Tavaly a Fiat X 1/9 pár apró futóműalkatrésze jól kiszúrt a motorvarázsló és karburátormágus Kacsári testvérekkel, emiatt nem mentek végig a 2015-ös Volán Rallye Historicon, de idén – alapos felkészítést követően - ismét a rajtvonalon látjuk majd őket a mostani hétvégén zajló futamon.
A kocsijuk, a Fiat X 1/9 története bővelkedik érdekességekben.
Karosszériáját Bertone rajzolta,
és saját korábbi terveiből merített ihletet hozzá: 1969-ben jelent meg az Autobianchi Runabout nevű, tető és szélvédő nélküli koncepcióautó a Torinói Autószalonon, nem kell nagy autószakértőnek lenni, hogy felismerjük a formai rokonságot a két gép között.
Aztán 1972-ben adta meg a zöld jelzést a Fiat a szériagyártásra, nem tudjuk, mi járhatott a cég marketingeseinek fejében, hogy
a gyári kódnevet hagyták meg típusjelzésnek.
A mindössze 880 kilós autócskánál minden adott volt a sikerhez: a forma mellett a nem sokkal korábban piacra dobott 128-as típus Aurelio Lampredi tervezte SOHC négyhengeresét kapta meg, de nem ám az orrába építették (nem is nagyon fért volna be), hanem a kétszemélyes kabin mögé, keresztben.
Remek lett a súlyelosztás, ráadásul a fém tetőpanel kivehető, így néhány percnyi munka árán igazi targa lesz az X 1/9-esből. A modellt hosszasan,
10 évig gyártásban tartották,
sőt, utána Betrone maga még 1989-ig készítette, immáron Fiat márkajelzés nélkül.
Az utcán megpillantva első gondolatunk, hogy ördögien sportos. Akkoriban nem csak a Fiat vetette be ezt a bukólámpával felszerelt fazont, a brit Triumph TR7 akár rokonnak is tűnhet, de a kevésbé hozzáértő egy alapos ráncfelvarrást kapott Ferrari Dinónak is nézheti.
Az itt bemutatott kocsi viszont nem egy szép karban levő veterán, hanem versenyautó. A testvérek indultak vele igazi ralin, ennek az öröksége a bukócső, az extra lámpák, a 40-es Weberekkel tuningolt 1500 köbcentis motor (teljesítménye 120 lóerő körül lehet), a rövidebb áttételezésű váltó, amellyel ugyan csak 160 km/óra a csúcstempó, de sokkal robbanékonyabb tőle a kocsi.
A versenyautós jelleget a vezetőoldali kagylóülés, meg a rengeteg extra kapcsoló és gomb is erősíti. Hogy mostanában az éles ralifutamoknál sokkal lazább átlagtartó versenyekre használják Kacsáriék az autót, arra a visszafogottabb hangú kipufogó, a navigátor kényelmes fotelje, továbbá az átlagsebességet is mutatni tudó méterszámláló utal.
Nem egy nehezen szerelhető vas. Csak néhány csövet kell lekötni, és már jöhet le a motor-váltó együttesről a kocsi könnyű karosszériája. Alkatrészei sem túl bonyolultak vagy egzotikusak, sok a rokonság például a Ritmóval.
Középmotorossága ellenére nagyon barátságos, kezes jószág a Fiat X 1/9, elöl-hátul gólyalábas, független felfüggesztéseivel, négytárcsás fékrendszerével ügyes kanyarművész.
Na és mi történik akkor, ha szerelembe esünk, és mindenáron akarunk magunknak egy ilyet? Jó szerencsére és türelemre lesz szükségünk. Amikor ezt a bejegyzést írom, magyar használt autós oldalon éppen egyet sem árulnak, a németen kettőt, az ehhez hasonló, ralira átalakított példányok pedig olyan 25-30 ezer eurós áron tűnnek fel az erre specializálódó internetes oldalakon.
50 éves a Volán Autós SC
Éppen fél évszázada alapították azt az autós klubot, amely a hazai autósport és azon belül is a rali legnagyobb tehetségeinek adott otthont a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években. 1966-ban született meg a Volán Autós Sport Club, a Volán Tröszt Reisz Györgyöt nevezte ki elnöknek, aki nagyon komolyan vette a feladatot. Szakmai vezetőnek elcsábította Mester Istvánt, aki a csepeli kísérleti üzemben dolgozott korábban.