Egyidős a forradalommal, de ma is teszi a dolgát - Pannonia TLT (1956)

A TLT-vel az 1954-es (a 250-es Csepelt leváltó) TL gyermekbetegségeit igyekezett rendbe szedni a csepeli gyár. Egy korai, 1956-ost próbáltunk ki.

19 colosak a kerekek, a fékdobok átmérője 20 centi. Még a jóval későbbi utód, a T5-ös is ilyeneken gurult Forrás: Retro Mobil

A TLT rövidítés egyszerűen megfejthető, az első két betű ugyanazt jelenti, mint az elődnél: teleszkópot és lengővillát, az utolsó T pedig a tokozott szekunderláncra utal, amely a TL-en nem volt.

Alapos volt a ráncfelvarrás

De nem csak ennyi változott a típusfejlesztéskor, hiszen megerősítették a vázat (korábban többször eltört a kormánytoknál), lejjebb került a változatlanul 247 köbcentis egyhengeres kétütemű, és vele az egész motor súlypontja.

Átalakult az első villa, megújult a hengerfej

(korábban középgyertyás volt, oldalgyertyás lett), és új első sárvédőt is terveztek – a TL-é még nem rugózott együtt a kerékkel. Az új megoldás növelte ugyan a rugózatlan tömeget, de jobban védett a sártól.

A féklámpa és a zárható nyereg alatti szerszámdoboz is a TL újdonsága volt. A 153 kilós motort meglepően könnyű állványra húzni Forrás: Retro Mobil

Megjelent az ülés alatti szerszámdoboz, de a tankba süllyesztett sem tűnt el, és beburkolták a korábban szabadon álló akkut.

Újdonság volt a féklámpa is,

de a fő szám az ügyes ötlettel megrajzolt, és a hátsó lengővilla jobb szárával közös egységet alkotó láncvédő. Jópofa excenteres (a himbatengely elforgatásával működő) láncfeszítő is járt hozzá.

Ötödével nőtt a teljesítmény

A motor teljesítménye az új, cseh Jikov helyett immár hazai gyártású porlasztóval, a változatlan kompresszió ellenére is 10-ről 12 lóerőre emelkedett, miközben a gép tömege is megnőtt: a TL még csak 123 kilót nyomott, a TLT már 153-at. A tank maradt 16 l-es,

az elméleti végsebesség 100-ról 110 km/h-ra nőtt,

miközben a fogyasztás értéke nem változott (3,8 l/100 km), de a hozzá tartozó sebesség 60-ról 65 km/h-ra emelkedett.

A váz nagyon hasonlít az előd TL-ére, de sokkal erősebb. Még így is előfordult hogy eltört Forrás: Retro Mobil

A TLT nullszériája 1956 elején készült el, és

apró fejlesztésekkel 1958-ig maradt gyártásban.

Utódja – egy átmeneti modell (TLF/59) után – az 1959-től nagysorozatban gyártott TLF lett (teleszkóp, lengővilla, fejlesztett), lényegében változatlan műszakisággal, de 14 lóerővel és 18 l-es tankkal. A TLT-ből nyugatra és a világ más részeire is eljutott néhány.

Zöldség

A kipróbált motor a gyártás legelejéről való, ez egyebek mellett abból is tudható, hogy sebességmérőjének még nincs világítása.

Ebben a halványzöld árnyalatban készült a legtöbb,

de sötétbordós-pirosakról és néhány feketéről is tudni, a kipufogók festett része mindig azonos színű volt a többi lemezfelülettel.

12 LE-s a 247 köbcentis, oldalgyertyás, kétkipufogós egyhengeres Forrás: Retro Mobil

Mai tulajdonosa majdnem készen, restaurált és szinte hiánytalan állapotban vásárolta, lényegében csak össze kellett szerelnie, ami így sem volt kis munka. A bejáratás után a friss főtengely hajtókarcsapágya egyszer megszorult – a túl kevés olaj miatt –, így ma a főtengely ismét új, a használatos benzin-olaj keverési arány pedig szigorúan 1:25, ahogy azt a gyár is előírta egykor.

