Uram, elárulná, hogy miért fizetett ezért az autóért legalább 7-9 millió forintot? Nos, dízel, és van benne ülésfűtés, összkerék-meghajtás, elektromos ablak, ESP, tolatóradar, klíma, tolatókamera, USB-csatlakozó, multifunkciós kormány, tempomat, érintőképernyős navigáció, Bluetooth, alufelni. És mert jól hangzik a neve, német (vagy japán, francia, cseh) gyártmány.
De mi van, ha román gyártmány, és csak ötmillióba kerül, viszont ugyanannyit tud? A választ már kitalálták, akkor az SUV neve Dacia Duster. Van évente 1600-1700 vásárló, aki nem dől be csillogás propagandájának - ugyanakkor elhiszi a Dacia marketingesek hozsannáját - és Dustert vesz. Jól jár és megspórol több milliót, arról nem is beszélve, hogy egész jó használtpiaci értéktartásnak is örülhet.
Ez most demagóg védőbeszédnek tűnhet, holott pont a Dacia Duster nem szorul védelemre, csak erős vele szemben az előítélet. De hát nem erőszak a disznótor! Ha a szükségleteim megkívánnák, és új autót néznék, megfontolnám a Dustert. Ha kellene a 4x4-es hajtás, teljesen egyértelmű lenne a döntés, de elsőkerék-meghajtással is jó választás lenne. Főleg így, jól felszerelve, ahogy teszteltük.
Akárhogy is nézem, ez ma az egyik legjózanabb választás hétköznapi feladatokra, bárhová elvisz, ahová egy másik autó elvinne. Csak éppen sokkal olcsóbban és természetesen valamivel szerényebb körülmények között:
használati tárgy céges vagy családi feladatokra.
Nincsen benne sok vezetősegéd, nem masszíroz az ülés, nem vezérelhető gesztusokkal, láblendítésre sem nyílik a csomagtartó, nincs hűtött kesztyűtartója, hiányzik a beépített illatosító és a mesterséges motorhang saját, turbóból is csak egy van - sallangmentes, de sokan erre vágynak, vagy legalábbis erre futja.
Már hat éve kapható, úgyhogy rég elmúlt az újdonság varázsa, de még mindig mokány, bármelyik oldalról is nézzük. Masszív a négy kidudorodó kerékjárati ív, a robusztusságának hátránya azonban a nagyon rossz, 0,42-es alaktényező, ami autópályás autózásnál magas árat fizettet velünk - mind zajkomfortban, mind fogyasztásban.
A belső spártai, ne is keressünk minőségi anyagokat, kopogósakat, egyszerű felületek fogadnak. A navigációs, információs és szórakoztató rendszer még mindig furcsa egy Daciában, és főleg akkor zavarba ejtő, ha az árát is megtudjuk:
alig 75 ezer forint a felára a rádióhoz képest.
Ám a képernyője túl lent van, vezetés közben nem egészséges lepillantgatni. Az ablakemelők kapcsolói a karfára kerültek, ami ézenfekvő megoldás, de folyton beverjük a térdünket. Francia (és román) autós hagyományt ápol a bajuszkapcsoló végén lévő kürt, a kormányoszlop csak magasságában állítható.
Ezeket leszámítva viszont praktikus jószág, az előre dönthető jobb első üléstámlának köszönhetően akár 2,7 méter hosszú tárgyakat is szállíthatunk benne, öt személynek pedig fejedelmi a hely. Igaz, hogy a 475 literes csomagtartó nem túl nagy, viszont akár 1636 literig bővíthető (sajnos nem teljesen síkba döntött hátsó ülésekkel). Bár egy nagy hokistáskát benyel, nagy utazáshoz egy négytagú családnak szűknek bizonyulhat.
Az alagsorban, ahol sok más SUV még néhány liter plusz rekeszt kínál, ott a Dacia egy teljes értékű pótkeréknek tartja fenn a helyet (az árlistát átlapozva kiderült, 25 ezer forint a felára). Defektnél valószínűleg könnyebb ezt feltenni, mint a kompresszorral kínlódva folyadékot préselni a kidurrant kerékbe. A kívülre rögzített pórkerekek ideje lejárt, bár jól állna a Daciának - csakhogy akkor nem lehetne ilyen egyszerűen felnyitni a csomagtérajtaját.
A frissített Dacia Duster hazai menetpróbáját pár éve az ORFK kamaraerdei oktatópályáján tartották, ahol kiderült, hogy kiválóan alkalmas akár rendőrségi és határőrségi feladatok ellátására is, az egyenruhások oktatására használt tereppálya nem fogott ki rajta. Világszerte sokfelé jár kemény bevetéseken, és Románia mellett többek között Kolumbiában, Indiában, Oroszországban is gyártják.
„Ahol a Land Rover Defender elmegy, ott a Dacia Duster is” - summázta tömör véleményét az egyik instruktor, ami elég hihetetlenül hangzott, hiszen távol áll az alvázas off-roaderek konstrukciójától, még terepváltó sincs benne.
