Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Elmondom, hogy hogyan közlekedtem nyolc évvel ezelőtt. Aktív autós újságíró voltam, minden héten más kocsi volt nálam (plusz volt mellette egy saját is), négy keréken mentem mindenhová. Ez a munkám része volt, kínlódtam is sokat a dugókban, de azt éreztem, hogy ezt el kell fogadni, mindenki így közlekedik. Az összes ismerősöm szidta a BKV-t, korábbról nekem is volt jó pár rossz tapasztalatom velük. Ha éjszaka bulizni mentem, taxival mentem haza.
Kicsit más volt a helyzet négy évvel ezelőtt. Továbbra is autós újságíró voltam, de nem volt már minden héten kocsi a fenekem alatt, a benzint sem fizette mindig a cég. A munkahelyem 20 kilométerre volt a lakásomtól, gyorsan rájöttem, hogy nem akarok havi 60 ezer forintot költeni üzemanyagra, így vettem egy 150 köbcentis Piaggio Libertyt. Imádtam. Télen a BKV-t használtam, és lassan rájöttem, hogy nem is annyira vészes.
Tavalyra újra fordult a kocka. Hat kilométerre volt a munkahelyem, gyakorlatilag egyáltalán nem voltam már autós újságíró. A BKV-val addigra már semmi bajom sem volt, de
a táv leginkább biciklivel volt ideális.
Az autómat már csak vidéki utaknál használtam, és gyakran vettem igénybe a telekocsikat is.
Ma pedig, mivel megint elég messze dolgozom a lakásomtól, kizárólag BKV-val közlekedem: a 4-es metróval ugyanis végig a föld alatt, gyorsan eljutok a XI. kerületi munkahelyemig. A bulik után éjszakai járattal megyek haza, mert egyrészt irreálisan drágának tartom a taxit, másrészt pedig teljesen jó az éjszakai közlekedés. Legalábbis ott, ahol lakom, két járat is megáll a közelben.
Joggal kérdezheti, mégis miért írtam le mindezt. Azért, mert ebből látszik, hogy mindent kipróbáltam már, és azt kell mondanom, a fővárosban legjobban a BKV és a kerékpár vált be. És nem azért, mert ez most divatos, hipszter dolog, hanem azért, mert tényleg így van, de persze a tömegközlekedés állapota és a városi biciklizés kultúrája miatt nem volt feltétlenül igaz a múltban. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak a gyorsaság és a kényelem számít, hanem lassacskán a tudatosság is.
Van olyan rokonom például, aki egy vidéki kisvárosban az alig 1 kilométerre lévő munkahelyére autóval jár dolgozni. Nem képes felfogni, hogy ha autóval napi pár kilométert megyünk,
a lehető legkárosabb módon használjuk.
Üzemi hőfok alatt ugyanis az égés során jóval több szennyező anyagot ereget a levegőbe, és sokkal több üzemanyagot is fogyaszt, ráadásul a motor is sokkal jobban kopik. Szóval szennyezünk, és pénzt dobunk ki. Persze az sem mellékes, hogy parkolóhelyet foglalunk, valamint elképesztő károkat okozunk nemzetgazdasági szinten is.
Egy nagyvárosban, mint Budapest, ez hatványozottan így van, de az is igaz, hogy itt ritka az olyan, hogy valaki 1 km-re lakjon a munkahelyétől. De mit tehet, aki szeretné tudatosan szervezni a saját mozgását, és az anyagiak, illetve az időráfordítás mellett tekintettel akar lenni a jövőre? Ha ez a kérdés felmerül valakiben, akkor nagyon jó úton van afelé, hogy modern, felelősen gondolkodó közlekedő legyen. Nem autós, nem biciklis, hanem közlekedő, ez a tevékenység ugyanis az A pontból a B pontba való eljutásig tart, amit nem kell feltétlenül egy eszközzel megtenni.
Ezt a vidékről Budapestre ingázók egy része jól tudja. Ők azok, akik a városba érve egy P+R parkolóban leteszik a járművüket, és tömegközlekedéssel mennek tovább. Ennek persze feltétele a parkolófejlesztés, ami néhol mutat már komoly előrelépéseket. A XI. kerületben a kelenföldi metróvégállomás körül már három parkoló épült, és februárban kezdték el a negyedik építését. Annak befejezésével
1500 P+R parkolóhely várja azokat, akik metróval mennének tovább.
Eddig jutottam az első körös adatkérésemmel. A metró végállomásoknál lévő kerületektől szerettem volna megtudni, hogy hány P+R parkoló vehető igénybe az adott kerületben, de mindenhol csak választ ígértek, vagy egyáltalán nem reagáltak. Újbudán kívül Újpestről kaptam még korrekt adatokat, onnan viszont az egész városra nézve. Ott ugyanis nem volt rest a kolléga, és minden fellelhető adatot elküldött nekem. Így már tudom, hogy jelenleg Budapesten 5215 olyan autónak van hely, amely gazdája a városba érve a jóval észszerűbb és gazdaságosabb tömegközlekedést használja.
Elég ennyi hely? Végül is jó soknak tűnik, ugye? 5215 autó, ha csak 3,5 méteres hosszúsággal, és félméteres követési távolsággal számolunk, az több mint 20 kilométeres kocsisor. Ezek az autók le tudnak parkolni egy-egy tömegközlekedési gyűjtőpontban. Csakhogy a 2011-es népszámlálás adatai szerint
csak Budapestre 226 ezer ember ingázik nap mint nap.