Ezen a képen jól látszik a dúsítógomb a Jikov helyett már magyar gyártmányú karburátor úszóházán, és az egyhengeres Pannoniákon végig megtartott fokozatkijelzőn az is látható, hogy az egyest lefelé, az összes többi sebességet pedig felfelé kell kapcsolni. Később ez megváltozott Forrás: Retro Mobil

A mai modern kenőanyagokkal talán az 1:30 körüli érték is megkockáztatható lenne, de az ilyen vashengeres kétüteműeknél jobb és mindenképpen kifizetődőbb is az óvatosság.

Az utolsó típus a hagyományos váltóval

A karburátor még úszatós: az úszóház tetején a gombot lenyomva telecsorog a szívótorok benzinnel, így kell hidegindítani. Második rúgásra indul az egyhengeres, és jellegzetes Pannonia-kattogással szépen, egyenletesen pöfög. Kicsit várni kell, míg terhelhető, amíg hideg, fulladozik, de aztán szépen húz fel akár lentről is (40-ről negyedikben). A váz nem túl kezes, de a mély súlypont miatt

könnyen döntögethető, és szépen megy egyenesen.

80 km/h alatt nem szitál a TLT, feljebb pedig felesleges menni.

Ezen a motoron még nincs műszervilágítás, a tartós utazósebesség 75-80 km/h Forrás: Retro Mobil

A váltó határozott kattanásokkal ugrik a fokozatokba - a TLT volt az utolsó Pannonia a hagyományos „lent egyes, fent az összes többi" fokozatkiosztással, a későbbi motorokon (a sorozatgyártásban mindegyiken, az üzem 1975-ös bezárásáig) az üres a legalsó állás.

A tankba süllyesztett szerszámdoboz a TL öröksége, látványos és pontos a csíkozás Forrás: Retro Mobil

A kipróbált TLT ma

mindennapi használatban dolgozik,

munkába szállítja gazdáját, megbízhatóan, s ha kell, tartósan 80 km/h körüli tempóban. Nyerge széles és kényelmes, könnyű állványra húzni, és a 12 lóerő nagyvárosi forgalomban sem kevés, csak a féktávokra kell figyelni a szép nagy és látványos, de gyengécske dobfékekkel, persze a 6 V-os világítás sem túl hatásos... A feltűnő, és éppen 60 éves gép eladó, név és cím a szerkesztőségben.

Műszaki adatok:

Motor: egyhengeres, léghűtéses, résvezérlésű kétütemű, 25 mm torokátmérőjű körtolattyús karburátorral. 6V-os elektromos rendszer, lendkerékgyújtás. Hengerűrtartalom: 247 cm3. Furat x löket: 68,0 x 68,0 mm. Kompresszió: 6,8:1.
Teljesítmény: 12 LE, 4500/perc fordulaton.
Erőátvitel: négyfokozatú, lábkapcsolású sebességváltó, hátsókerékhajtás tokozott lánccal. Többtárcsás, olajfürdős tengelykapcsoló, primerhajtás lánccal.
Felépítés: dupla acél bölcsőváz.
Felfüggesztés: elöl teleszkópvilla lengéscsillapítás nélkül, hátul lengővilla, hidraulikus csillapítású rugóstagokkal. Elöl-hátul bovdenes működtetésű dobfék (200 mm). Gumiméret: 3,00 x 19 (elöl), 3,25 x 19 (hátul).
Méretek. Hossz x szélesség x magasság: 2060 x 680 x 990 mm. Tengelytáv: 1380 mm. Saját tömeg: 153 kg. Ülésmagasság: 760 mm. Tank: 16 l.
Menetteljesítmények: Végsebesség: 110 km/óra.
Fogyasztás: 3,8 l/100 km.

Forrás: Retro Mobil