A 70 éves autógyűjtő tavaly menekült el otthonából, amikor a kormányerők és a lázadók közti harcok felerősödtek Aleppóban.
Két hónappal később, idén visszatért, és azzal kellett szembesülnie, hogy értékes gyűjteménye, amely főleg főleg 40-es és 50-es évekből származó amerikai kocsikból állt, súlyos károkat szenvedett.
A 30 autós kollekcióból mindössze 13 maradt meg viszonylag épségben, 7-et lefoglalt a rendőrség (mivel állítólag akadályozták a forgalmat), 10 pedig vagy megsérült vagy egyszerűen eltűnt.
Anis érdeklődését az autók iránt annak az 1950-es évjáratú Pontiacnak köszönheti, amelyet az apja vezetett, és amely még mindig a család tulajdonában van.
A kedvence a gyűjteményből azonban egy, korábban állami delegációkat szállító 1947-es piros Cadillac kabrió, amelyet egy aukción vásárolt magának 2005-ben.
Anis úgy próbálta védeni autóit a lopás ellen, hogy kiszerelte belőlük a kormánykereket és az üléseket.
Amíg távol volt, állítólag a szomszédai akadályozták meg a felkelőket abban, hogy légvédelmi rakétát telepítsenek az 1958-as Chevrolet-jére.
Anis nem hajlandó eladni a megmaradt autókat, sőt, az a szándéka, hogy a sérülteket felújítja, és kibővíti a kollekciót, mivel örökségül szánja azt nyolc gyerekének és két feleségének.
A korábban jómódú férfi a 70-es években Zaragozában tanult, majd azzal foglalkozott, hogy Fiatok használati útmutatóját fordította le arab nyelvre Torinóban.
Utána hazatért, és egy kozmetikai készítményeket gyártó üzemet alapított. Véleménye szerint egyetlen autógyűjtemény sem ér semmit, ha nincs benne legalább egy Cadillac.
A polgárháború előtt még arról álmodozott, hogy nyit egy autómúzeumot. Főként az '50-es évekbeli amerikai autókat szerette, ugyanakkor a gyűjteményében helyett kapott Citroën 2CV kisteherautó, illetve egy VW Kübelwagen is.