Nem csak üzemeltetni, hanem megvásárolni is sokkal jobb üzlet egy haszonjárművet, mint egy személyautót. Először is nettó áron juthatunk hozzá, azaz a befizetett áfát visszaigényelhetjük - már amennyiben a vámtarifa szabályzat szerint is teherautó a kiszemelt jármű.
Itt érdemes elidőzni és tisztázni a kategóriák fogalmát. A törvényalkotó egyértelműen fogalmaz. „Személygépkocsi: négy, illetve három gumikerékkel felszerelt olyan gépjármű, amely a vezetővel együtt legfeljebb nyolc felnőtt személy szállítására alkalmas, ide tartozik a benzines-, a dízel-, az elektromos- vagy gázüzemű személygépkocsi, versenyautó, és önjáró lakóautó.”
De van még tovább is: „Személygépkocsinak minősül továbbá az a vegyes használatú, 2500 kg-ot meg nem haladó megengedett együttes tömegű olyan gépjármű (nagy rakodóterű személygépkocsi), amelynek rakodótere gyárilag kialakítva kettőnél több utas szállítására alkalmas, de kézzel egyszerűen oldható ülésrögzítése révén a felhasználás szerinti terhek szállítására bármikor átalakítható a válaszfal mögötti rakodótér, ideértve azt az esetet is, ha az ülés eltávolítására visszafordíthatatlan műszaki átalakítással került sor.”
Magyarul, ha a vegyes használatú kocsi össztömege nagyobb, mint 2,5 tonna, akkor teherautó, alatta viszont nem, ami sok nyugati ország spórolási gyakorlatával ellentétes. Ha könnyebb, de legfeljebb háromszemélyes, illetve a raktérben nincsen ülés vagy annak tartószerkezete, tehát nem alakítható vissza személyszállítóvá, akkor is haszonjármű.
Rég véget ért a VW Transporter Mixtók és öt-vagy hatüléses társaik korszaka,
ezeket ugyanis az állam szerint a válaszfalat kiszedve, plusz két üléssel könnyen mikrobusszá lehetett varázsolni.
A nálunk kapható ötüléses, de különálló rakterű pickupok mind teherautónak minősülnek, igaz, velük szemben – nyitott platónál- hátrányos megkülönbözetéseket tartalmazott a KRESZ. Hat éve ezeket eltörölték, így a Nissan Navarák áthajthatnak a Lánchídon és más, teherautóval behajtani tilos táblás övezeteken.
Módosították a 2,5-3,5 tonna közötti haszonjárművek sebességhatárait is,
2010 óta végre országúton 70 helyett 90-nel, sztrádán pedig 80 (!) helyett 130 km/h-val hajthatnak. Az ósdi szabályok miatt éveken át sorra büntették gyorshajtásért a fürge pikckupok és furgonok sofőrjeit.
A kategória meghatározásnak más szempontból is komoly jelentősége van, hiszen csak személyautó, motorkerékpár és lakóautó után kell fizetni regisztrációs adót, a haszonjárművek esetén nem. Mindez bizony az áfa mellett további milliós spórolási potenciált jelent. De milyen kínálatból tudnak válogatni azok, akiknek cégük van? Ahhoz, hogy ezt felderítsük, tovább kell osztályozni teherautókat, mégpedig a köznyelv és a szakma szempontjai alapján.
Mindig a kisáruszállítók jelentik a belépőt, ezek alapvetően személyautóként kezdték pályafutásukat a tervezőasztalon, de a városi mobilitás érdekében még a gyárban átalakították haszonjárművé, lemezelt hátsó oldalablakokkal és ráccsal. Ilyen például az Opel Astra vagy a Dacia Duster Van.
A dobozos járgányok kora lejárt,
a legtöbb márkánál generációk óta készülnek külön családi és üzleti verzióként is árult, buszlimuzinos kialakítású modellek (lásd Citroen Berlingo és társai).
Nagyobbak és puritánabbak a kishaszonjárművek, ezek klasszikus furgonok vagy platós teherautók is lehetnek, jellemzően olcsó és jól dekorálható fehér színben. 3,5 tonna össztömeg alatti és afeletti kivitelei szóba jöhetnek, ezúttal olasz vonalon maradva a Fiat Ducato - Iveco Daily vonalon. A nagyobb teherbírású gépek mind hátul hajtanak, oldalanként egy-egy ikerkereket.
