Kezdjük az alapoknál: a vállalati járműfinanszírozásnak négy formája van, a klasszikus vásárlás, a hitel, illetve a pénzügyi és az operatív lízing. Mind közül a legegyszerűbb a készpénzes vétel, amihez nagy tőkeerő kell, és az összes adminisztrációs, üzembehelyezési és fenntartási költség a vállalkozást terheli.
Az új jármű a cég tulajdonába kerül,
maga adja el, így az értékvesztéssel járó kiadásokat is viselnie kell (a használt cégautók előnyeiről és hátrányairól itt olvashat).
Abban az esetben, ha a vállalat hitelfelvevőként vásárolja meg az új autót, a bank lényegében csak az önerejét egészíti ki. A kocsi a készpénzes módhoz hasonlóan a cég tulajdonába és könyvébe kerül, de nem sokan szavaznak erre, hiszen a változó kamattal és az árfolyamkockázattal számolni kell. Ha valaki manapság autóhitelért téved a bankba, általában nem jogi, hanem magánszemélyként teszi.
A pénzügyi lízingnél a bérbeadó vásárolja meg az autót, a vállalkozás pedig csak üzembentartója lesz a futamidő lejártáig. Zárt végű konstrukciónál ezután átkerül a kocsi a cég tulajdonába – hiszen havi részletekben kifizette az árát –, míg
nyílt végű lízingnél eldöntheti, hogy az előre rögzített maradványértéken meg akarja-e vásárolni.
Egyik sem tartalmaz pluszszolgáltatásokat, a finanszírozó csupán pénzügyi szolgáltatóként vesz részt a folyamatban.
Ma az operatív lízing a legnépszerűbb, ami egy olyan tartósbérleti konstrukció, ahol a futamidő végén nem lesz a vállalaté a kocsi, hanem visszakerül a bérbeadó, flottakezelő céghez. Ez azt jelenti, hogy nem is kell kifizetni a teljes árát, csupán a beszerzési és a - jellemzően magas - maradványérték közötti különbözetet, így nincs szükség önerőre, a bérleti díj pedig költségként elszámolható. A havidíjban olyan szolgáltatások is benne foglaltatnak, mint a szervizelés vagy a gumicsere.
A személyautó vásárláshoz kapcsolódó áfát főszabályként az áfaalanyok sem vonhatják le, és ez érvényes a cégautókra is. Persze van kivétel: ez az adó teljes egészében levonható, ha a kocsit továbbértékesítésre szerzik be, azaz
saját használat vagy hasznosítás nélkül eladják.
Olyankor sincs áfa, ha teljes egészében vagy túlnyomó részében igazoltan taxizásra használják, illetve bérbe adják.
A személyautó belföldi eladása áfaköteles termékértékesítésnek számít, és nincs különbség aközött, hogy a készpénzes vevő azonnal az autó tulajdonosává válik-e, vagy egy cég tartósan bérli-e. Az áfát az ügylet megvalósulásakor kell kifizetni egy összegben, részletfizetésnél vagy zárt végű pénzügyi lízingnél pedig akkor, amikor a kocsit a vevő vagy a lízingelő birtokba veszi.
Az üzemanyag áfája sem vonható le,
a személyautók kategóriájánál maradva - a haszonjárművekkel külön cikkben fogunk foglalkozni. Alapesetben ráadásul nem lehet megspórolni az üzemeltetéshez, fenntartásához szükséges egyéb termékek (alkatrészek, felszerelések, tartozékok, kiegészítők) vagy szolgáltatások (szerviz, mosatás), illetve a parkolási és az úthasználati díjak áfáját sem.
Egy jó könyvelő jól ismeri az áfavisszatérítés kiskapuit. Levonható például az adófajta közvetített szolgáltatásnyújtásnál, ez bikkfanyelven azt jelenti, hogy az áfaalany a saját nevében, de más javára nyújt szolgáltatást.
Operatív lízingnél például a bérbeadó megspórolhatja a szervizmunka áfáját,
hogyha ő intézi, a költségeket pedig a lízingbevevő, vagyis a kocsi használója állja. A benzin és gázolaj forgalmi adójára ugyanakkor ilyen esetekben sincs mentesség a személyautóknál.
Szintén levonható a teljes egészben vagy zömmel - legalább 90 százalékban- bérbeadásra használt autó üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges termékek, szolgáltatások áfája (kivéve ez esetben is az üzemanyagét), ha ezek anyagjellegű ráfordításként beépülnek a bérleti szolgáltatás adóalapjába. Függetlenül a vámtarifa-besorolásától (személyautó vagy haszonjármű), 3,5 tonna feletti össztömeg felett a parkolási díj és a sztrádamatrica áfája mindig levonható.
A cégautóadót a nem magánszemély tulajdonában álló, magyar rendszámú kocsi után kell megfizetni, így szinte minden céges járgányt érint. Az adó alanya főszabály szerint tulajdonos, lízingnél vagy tartós bérletnél az üzembentartó. A sarc negyedévente befizetendő összegét két tényező határozza meg: az autó kilowattban megadott teljesítménye és a környezetvédelmi besorolása.
Havonta 7700 és 44 000 forint között kell fizetni, ezt önbevallással állapítja meg az adózó. Minél erősebb és régebbi a kocsi, annál többet kell fizetni. Fontos, hogy a gépjárműadót (egy 81 kilowattos Opel Astra esetében ez évi 20 700 forint) le lehet vonni a cégautóból, így az önkormányzatnak megfizetett tétel nem jelent plusz terhet.