Nagyjából a felük kocsival jár. Legyünk megengedőek, és számoljunk 2,5 emberrel autónként. Ez még mindig 18 ezer autó. Ugye, hogy az ötezer már nem is olyan sok? Tegyük hozzá, hogy idén és jövőre a BKK még nagyjából 1600 P+R parkolóhelyet hoz létre, de ez még mindig kevés. Másrészt viszont nem is a BKK hibája.
Egyszerűen nem tudjuk elengedni azt, ami a miénk. Valószínűleg egy pszichológus tudna okosakat mondani arról, hogy ez miért van, azaz miért választjuk még mindig a sokszor lassabb, és mindig környezetszennyezőbb autózást a városban. A tényekkel szinte mindenki tisztában van, de mégis ott ülünk a dugóban mindennap, és küzdünk a kognitív disszonanciánkkal. De vajon mi a megoldás? Először is, mondjunk le az autónkról. Vagy legalábbis legyenek napok, amikor lemondunk róla.
Közösségi alapon sokkal ésszerűbben meg lehet szervezni a közlekedést. Egy „Vácról (Gödről, Szigetszentmiklósról, Pomázról stb.) Budapestre járók” nevű Facebook-csoport létrehozása nagyjából két perc. Itt megszervezni egy ötfős csapatot,
akik vállalják, hogy együtt jutnak el Budapestre reggelente
(mindennap más autójával) nem sokkal több idő. A teoretikus 2,5 személyes (jelentősen túlbecsült) autótelítettségünkből kiindulva ez így máris csak 9000 „bejövő” autó, azaz ennyivel kevesebb foglalt parkolóhely, 9000*(átlagosan) 180 g/km-rel kevesebb káros anyag. Megéri? Naná!
De mit csináljunk, ha egyszer elértünk egy szabad parkolóhelyet valahol a külvárosban? Egyrészt ott a tömegközlekedés, de van például a Bubi is, ami az egyik legjobb dolog, ami a város közlekedésével az elmúlt években történt. Az is biciklizhet, akinek nincsen sajátja, vagy nem akarja és tudja vonaton, helyközi buszon, autó tetején cipelni. Talán az lenne a legszebb, ha lennének olyan őrzött tárolók, amikben éjszakára is ott lehet hagyni a bringát, és elég lenne csak hétvégére hazavinni.
Sokan félnek a biciklizéstől a városban, de ez a félelem alaptalan. A kerékpárutak, a bringa- vagy a táblával külön engedélyezett buszsávok, a szemből behajtható kijelölt egyirányú utcák egyre több lehetőséget adnak arra, hogy
szabályosan, de gyorsabban eljussunk a célunkig.
Jóléti nyugati országokban régi ismerős a kulcsszó: tudatosság. Persze ott már autómegosztási szolgáltatások (bárhol letehető kulcsos Smartok) és más okosságok is működnek, de nálunk is megmozdult valami. Akit cseppet is érdekel a környezet és a jövő, vagy legalábbis ügyel a kiadásaira, előre gondolkodik. Ha megengedik, újra személyes példával hozakodnék elő: egy ideje a vidéki útjaimat is közösségi alapon szervezem. Egy hétszemélyesre bővíthető autóm van, így még a teljes családdal utazva is van két-három hely az autómban, bárhová megyek.
A telekocsis oldalakon csatlakozó útitársakkal csökkentem a költségeimet,
csökkentem az egy főre eső környezetszennyezést,
és nem utolsósorban sokszor kellemes útitársakkal utazom. Amikor pedig egyedül indulnék el, de nem jön össze legalább két-három útitárs, akkor inkább én is azt választom, hogy beszállok egy olyan autóba, ami biztosan elindul a célom felé.
Lássuk a számokat! A családunk úti célja általában Gyula vagy Orosháza. Számoljunk 250 kilométerrel, 340 forint körüli benzinárral és 8,5 literes fogyasztással, így az odaút nagyjából 7200 forint. Ha beszáll még két ember, aki kb. 2000 forintot fizet, máris 3200-nál vagyunk, ami azért elég jelentős spórolás.
De ha egyedül megyek, azaz én szállok be máshoz, akkor még ennél is jobban járok, hiszen akkor én is csak 2000-et fizetek. Ez oda-vissza 8000, illetve 10 400 forint előny. Havi egy úttal számolva ez több lehet évi 120 ezernél is, és ez csak a benzin. Azt soha senki nem veszi figyelembe, hogy
mennyit spórol azon, ha nem használja az autóját.
Olajcsere, kötelező szerviz, ajánlott alkatrészcserék: nem mindegy, hogy ezek mikor és milyen sűrűn esedékesek.
Látható, hogy a városon belül, ingázásnál és a hosszabb távú utaknál is vannak olyan lehetőségek, amik ugyan igényelnek némi szervezést, de emellett rengeteg előnnyel járnak. Ha tudatosan szervezzük meg az utazásunkat, és használjuk mások erőforrásait, vagy a sajátunkat osztjuk meg, akkor máris tettünk egy lépést az élhetőbb jövő felé. Ehhez egy dolog szükséges csak, az autót tekintsük annak, amire való. Ne családtagnak, ne presztízstárgynak, hanem közlekedési eszköznek.