A 3,5 tonna nem csak azért vízválasztó, mert felette drága C-kategóriás jogosítvánnyal lehet vezetni, de a nehézfiúk az útdíjfizetést sem ússzák meg, méghozzá a sztrádák mellett a kijelölt főutakon sem.
Helyette a jóval olcsóbb matricás rendszerben maradnak
a 3,5 tonna alatti haszonjárművek, de azért így is többe kerül furikázni velük, mint a személyautókkal: a D2 kategóriában a heti matrica 5950, a havi 9560, az éves pedig 42 980 forintba kerül, a megyei pedig egy tízezres. Ennyit kell fizetni egy emelt tetős Ford Transit, egy Mitsubishi L200 pickup, de egy parányi Fiat Panda Van után is.
A kishaszonjárműveket forgalmazó márkák számos raktérméretet kínálnak, és a felépítményeknek is nagyon széles a spektruma, attól függően, hogy munkásbrigádokat, fagyasztott árut vagy lerobbant autókat akarnak szállítani. Több változatuk akár 7,5 tonnás változatban is futhat, a méretcsökkentés jegyében sokszor ezek váltják ki az öreg IFÁ-kat is. E tömeghatár fölött a klasszikus nagy teherautók (köztük a kiamionok) jönnek, a sebességet és pihenőidőket rögzítő tachográffal - de ez más történet.
A válság éveiben nagyon visszaesett a kishaszonjárművek iránti kereslet, a vállalkozások nem tudtak beruházni, fejleszteni,
a korábban betervezett flottacseréket sem hajtották végre.
Három éve a Magyar Nemzeti Bank által indított növekedési hitelprogram (nhp) hozott ebben változást, amely a kkv-k számára fix 2,5 százalékos kamatozású finanszírozással tette lehetővé a haszonjárművek vásárlását.
Állami segítséggel a kishaszon-szegmens 2015-ben 2013-hoz képest 50 százalékkal bővült. Érdekes, hogy a növekedést idén az Euro 6-os normának való megfelelés hajthatja meg, a szeptemberben érvényre jutó szigorítás előtt sok vállalkozás még Euro 5-ös motorokkal szerelt, nagyobb károsanyag-kibocsátású, de olcsóbb járművel cseréli le elhasznált kisteherautóját.
Az előrehozott vásárlások közép, illetve hosszú távon a használt piaci árakat is lenyomhatják. A pickupok iránti kereslet is nőtt az nhp miatt, 22,17 százalékkal nőtt meg irántuk az igény.
Bár a banki támogatás a használtra nem vehető igénybe,
népszerű a külföldről behozott teherkocsi is. Tavaly mintegy ötezer használt haszonjárművet állítottak a cégek forgalomba, legtöbben Iveco Daily-t vettek.
Gyakran teszik fel a kérdést kezdő vállalkozók, hogy a külföldön cég számára vásárolt jármű után visszaigényelheti-e Magyarországon az áfát? Az áfa nem egységes Európában, Németországban 19 százalék, Olaszországban 22 százalék, Nagy-Britanniában 20 százalék, Romániában 24 százalék, Belgiumban pedig 21 százalék az általános forgalmi adó.
Ha a cég rendelkezik közösségi adószámmal, akkor nettó áron vásárol, azaz itthon visszaigényelheti az áfát. A valóságban ez a művelet egy kicsit bonyolultabb, hisz először be kell itthon fizetni a 27 százalékot, majd ezt vissza lehet igényelni a NAV-tól. De így sem nyújt azért rossz spórolási potenciált.
Kishaszonjárműveket főleg egyéni vállalkozók, kkv-k vásárolnak, de a nagyvállalatok és az állam is jelentős szereplői ennek a piacnak. Utóbbiak főleg flottában vásárolják és üzemeltetik ezeket, azaz legtöbbször az operatív lízinget választva a futamidő végén nem kerül hozzájuk a jármű, hanem
havidíjat fizetnek, és mindenféle szolgáltatást megkapnak.
Kisebb cégeknek megérheti akár egy-két járművet is bérelni. A lízingcégek olcsón jutnak egy-egy haszonjárműhöz, amelyet így kedvezőbb áron adnak tovább bérleti konstrukciókban.