A cégautóadó egészen a tulajdon átszállásáig, illetve annak nyilvántartásba bejegyzéséig a részletfizetésre eladót is terheli. Keményen,
hónapokra bontva bevasalják a nem magánszemély tulajdonosokon,
még akkor is, ha az adott kocsit már nem használják, sőt, a forgalomból kivonták. Ha viszont az egyéni vállalkozó az útnyilvántartás vezetése helyett havi 500 kilométer utat számol el átalányban, akkor személygépkocsi használata címén nem kell cégautóadót fizetnie.
Ezzel el is érkeztünk a cégautók magáncélú használatához, amit a törvény szép kacifántosan „ellenérték fejében történő szolgáltatásnyújtásnak” tekint, feltéve, hogy beszerzéskor az adóalany részben vagy egészben áfát vonhatott le. Ez akkor áll fenn, ha az ügyfél a kocsit vállalkozásából időlegesen kivonja, és azt saját vagy alkalmazottai magánszükségleteire, vagy úgy általában vállalkozásától idegen célokra ingyenesen hajtja.
A céges használat különleges fajtája, amikor az egyéni vállalkozó elszámolja fenntartási költségeit: ezek közé tartozik a tankolás költsége (számlát csatolva, vagy fogyasztási norma és hatósági üzemanyagár alapján számolva), illetve szintén hitelesen igazolva a javítások ára, sőt, még értékcsökkenés leírása is. Fontos megkötés, hogy arra az időszakra,
amikor magáncélból furikázik az egyéni vállalkozó, adóznia kell.
Ha taxit vagy bérautót a vállalkozástól idegen célokra használnak ingyen, akkor az áfát szintén meg kell fizetni a felmerülő költségeke, az adó alapja ilyenkor a tényleges kiadás. A privát használat ellenértéke bizonyos szigorú szabályok mentén jól körülírható, az alapja pedig a szokásos piaci ár.
Nézzük egy konkrét példán keresztül, mennyivel kedvezőbb egy tartós bérleti konstrukció a normál autóvásárlásnál. Cégünk számára egy új Opel Astra J kombit szeretnénk beszerezni 6,28 millió forint értékben (1,6 literes, 110 lóerős dízelmotorral, Selection felszereltséggel). Ennek az autónak a bérleti díja tartósbérlet konstrukcióban öt éven át, évi 10 000 kilométeres futással számolva havi nettó 75 000 forint.
Ez az összeg tartalmazza az autó bérleti díján felül az összes egyéb felmerülő költséget a tankoláson és az útdíjakon kívül, azaz a kötelező szervizek díját, az esetleges meghibásodások javítását, a téli és nyári gumik árát, cseréjét, karbantartását, raktározását. Sőt,
benne van a kötelező biztosítás és a casco díja,
a cégautó- plusz gépjárműadó, valamint az esetleges belföldi műszaki mentés (assistance) díja is. Az autó teljes költsége nettó 4 500 000 forint.
Ha felmerül magánhasználat, akkor annak arányában ki kell fizetnünk az áfát is. 30-70 százaléknyi magán és üzleti használattal számolva hozzá kell adnunk tehát a nettó összeghez a tartós bérlet 27 százalékos áfájának harmadát is, ami 405 000 forint. Így a teljes bruttó ár 4 905 000 forint, tehát kedvezőbb, mintha kifizettük volna a szalonban bruttó 6,28 milliós listaárat. Csakhogy akkor a kocsi hatvan hónap után a tulajdonunkba kerülne, ahelyett, hogy múló emlékké válna.
Most lássuk, mennyivel jobb, ha a vállalkozásunk megveszi az autót! A vételár bruttó 6 280 000 forint, erre jön még a vagyonszerzési illeték, a forgalmi, az üzembe helyezés és a KRESZ-tartozékok ára, ami kerekítve 120 000 forint. A használat végén minket illet az ötéves autó eladási ára, ez piaci statisztika alapján 2 500 000 forint, így a végösszeg 3 900 000 Ft lesz. Első látásra tehát bukó a tartós bérlet, egészen addig, amíg nem számoltunk az öt év során felmerülő költségekkel.
A cégautóadó öt évre 1 320 000 forint, a biztosítás és a casco ugyanennyi időre 625 ezer forint. A márkaszerviz díja öt évre mintegy 500 000 forint, igaz, a javítás áfájának fele visszaigényelhető (megfelelő feltételekkel), tehát körülbelül 430 ezer forinttal számolhatunk kiadási oldalon. A gumiköltség hozzávetőleg 150 ezer forint cserélésekkel és tárolással együtt. Summa summarum, az összes becsült kiadás így 6 425 000 forintra rúg, a használt autó értékének levonása után.
Így viszont a két konstrukció között 1 520 000 ezer forint különbség van
a tartós bérlet javára. Persze az okosan számolók hozzáadják az operatív lízing előnyéhez azt az elmaradt hasznot, amit az autóért egy összegben kifizetett bruttó összeg befektetéséből nyertünk volna, így már akár 2,5 millió forint is lehet az előny. Nem csoda hát, hogy a céges ügyfelek lízingjei tartják életben a magyar autópiacot.