Hová tűntek a V8-as cirkálók? – Amerika autós szemmel

Kaliforniában élmény az autózás, és nem is lehet meglenni nélküle. De az európai szokásokhoz képest jó néhány meglepetésre is fel kell készülni. Arról nem is beszélve, hogy akad egy nagy különbség a filmek világához képest: egy típus kivételével eltűntek az amerikai óriáslimuzinok.

Miután az ember 14 órát repült Magyarországról, többször kiállta a félórás sorokat az útlevél-ellenőrzésnél, ujjlenyomatot adott, meggyőzte a beengedő tisztet, hogy útjának célja nem egy terrortámadás, szenved a 9 órás jetlagtől, és végre kilép a szabad levegőre Los Angelesben, az első, ami feltűnik neki, hogy

nagyon halkak az autók, és bedugult főút mellett állva is simán lehet levegőt venni.

Persze, mert dízelmotort itt csak a kamionok használnak, a hang- és szagtalan buszok kivétel nélkül földgázzal üzemelnek, az autók pedig kevés kivételtől eltekintve benzinesek.

Az egyetlen francia autó, amit 10 nap alatt láttam Fotó: Gulyás Péter (Origo)

Az évi 75 milliós forgalmával a világ 7. legforgalmasabb repterének számító Los Angeles International Airport (LAX) környékén hatalmas a zsúfoltság, de valahogy mindig halad a forgalom, és Feriheggyel ellentétben a rendőrök sem utaznak azokra, akik pár percre megállnak kipakolni az autóból.

Autó nélkül itt nehéz boldogulni

Az Egyesült Államok második legnagyobb városában, az agglomerációval együtt 18 millió lakosú metropoliszban

lehet ugyan autó nélkül közlekedni, de nem érdemes,

mert a tömegközlekedés gyerekcipőben jár, és a nagy áruházak is kivétel nélkül a város szélén vannak. Sokkal jobban rá vannak utalva az emberek az autóra, mint New Yorkban és Chicagóban, az első és a harmadik legnagyobb városban. A helyiek a távolságot nem is mérföldben mérik, hanem abban, hogy mennyi idő alatt érnek oda autóval.

LA nyugati széle egy végtelen hosszú, zömmel homokos tengerpart, ahol jó néhányan ritkán mozduló lakóautókban élnek Fotó: Gulyás Péter (Origo)

Az autózás kultúrája szervesen összekapcsolódott a várossal, de mivel LA-nek szmog szempontjából rosszak a földrajzi adottságai,

Kaliforniában szigorúbbak az emissziós előírások, mint az USA többi államában,

bár voltak olyan államok, amik már átvették az itteni szabályozást. Feltűnő, hogy rengeteg Tesla rója az utakat, szinte minden áruházi parkolóban gyorstöltőről lehet villanyautót tölteni, és egyelőre csak ebben az államban lehet hidrogénnel üzemelő üzemanyagcellás autót venni vagy lízingelni. Az egyiket teszteltük is, itt olvashat róla bővebben.

Kaliforniában 111 lóerős elektromos Fiat 500-ast is lehet kapni. A japán szedánok és a rengeteg SUV egyhangúságát néhány helyi izomautó töri meg Fotó: Gulyás Péter (Origo)

Van persze pár busz- és metróvonal (a buszt is metrónak hívják, van rajta kerékpártartó is, egy jegy 1,75 dollár), de aki egy ekkora méretű metropoliszt szeretne bejárni, annak első útja a reptérről általában a közelben állomásozó autókölcsönzők valamelyik hatalmas telepére vezet, ahová percenként hordják az utasokat a kölcsönzők által üzemeltetett ingyenes shuttle-buszok.

Autóbérlés

Előzetes foglalással percek alatt megkapjuk a bérautót, azaz csak a papírjait és egy kódot, ami alapján meg kell találni, hogy hol parkol a telepen. A híresztelésekkel ellentétben nem csak a dombornyomott kártyát fogadják el, a számlán 100 dollárt zároltak egy kétnapos kölcsönzés előtt. Nyitott ajtókkal, a szélvédő mögé bedobott kulccsal várakoznak a parkolóban a különféle kocsik Chevrolet Sparktól a Corvette-ig, ellopni úgysem lehet őket.

Hogy mit kölcsönzünk ki, csak a pénztárcánkon múlik. Egy kisautó 35-40, egy Mustang 100 dollár egy napra Fotó: Gulyás Péter (Origo)

A sorompónál ugyanis elkérik a papírokat, a visszahozott autók számára fenntartott, mindig nyitott kapu pedig úgy van kialakítva, hogy aki ellenkező irányba akar kimenni rajta, annak kivágja a gumiját egy háromszög alakú fogakból álló akadály, amely a beérkező autók előtt besüllyed az aszfalt szintjére.

