Óriási érdeklődés övezi a puritán 911 R bemutatkozását: bár a Porsche szerint rendelhető 190 ezer eurós (a Turbo és a Turbo S közötti) áron, állítólag előjegyzésben a már a Genfi Autószalonon tartott világpremier előtt eladták belőle az összes, szám szerint mind a 911 darabot.
Mi teszi ilyen vonzóvá? Először is az, hogy többségével PDK-s társaival ellentétben szigorúan kézi váltós (gázfröccs-automatikával), és hátsókerék-hajtású, igaz, a sperrdifivel és hátsókerék-kormányzással bolondították meg. Speciális versenygumikat, 20 colos központi csavaros felniket kapott, mögüle óriási kerámia féktárcsák villannak ki.
A 911-programban egyedüliként az RS kapott szívómotort, kereken 500 lóerővel, ugyanezt építik be az új R farába is. Csakhogy a tömegen további 50 kilót sikerült lefaragni, úgy, hogy sok karosszériaelemet karbonból vagy magnéziumnál gyártanak, kiszedik a hátsó padot, elhagyják a klímát és a zajszigeteléseket. A zajos, huzatos kabinban persze a hifi is felesleges, azt is kivették.
Aki nem enged a kényelemből, felárért persze megveheti azért a légkondit és a rádiót, de az RS modellek optikájáról, beleértve a fix hátsó szárnyat is, mindenképp le kell mondania. Éppen ez az R modell lényege: igazi báránybőrbe bújt farkas, már amennyire ez lehetséges a piros (vagy kívánságra zöld) gyorsítócsíkokkal és a harciasan terpesztő futóművel.
Aki a pepita mintázatú sportülésekbe huppan, és kezébe foghatja a 36 centis átmérőjű sportkormányt, alighanem gyorsan meg fog feledkezni a külvilágról. Nem árt azonban, ha profi sofőr, mert az egész modellcsaládban a százra 3,8 másodperc alatt kilövő, 323 km/h-s végsebességű R-t lesz talán a legnehezebb megzabolázni.