Ezekhez számos szolgáltatás is jár: a szokásos szerviz mellett, téli-nyári gumi cserét és asszisztenciát is kaphatnak az ügyfelek. A kkv-knál komoly előny, hogy nem áll a cég pénze a járműben, és az sem elhanyagolható, hogy a finanszírozás a nettó ár és a futamidő végi maradványérték különbözetét teszi ki.
A cégek a havi díj áfáját visszaigényelhetik a céges használat arányában.
Márpedig egy teherautónál a magánhasználat kevésbé jellemző, így a leírás is nagyobb. Aki ragaszkodik a futamidő végén a kocsihoz, a zárt lízing konstrukciót választhatja, itt alacsonyabb a bérleti díj.
Nyílt lízinget elsősorban azért választanak, mert az áfa megfizetése így a futamidő alatt egyenletesen történhet, és nem egy összeg, a futamidő elején. Ezen kívül a nagy flottavásárló ügyfelek is ezt a konstrukciót kedvelik, bevált szokás, hogy a futamidő végén az importőr a maradványértéken megvásárolja a furgont, amit beszámít egy új jármű finanszírozásába és így kezdődik minden elölről.
A lízing átlagos futamideje 40-45 hónap,
a finanszírozás devizaneme attól függ, hogy van-e euró bevétele a cégnek. Ha van, akkor euró, ha nincs, akkor marad a jó öreg forint.
Íme, az idén január-februárban eladott kishaszonjárművek toplistája a Datahouse adatai alapján:
A jármű beszerzési ára a számviteli szabályoknak megfelelően az értékcsökkenéssel leírható. Fontos tudni, hogy költségelszámoláshoz külön útnyilvántartást kell vezetni, kötelező az üzemi célú futás kezdő és záró kilométeróra állását feljegyezni. Költség csak ez után számolható el, kivéve, ha a járművet kiküldetési rendelvénnyel használják, és költségtérítést fizetnek.
Sokaknak örömhír, hogy a haszonjárművek után nem kell cégautóadót fizetni, tehát itt is spórolhat a vállalkozó. De mi van a privát utakkal? Menetlevél alapján
el kell különíteni a hivatalosat a magáncélú használattól.
Ezt egyszerűen úgy tehetjük meg, hogy a kötelezően kitöltendő megtett útvonal mellé bevéssük a „magánút” megjegyzést, vagy egyszerűen az áru tömege, jellege rovatba odaírjuk, hogy nulla. Ha nem egyedül utazunk, akkor úgy járunk el szabályosan, ha felírjuk az útitársaink nevét is.
A menetlevél kitöltése akkor is kötelező is, ha éppen nem szállítunk árut, különben százezres bírságba szaladhatunk bele. Ez pillanatnyi kényelmetlenség, de idővel megszokjuk, hogy indulás előtt nyúlunk a kesztyűtartóba, előkaparjuk a tollat és kitöltjük a rubrikákat. Fel kell mindig írni az üzembentartó megnevezését és székhelyét, a gépjárművezető nevét, a jármű rendszámát és annak telephelyét is.
Szigorú számadású nyomtatványnak minősül,
így a sofőr köteles mindig kitölteni és az aláírásával hitelesíteni. Szerencsére elektronikus formában is vezethető, mégis csak a 21. században járunk.
Úgy okoskodik az állam, hogy a magánhasználat után a járművet vezető munkatársnak bevétele keletkezik, ami után személyi jövedelemadót és járulékot kell fizetni. Ráadásul a haszonjárművel intézett családi kiránduláson vagy bevásárláson elégetett a gázolaj után áfa fizetési kötelezettség keletkezik. Ilyenkor az adó alapja az a pénzben kifejezett összeg, amely a szolgáltatás nyújtójánál a teljesítéshez kiadásként felmerült. Nem árt ügyesen osztani-szorozni, vagy jó könyvelőt tartani.
A menetlevéltől csak akkor szabadulhatunk meg, ha a teherautó tartósan magán-, és nem céges használatban van. Ebben az esetben nem kell adminisztrálni, viszont így az elérhető megtakarítások is drasztikusan csökkennek, úgyhogy nem igazán éri meg a személyautónál nehézkesebb, keményebb rugózású, zajosabb és többet fogyasztó haszonjárművel járni, néhány különleges esettől (veterán katonai jármű, vadász pickup) eltekintve. Meg aztán minek a teherautó, ha nem is vállalkozunk?