Azonnal durrdefektet okoz, ha rossz irányból hajtanak rá Fotó: Gulyás Péter (Origo)

Ha kézi váltós autót kérünk, furán néznek ránk,

és nem értik, melyik bolygóról jöttünk. Csak automata váltósak vannak, Amerikában ugyanis az autók 99 százaléka ilyen. Természetesen tele tankkal adják ki a bérautót, és úgy is várják vissza, de lehetőség van üres tankkal is visszahozni, ilyenkor nagyobb költséget számítanak fel, mint amennyi a hiányzó üzemanyag értéke.

Így lehet jogosítványt szerezni

Kaliforniában 3 hónapig érvényes a magyar jogosítvány, aztán le kell tenni egy 36 kérdésből álló írásbeli vizsgát, amiből 6-ot lehet elrontani. Ha megvan az írásbeli, kap az ember egy papírt, amivel már lehet vezetni akkor, ha ül még az autóban mellette valaki, akinek van már érvényes kaliforniai jogosítványa. Az írásbeli után egy éven belül kell letenni a forgalmi vizsgát, saját autóval, az első alkalom ingyenes. A KRESZ államonként változik, tehát ha valaki átköltözik egyik államból a másikba, akkor az adott államban használatos KRESZ-vizsgát le kell tennie. Sok államban illegális bevándorlók is szerezhetnek jogosítványt, de őket ez csak vezetésre jogosítja fel, míg az állampolgárok személyi igazolványként is használhatják ezt az iratot.

Érdemes még otthon letölteni egy olyan navigációs programot a térképekkel együtt, ami netkapcsolat nélkül is működik, így nem kell a kölcsönzőtől bérelni ezt is (az autókban jellemzően nincs gyári navi). Nekem a Here offline módja tökéletesen bevált, bár a landolás után elég sokáig tartott, amíg a telefon felismerte, hogy már Amerikában vagyok.

Mindenki autózik, mégis ritka a dugó

Miután megvan a bérautó, belevethetjük magunkat a Los Angeles-i forgalomba, amelynek mérete európai szemmel lenyűgöző, de ijesztő is egyben.

4-6-8 sávos autópályák (freeway-ek) szelik át a várost,

többszintes csomópontokon hömpölyög át a kocsik áradata, a megengedett 65-70 helyett jellemzően 75-80 mérföld/órás tempóval, a helyi rendőrség ugyanis csak e fölött büntet. Elsőre ijesztőnek tűnhet a freeway-eken egyszerre lévő autók mennyisége, de nagy követési távolságokat hagynak, és nyugodtan mennek, ezért hamar meg lehet szokni.

Persze aki ráhajt az autópályára, annak muszáj felvennie a tempót, különben kerülgetni kezdik, ami zavart okozhat az olajozottan működő gépezetben. Ugyan a 80 mérföld/órás tempó sem éri el az itthon még legális 130 km/h-t,

mégsem érzi az ember azt, hogy lassan haladna a forgalom,

sőt, éppen az ellenkezője igaz: a sebességérzetet növeli, hogy rengetegen mennek nagyjából azonos tempóval egy adott útszakaszon. A városba bevezető autópályákon ki vannak jelölve ún. carpool sávok, amelyekben csak a minimum 2-3 embert szállító autók haladhatnak.

Légi járműből is mérhetnek

Általában táblával figyelmeztetnek a sebességmérésre, amely történhet út mellől, mozgó autóból, de a sivatagos, vidéki szakaszokon akár légi járműből is, a helikopteres nagy testvérre külön tábla hívja fel a figyelmet. Amúgy is jellemző, hogy ábrák helyett

a közúti táblák inkább szöveget mutatnak,

már csak ezért is elengedhetetlen az angol nyelv ismerete annak, aki itt akar vezetni.

A legtöbb táblán szövegek olvashatóak Fotó: Gulyás Péter (Origo)

Csak az út vonalvezetését, a STOP-ot és a megfordulni tilost jelzik ábrán, viszont szöveges tábla figyelmeztet arra, hogy ne szemeteljünk, ne vegyünk fel stoppost a börtönök közelében, illetve motorfékkel menjünk le a hegyi lejtőn. Hasznos, hogy ha hamarosan lassítani kell, arra külön tábla figyelmeztet, így időben fel lehet készülni, nem ott kezd lassítani az ember, ahol már a kisebb sebességhatár van érvényben.

Jobbról előzni lehet

Nagy különbség Európához képest, hogy Amerikában

nincs jobbra tartási kötelezettség,

ha valaki lassabban megy a belső sávban, akkor sem próbálják letolni, vagy rávillantani, hanem egyszerűen jobbról megelőzik. Az európai sofőröktől ez fokozott elővigyázatosságot kíván, mert jóval gyakrabban kell a jobb tükörbe nézni, mint ahogy megszoktuk.