Azóta aztán megszaporodtak a kéklámpás Dusterek,
a minap épp egy ilyen állított meg, mert gyanúsnak találták a zöld rendszámot a tesztelt BMW X5 xDrive 40e modellen. A több millió hibrid luxusterepjáróval nem mertem volna úgy besározódni, mint a Daciával.
Egyszer, szintén egy bemutatón, sok-sok éve erdőben azért sikerült elakadnom egy Dusterrel, a kerekek teljesen elmerültek a dagonyában. Én már feladtam és a csomagtartón keresztül kimásztam, de volt köztünk egy tanult pilóta, aki egy kis ringatózás után kiszabadította a Dustert az ingovány fogságából. Ebből is látszik, hogy csak nem a technikán múlik minden, hanem a sofőr ügyességén.
Visszatérve a rendőrségi tesztre, az akkori rossz időjárásban az egyre romló terepen úgy haladtunk át, hogy csak a protokoll kedvéért álltunk meg és kapcsoltunk automatikus nyomatékelosztás helyett fix 50-50 százalékos összkerékhajtást, amit elektronikus differenciálzár is kiegészít. Téli gumikkal simán teljesítette az út nehéz szakaszait a forgókapcsoló automatikus állásában is a Duster.
Hasmagassága 210 milliméter, első és hátsó terepszöge 29,3, illetve 34,9 fokos, a gázlómélysége pedig 350 milliméter. Felező, mint szó volt róla, nincs benne, de tapasztaltok alapján nem is létszükséglet kell, az egyes fokozat olyan rövid, hogy szépen alapjáraton viszi fel a siratófalra és le a rémisztő lejtőn a kocsit. Így a daciások a lejtmenetvezérlőt is kispórolhatták. Nem úgy az ESP-t (csak terepezéshez lehet kikapcsolni) és a négy légzsákot, amelyek a szériafelszereltség részei.
Tesztautónkat a jól bevált 1,5 literes dízel erősebbik, 109 lovas változata hajtotta. Hatótátávja ezer kilométeres, alacsony fogyasztását ezúttal csak kétkerék-meghajtást használva, és természetesen az eco gombot is benyomva értem el, bár utóbbival kissé mérsékeltem az erejét. A több mint 500 kilométeres teszt során, amelyben használtam mindenféle körülmények között (autópályán, nagy sebességgel is) 5,3 literes átlagfogyasztást mértem 100 kilométerenként, csak 0,6 literrel többet a gyári átlagnál. Ez azért fontos érv az 1,2-es benzines turbó Duster ellen (arról itt olvashat tesztet).
Egy szóval sem állítom, hogy repülő szőnyeg lenne, a motor-, gördülési- és szél zaja hangosabb az átlagos modern dízelautóknál. Férfias, semmije sincs túlszervózva, minden helyzetben ugyanazt adja, nem mesterkélt. Autó ez, és nem egy androidos kütyü, épp ezért úgy is érezzük, hogy mi uraljuk. Sok a nyersségből, hogy a váltó ropogva és hangosan kapcsol, de ez egy Daciában nem újdonság.
Futóműve kellemesen hangolt, rossz úton sem ráz, kitűnően csillapít, a kocsi kanyarokban is jól teljesít, de a kormány azért lehetne pontosabb, a holtjátéka zavaróan nagy.
A vezetőt a rövid ülőlap bosszantja,
de az igénytelennek tűnő ülések még 500 kilométeres táv után sem fájdítják a derekat. Akit zavar a monoton búgás, a dobozhangú rádiót bekapcsolva festheti alá hanggal az utazást.
A Duster 2,86 millió forint (1,6 16V 84 kW/114 LE), de a legjobban felszerelt változatért sem kérnek el alapáron ötmillió forintot (metálfénnyel, ülésfűtéssel, váltási esedékességi kijelzővel, érintőképernyős navigációval, Bluetooth-szal, tempomattal, tolatókamerával és radarral). A tesztelt Exeption kivitel ára 4,95 millió forint, extrákkal 5,075 millióba került. A bőr/műbőr kárpit felára további 150 ezer forint, a mi kocsinkban szerencsére szövetülések voltak.
A tavalyi autópiacon a Dacia a 7. helyen végzett, a Duster a modellek közt szintén a hetedik, 1737 talált gazdára 2015-ben. Idén az első három hónapban 408 Duster talált gazdára, így
a hatodik legnépszerűbb autó
Magyarországon, miközben a piac új slágere a kifinomultabb, modernebb Suzuki Vitara, ami viszont dízelként, jó felszerelve 6,5 millió forintba kerül, és még így is jó vételnek számít.
Aki tehát Daciát vesz, ne számítson kedvezményre: listaáron is elkapkodják, sőt várakozni is kell, az újonnan megrendelt, egyedileg összeállított modellekre nem ritkán akár több hónapot. Nem véletlen, hogy a Renault konszern cseppet sem kapkodja el a modellváltást.