Nem topog egy helyben az autóipar, amióta a Prius második generációja 2003-ban beindította a mindennapok hibridizálását, hiszen a különböző gyártók más-más megoldásokhoz nyúlnak, folyamatosan fejlesztenek, még ha nem is mindegyik próbálkozás sikerült egyformán jól. Ma már kevés az üdvösséghez, hogy valami tényleg alacsony költséggel fenntartható, az is fontos, hogy praktikus, jól használható és szép legyen a gép. Innen nézve teljesen logikus hát, hogy a Mondeót vette alapul a Ford, hiszen abból elvileg lehetséges minden igényt kielégítő hibridet építeni.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak Európában ekkora újdonság ez a kocsi a Ford palettán, az Egyesült Államokban, ahol a dízelek nem fogják vissza a hibridek térnyerését, már
kétféle ökomodell is kapható belőle.
Ott már eleve 2012 óta forgalmazzák a középkategóriás limuzint, Mondeo helyett hagyományosan Fusion néven. Az olcsóbbik alternatív a Hybrid, és konnektoros (plug-in) változata is van Energi néven, 32 kilométer tisztán elektromos hatótávval. Utóbbi sajnos nem jelent meg az európai piacon.
Nálunk egyetlen Mondeo kapható csak klasszikus négyajtós lépcsőshátúként. Igen, kitalálták, pont a Hybrid. Ennek az a magyarázata, hogy Amerikában ezt az egy karosszériaváltozatot árulják, a nálunk más motorokkal jó ismert ferdehátút és kombit nem. Ez a kocsi egyetlen igazi hibája: a csomagtér nyílása ugyanis annyira szűk, hogy nehéz megpakolni a rakteret, ami ráadásul jelentősen összement az akkumulátor miatt: mindössze 383 literes, szemben az ötajtós Mondeo 550 tejeszacskójával.
A szűk nyílás egyébként nem véletlen: a kocsi nyúlánk, szinte kupészerű szépsége az, amely miatt a fedél ilyen kicsi. Bár emlékeztet elődjére, jól felismerhető, modern szépség lett az aktuális Mondeo. Szűkre húzott szemével és nagy, Aston Martin mintájú hűtőrácsával pont eléggé agresszív az orra, ráadásul útra tapadó, lapos kiállása is sportos, és tele van kellemes részletekkel. Ha nem lenne már most is ilyen sok belőle az utcán (és mi lesz még 5-6 év múlva), leborulnák vagánysága előtt.
A Hybridet egyébként a feliratokon kívül semmi sem különbözteti meg sima testvéreitől, ránézésre még
a szedán formája is szinte teljesen azonos a ferdehátúval
(már csak ezért is kár volt megspórolni az ötödik ajtót). Biztos vagyok benne, hogy sokan azért választanak ilyet Prius helyett, mert nem hirdeti tulajáról messzire világító neon betűkkel, hogy hibriddel jár. És sportosabb, mi tagadás.
A vezetőülésbe ülve finom környezet fogad. A tesztautót alaposan felszerelték, így az ára már 12 millió fölé nyúlik, de ez érezhető is odabent: ha nem is Audi szinten, mégis minőségi, finom anyagokból összerakott, elegáns és kényelmes az utastér. A vezetőt teljesen körülveszi a modern kokpit, mindent igyekeztek ujjbegy-közelbe rakni, az ülés nagy és kényelmes, és persze memóriába menti a beállításokat,
még a kormány is elektromosan állítható
- akár teljesen az ölünkbe is húzhatjuk. Pakolóhely bőven akad az apróságoknak, kulcs, telefon, napszemüveg, sétáló pohárban kávé: minden jöhet, mindennek van helye. Elől kifejezetten kényelmes az új Mondeo.
Hátul sem rossz a helyzet, van zseb az ajtókon és üléseken, meg persze pohártartó is a lehajtható könyöklőben, ami síalagutat rejt. Ráadásul a két szélső utas szokatlan kényeztetést kap: jár nekik ülésfűtés és napfényvédő roló az ajtóba, mi több, egyedülálló módon a biztonsági öveik légzsákosak, azaz baleset esetén szélesre robbannak, így jobban elosztva az öv visszatartó erejét az ott ülő gyerekek törékeny csontjain.
Van azonban egy bökkenő: annyira koncentráltak négy utas kényelmére, hogy az ötödik kellemetlen helyzetbe kerül. Az ülőlap is keskenyebb a két szélső fotel terjeszkedése miatt, a lábteret pedig a kapcsolót és légrostélyt rejtő konzol csökkenti - tízéves lányom, aki mindig középen ül, fellélegzett, amikor végre visszaadtam a kocsit.
A Mondeót eddig tánctérnyi belsejéről ismertük,
ennek most vége: úgy belakták a szép vonalú könyöklők és kárpitelemek, hogy most már inkább emlékeztet a 3-as BMW-re, semmint az elődökre. Így hiába nagyobb papíron, mint az új Prius, mégsem nyújt többet.