A rendszámkeretek gyakran a tulajdonos személyiségét próbálják tükrözni Fotó: Gulyás Péter (Origo)

A sávok gyakran tűnnek el a semmibe: egyszerűen megszűnik a szaggatott vonal, amikor a két sáv összefésülődik, elsőbbsége senkinek nincs, együttműködve kell megoldani a helyzetet. Biztonságos, hogy

az autópályák két oldala között jelentős a távolság,

nem csak egy szalagkorlát választja el őket, Nevadában olyan autópályát is láttam, amelyen szintbeli kereszteződés és megfordulási lehetőség volt, persze gyorsító- és lassítósávokkal megoldva.

Szintbeli kereszteződés autópályán – ilyen is van Fotó: Gulyás Péter (Origo)

Az autópályák hatalmas kijelzőin olyan szórakoztató szövegekkel is lehet találkozni, hogy „buzzed driving is drunk driving” (becsípve vezetni olyan, mint részegen), vagy „mash potatoes not your head buckle up” (inkább a krumplit törd, és ne a fejedet, kösd be az övet).

Néha ilyen kocsikat lehet látni a benzinkúti parkolókban Fotó: Gulyás Péter (Origo)

Államonként különböző, hogy mekkora véralkoholszinttel lehet vezetni, de a tiltás sem biztos, hogy mindenkit visszatart a vezetéstől, mert a rendőr vagy seriff elvileg csak akkor állít meg autóst, ha az valami szabálytalanságot követett el. Ekkor szigorúan tilos kiszállni az autóból, és a kezeket is láthatóvá kell tenni.

Fényvisszaverők az útban

Nagyon növeli az utak biztonságát, hogy a sávokat elválasztó vonalakat szinte mindig kiegészítik fényvisszaverő prizmákkal, amitől éjszaka sokkal távolabb lehet látni az út nyomvonalát. Igaz, ennek megvan a hátránya, hogy a sávváltáskor, vagy amikor véletlenül megyünk a vonalra, bizony zötyögni kezd a kocsi.

A Mustang már-már népautónak számít, de szinte csak a legújabb generációt látni az utakon. Régiója válogatja a szabályozást, de sok autóra nem tesznek első rendszámot Fotó: Gulyás Péter (Origo)

Nagyon tetszett, hogy a kanyargós, hegyi szakaszokon pár mérföldenként van egy olyan kis ideiglenes parkolósáv, ahová a lassabb járművek lehúzódhatnak, hogy ne tartsák fel a gyorsabbakat. Tapasztalatom szerint ezt minden esetben igénybe is vették, ami sokat elmond az amerikaiak közlekedési kultúrájáról. Mint ahogy az is, hogy

agressziónak nyomát sem láttam 10 nap alatt,

dudaszót szinte soha nem hallottam, és az is igen ritka volt, hogy valaki a sávok között cikázva próbáljon utat törni magának.

Amikor a piros lámpa csak stoptáblát jelent

Városban közlekedve is sok újdonságra kell felkészülni. Piros lámpánál is szabad kis ívben jobbra kanyarodni, csak előtte meg kell állni, és meg kell győződni arról, hogy sem autó, sem gyalogos nem keresztezi az utunkat.

Ez rendkívül megnöveli az utak áteresztő képességét.

Ahol nincs lámpa, ott általában stoptáblát tesznek ki, van, amikor a kereszteződés mind a négy utcájára: aki előbb ér oda, az mehet át elsőnek.

A középső sáv kanyarodásra és gyorsításra használható, mindkét irányból. Nagyon gyakoriak a hibrid Toyoták, dízelautót senki sem használ. Mint ahogy kombit sem: akkor inkább egyterű vagy divatos SUV Fotó: Gulyás Péter (Origo)

Gyakoriak a két irányból is használható sávok, amelyek jellemzően a 3x1 sávos utak középső sávját jelentik. Itt folyamatosan haladni nem szabad, csak kanyarodáskor lehet igénybe venni, így viszont a lassító autók nem tartják fel azokat, akik egyenesen mennének tovább. A városokban

nem spórolnak a lámpákkal,

egy egyszerű kereszteződésben is gyakran van irányonként 2-3 lámpa. Eleinte nehéz rájönni, hogy melyiket kell nézni (általában azt, amelyik pont szemben van) a jobbra vagy balra kanyarodók lámpái néha csak a megfelelő sávból láthatóak.

Tankolni is másképp kell

Sokkal több a benzinkút, mint ami Európában megszokott, bizony érdemes figyelni az árakra, mert hatalmas eltérések lehetnek. A nevadai sivatagban volt, ahol 2 dollárért árulták a 87-es oktánszámú normál benzin gallonját (3,78 liter), ami átszámítva literenként durván 150 forintot jelent. Los Angelesben viszont 4,89 dolláros árat is láttam, ami már megfelel a hazai árszintnek. Itt teljesen megszokott, hogy egymással szemben lévő kutak árai között is 15-20 százalékos különbségek lehetnek.

