket és eltüntetni a festékhibákat. Ennél nagyobb falat volt a siralmas állapotban lévő függőcsapszeges első futómű rendbetétele, majd kapott egy igen keveset futott (egy csodával határos módon néhány éve Magyarországon elbontott 133-asból származó) motort is, váltóval együtt. Most már kezd úgy kinézni, ahogy Gyuri a vásárláskor is szerette volna látni, így nem volt akadálya egy próbaútnak.

Útra kelünk 34 lóerővel

Könnyen indul a négyhengeres motor, és jellegzetes fiatos hangot áraszt a szívószálnyi kipufogóból. Az apró váltókarral kifejezetten könnyű a munka, szépen lépkedünk a fokozatok között, 40 kilométer/óránál már negyedikben robogunk. A szűk térben elhelyezett pedálokhoz érdemes óvatosan közelíteni, szélesebb talpú cipővel kettőt is nyomhatunk egyszerre.

A pótkerék a gyűrődőzóna, a mögötte lévő trapéz alakú fedél az akkumulátort rejti. Itt helyezték el a fékfolyadék és az ablakmosó tartályát is Forrás: Retro Mobil

Nem egy rakéta a 133-as, de arra elég az ereje, hogy ne képezzünk forgalmi akadályt az utakon, és a városból kiérve tartsuk vele a 90-100 körüli utazótempót. A kormány még egy kicsit „szorulós”, a tulajdonos szerint még mindig a fránya függőcsapszegek a ludasak.

Meglepően hatásos ugyanakkor a négydobos fékrendszer,

a rugózás a rövid tengelytáv ellenére nem rosszabb, mint egy mai kisautónál.

Az olasz nyelvű felirat nem hagy kétséget az autó eredetét illetően: Costruzione Seat, azaz Seat konstrukció Forrás: Retro Mobil

Bár műszaki megoldásaival, főleg farmotoros elrendezésével a hetvenes évek közepén nem számított modern konstrukciónak (főleg az Év autója díjas, temperamentumos Fiat 127 árnyékában), korszerű formájával azért szégyenkeznivalója sem akadt a fejlődő piacokon. Olcsósága miatt a KGST-országokban is sikere lehetett volna, ha nem a Seat, hanem a Polski gyárban találják fel - így viszont egyes nyugat- és dél-európai piacok mellett Egyiptomban és Argentínában vált kedveltté.

Műszaki adatok - Fiat 133 (1975)

Motor: négyhengeres, hengerenként kétszelepes OHV-vezérlésű benzines, hátul hosszában beépítve. Egytorkú (Weber-liszensz) 30 ICF 10 karburátor. Hengerűrtartalom: 843 cm3. Furat x löket: 65,0 x 63,5 mm. Kompresszió: 8,1:1 Teljesítmény: 34 LE, 4800/perc fordulaton. Nyomaték: 55 Nm, 3200/perc fordulaton.

Erőátvitel: négyfokozatú, kézi kapcsolású sebességváltó, hátsókerékhajtás. Egytárcsás száraz kuplung.

Felfüggesztés: elöl felső keresztlengőkar keresztlaprugóval, hátul alsó lengőkaros, oldalanként független felfüggesztés, tekercsrugóval. Elöl-hátul dobfékek, kétkörös fékrendszer. Csigás kormánymű.

Felépítmény: kétajtós, önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 3451x1421x1355 mm. Tengelytáv: 2027 mm. Saját tömeg: 690 kg. Üzemanyagtank: 30 l. Gumiméret: 145/70 R 13.

Menettulajdonságok. Végsebesség: 121 km/óra. Átlagfogyasztás: 7-9 l/100 km.