A Toyota kategóriaalapítójával összevetni egyébként a látszat ellenére jogos: bár induló árában a japán hibrid érezhetően olcsóbb, a Mondeo Hybrid eleve Titanium felszereltségről startol, és ha a Priust a luxusig megpakolt tesztautó szintjére extráznánk, ugyanúgy 12 milliós lenne. De a kifutó Prius még nem is akkora gond, hiszen annak utas- és csomagterével minimum pariban van a Mondeo, miközben érezhetően jobb minőségű. A gond az, hogy érkezik az új generáció, és olyan jól elpakolták az akksiját, hogy 500 literes csomagteret tud, és ötödik ajtaja is van, így tehát praktikusabb a Fordnál.
Na de vezetni biztosan jobb a tradicionálisan dinamikus Fordot, kiálthatnak a márkahívek, és ezúttal hozza is a papírformát: bár nem sportkocsi a Mondeo Hybrid, a sofőr nem fog panaszkodni. A kétliteres szívó benzin- és a villanymotor kettőse jól elrejti egymás hibáit, így autópályatempóig csak azt érezzük, milyen
finoman, egyenletesen húz, különösebb pörgetés nélkül.
Az Autobahn, vagy éppen egy combosabb előzés azért kihozza a szenvedés hangjait a benzinmotorból, ilyenkor felsejlik, hogy ebben a nehéz kasztniban a 187 lóerő azért még nem fogja a Ferrarikat ijesztgetni.
Ugyanez az 1600 kilós tömeg érezhető akkor is, amikor kanyarodásra bíztatjuk a Mondeot. Megteszi, végül is megteszi, de nem élvezet vele a szerpentin, senkiben nem fogja a sportosság érzetét kelteni. Pedig a kormány és a gázpedál jól adagolható, és a féket is meg lehet szokni, még ha elsőre ijesztő is az átmenet elektromosságot visszatermelő lassítás („troli üzemmód”) és a tárcsákat használó fékezés között. Cserébe jól rugózik és csillapít, finoman siklik a ballonos gumikkal szerelt Mondeo Hybrid.
A sofőr azért is jól fogja érezni magát, mert a gép rendesen kiszolgálja: a spórolást sok információval segíti a digitális, de csak korlátok között személyre szabható műszercsoport, a középkonzolon pedig gombok és érintőképernyő együttesével igyekeztek a funkciókat jól kezelhetővé varázsolni, és nagyjából sikerült is. Egy dolog hiányzott csak: még
utalás sincs arra, mikor üzemmeleg a hajtáslánc,
pedig hideg reggeleken indulva érezhetően többet fogyasztott a motorját ilyenkor benzinkályhaként is használó kocsi. Nem vicc: ha sok a rövid városi út, akkor egy fűtött garázzsal deciket spórolhatunk.
És egy ilyen autónál legelső sorban a költségek visszafogása a fontos, meg a környezetvédelem. Igen, az akksi kezelése problémás, de megfelelő technikával megoldható, és jól lokalizált kérdés, szemben mondjuk egy hasonló fogyasztásra képes dízel ennél valamivel mérgezőbb kipufogó gázainál. Apropó fogyasztás:
szinte kizárólag városban használva 6,5 literes átlagot
ment nekem a Mondeo, ami nem is rossz egy ekkora kocsitól. És nem csak a benzinből kell kevesebb, hiszen az elektromos lassítással a spórolós vezető a fékbetéteken, tárcsákon és a gumikopáson is pénzt tud megfogni.
Mindent összevetve, a Mondeo Hybrid remek próbálkozás lett volna 2010-ben, és Amerikában most is találhat magának bőven vevőt. 2016 Európájába azonban egy kicsit kevésnek érzem, itt a dízelek miatt nem akkora szó a fogyasztása, hogy eltekintsünk a nem túl praktikus kialakításától és árától, a luxushibrid-státuszhoz pedig hiányzik a megfelelő jelvény. Céges beszerzéseknél új riválisa, a VW Passat GTE is rontja esélyeit: turbómotoros hajtásláncával jobban megy, és elektromosan lehet vele ingázni (konnektorról is tölthető az akkuja), viszont vaskos 3,5 millióval drágább a Mondeónál.
A Fordnak is érdemes lenne elgondolkodnia inkább a plug-in változat uniós honosításán, amivel nálunk az ingyen parkolásra jogosító zöld rendszámot is megkaphatná. Így egy kicsikét lóg a levegőben, akárcsak a négy éve megjelent, hasonló kvalitású, azóta nyom nélkül eltűnt Kia Optima Hybrid. Reméljük, azért több flottás fog mellette dönteni, már csak a városok tisztább levegője miatt is.