A 87-esen kívül még 89-es és 91-es oktánszámú benzint árulnak,

gázolaj nincs mindenhol, és ahol van, ott is drága.

Elsőre nem egyszerű kiigazodni az önkiszolgáló benzinkútnál Fotó: Gulyás Péter (Origo)

Maga a tankolás is másképp zajlik, mint ahogy nálunk szokás. Lehet önkiszolgáló módon tankolni, vagy először be kell menni a shopba, ahol a kérésünkre megnyitják az adott kutat. Van, hogy megbíznak bennünk, de gyakoribb, hogy letétbe ott kell hagyni 20-30 dollárt, és aztán a tankolásunk után a különbséget visszaadják.

Minden autóra jut egy parkolóóra

A parkolás a nagyvárosokban elég költséges, érdemes olyan szállást foglalni, ahol van parkoló, vagy ingyenes az utca. A belvárosi részeken általában az út szélén lehet megállni a kocsival, és a mellette lévő parkolóórába kell bedobni az aprót. Minden autóra jut egy parkolóóra,

negyed dollárért 7 percet állhatunk,

(ez óránként kb. 600 forint) de legfeljebb csak 2 órát lehet maradni. Aki nem fizet, kerékbilincset ugyan nem, de olyan matricát kaphat az autójára, amit hetekig tart lekaparni. Hosszabb városnézés esetén maradnak a két óráig ingyenes állami parkolóházak, a jóval drágább privát parkolóházak, vagy az áruháziak.

Nem mindenki fizet a parkolásért. Óra minden helyhez jár San Francisco hippinegyedében is Fotó: Gulyás Péter (Origo)

Persze azért itt is a hatalmas szabadidő-autók és pickupok dominálnak az autóparkban, utóbbiak közül a legnagyobb (full size), hátul dupla gumival szerelt példányokat nem ritkán nyerges vontatóvá alakítják, és ház méretű lakóautókat vagy kisebb személyautókat vontatnak velük.

A vontatott Jeep Wrangler bizony a saját kerekein gördül Fotó: Gulyás Péter (Origo)

A terepjárósok, pickuposok előszeretettel tesznek óriási méretű kerekeket autójukra, ami a be- és kiszállást nagyban megnehezíti, a látványnak és a terepjáró képességnek viszont jót tesz. Amikor egy ilyen jármű közelít az autópályán, már messziről lehet hallani a terepgumik robaját.

Népszerűek a japán márkák

Aki normál autóval jár, inkább a japán márkákat részesíti előnyben, a legtöbbet Toyota Camryből és Honda Accordból látni. Azért a jellegzetes hátsó lámpájáról messziről felismerhető Dodge Charger még mindig nagyon népszerű, a rendőrség is használja őket, de a többi amerikai szedánt elvétve látni. Ez azért óriási különbség a 20. század utcaképéhez képest, amit oly sok filmből ismerünk.

A legtöbb rendőrautó ma már SUV vagy Chevrolet Tahoe vagy Ford Interceptor Forrás: Chevrolet

Egyterűből szinte csak Honda Odyssey-t és Toyota Siennát vesznek, általában ők a legóvatosabb sofőrök az utakon. A sportautók között egyértelműen a Ford Mustang és a Dodge Challenger a piacvezető, de Chevy Camaróból is sok van, még egy oktatóautót is láttam belőle, amellyel egy parkolóban gyakorolt a tanuló vezető.

A kis- és kompakt autók nem jellemzőek,

ha mégis, akkor is inkább a négyajtós karosszériát részesítik előnyben, a Ford Fiestából és Kia Rióból például sok zsebszedánt láttam, hozzájuk képest egy Renault Thalia is matyó hímzés.

Menő dolog az óriáskerekű terepjáró Fotó: Gulyás Péter (Origo)

Teljesen ismeretlenek az Európában megszokott, rövid, buldogfülkés kamionok. Helyettük

kizárólag csőrösök járnak,

igen változatos állapotban, szögletes, vagy áramvonalasabb, legömbölyített karosszériával, krómtól ragyogóan, fekete pamacsokat eregető, lapkás kéményekkel.

Komótos, mégis határozott mozgásukkal, tiszteltetet parancsoló megjelenésükkel ezek a neonfényekkel teleaggatott Peterbilt, Kenworth, Mack, Freightliner, Volvo márkájú nagyvasak az utak királyainak számítanak. Érdekesség, hogy a vontatmány hátfalát minden esetben ezüstösen csillogó bevonattal látják el, ezért sötétben is hamarabb észre lehet venni őket.