Használt autót keresek, zömében városi használatra. Legyen megbízható, kényelmes, és lehetőleg takarékos – mit ajánlanál? Sokan fordulnak így hozzánk tanácsért, és a válaszok közt rendre ott van a Toyota Prius. Még az egymillió forint alatt kínált ősmodellben is van fantázia, de inkább a második, és főleg a harmadik generáció az igazi, nem véletlenül esküsznek rá a taxisok is.
Persze senki sem állítja, hogy mindenkinek ez a tökéletes megoldás – sok holmihoz például kicsi a csomagtartója (igaz, márkán belül ott a fiatalabb Prius Plus vagy az Auris kombi hibrid változata). A sportos vezetőket őrületbe kergeti nyúlósságával, erős gyorsításnál bőgő benzinmotorjával;
hosszú vidéki utakon, sztrádán ráadásul oda a fogyasztáselőny.
Ezek miatt soha nem is volt az én világom, de most elkészült a Prius, amivel kompromisszumok árán ugyan, de együtt tudnék élni.
A Plug-in legnagyobb előnye, hogy kettő az egyben ajánlat: a hétköznapi lótás-futásban kifinomult villanyautó, akkor viszont, amikor nincs időnk tölteni, vagy csak egyszerűen elmennénk vele Bécsbe, egy teljesen hagyományos hibrid. Kevesebbet megy ugyan egy feltöltéssel, mint egy Nissan Leaf vagy Volkswagen e-Up, viszont 200-250 kilométer után nem is marad ott az út szélén lemerülve, ha hiba csúszna a logisztikába. Az e-autók csak erős kompromisszumok árán használhatók lakott terület vége táblán túl, ott még az óriásakkus Teslák tulajainak is örök útitársa a hatótávstressz.
Persze a konnektorról tölthető hibridek műfaját nem a Toyota találta fel, és az előző Priusnál is csak félszívvel ugrott fejest a műfajba, most viszont komolyan vette a leckét:
20 helyett 50 kilométerre nőtt a tisztán villannyal megtehető táv
(valós mérések, nem kamuszabványok szerint), és egy-egy gyorsításnál, emelkedőnél már nem könyörög a benzinmotor beindításáért a vezérlőelektronika.
Ennek a titka, hogy ökoüzemmódban nem egyedül küzd egyetlen villanymotor, hanem a generátor is besegít a hajtásba, így 72-ről máris 92 lóerősre nő a teljesítmény néma suhanáskor. Így autópályán is lehet vonulni egy darabig anélkül, hogy egyetlen csepp benzin elégne (135 km/h az e-végsebesség), lassításnál pedig természetesen visszatermeli az energiát az akkumulátorba. Apropó, akku: a hagyományos nikkel-metál-hidrid helyett természetesen ezúttal is lítiumion-csomag kerül a kocsi farába, méghozzá 8,8 kWh kapacitással.
Itt azonban meg kell állnunk, megemlékezni egy-két mellékhatásról. A hagyományos Priushoz képest, már amennyiben a hajmeresztő formájú hibrid alapmodellt annak lehet nevezni, sokkal több helyre volt szüksége az akkunak, ezért
10,5 centivel meg kellett növelni a hosszt,
és még így is sokkal laposabb lett a csomagtartó, érezhetően kisebb térfogat mellett. Nőtt a Plug-in tömege is másfél mázsával, de lett volna több is a ballaszt, ha nem készítik karbonból az ötödik ajtót, dobják ki a motoros ülésállítást és vetnek még be néhány diétás trükköt.
Az sem elhanyagolandó azonban, ami a mérleg másik serpenyőjében van: a legzűrösebb pontokon, vagyis elöl és hátul teljesen átdolgozták a karosszériát, így már nincs olyan érzésünk, mintha egy marslakót sétáltatnánk a parkban. Úgy maradt különleges autó a Plug-in, hogy végre vállalható,
a gonosz tekintet a márka első mátrix-LED fényszóróit takarja,
kedvenc részletem pedig a szintén vadiúj, kétpúpú hátsó szélvédő, ami már a Peugeot RCZ-n is mérhetetlenül szexi volt. Itt-ott a Prius belsejét is átdolgozták, a legfeltűnőbb változás a nyolccolosra nőtt központi érintőképernyő.
Persze jutott még két darab 4,2 colos színes kijelző a műszerfal felső részére is, ezek helyettesítik a klasszikus műszeregységet, és természetesen az aktuális energiaáramlás folyamatábráját is be lehet hívni a menüből. Mivel lassan az összes gyártó digitalizálja az autók belsejét, a Prius-belső messze nem olyan számít olyan űrhajósnak, mint a korábbi generációknál, de így is extravagáns, ami pedig a minőségérzetet illeti, komoly előrelépés történt, és kisebbre apadt, kétszínű lett a plasztiktenger.
Az aktuális hibridszéria fő ígéretét, a korábban tabunak számító vezetési élmény megjelenését annak idején hittük is, meg nem is, de aztán kiderült, van benne valami: sokkal kezesebb, magabiztosabban fordul a korábbi szériáknál, és
a kormányzása is közvetlenebb
(bár kicsit még mindig szintetikus), és mélyebben ül benne a vezető. Csak hát ugye a gumiszalag-effektus: nem jó érzés dinamikusan hajtani, vagy akár csak előzni vele – bár való igaz, a benzinmotor bőgését hatékonyabban szigetelték.
Erre most itt plug-in kivitel, és hirtelen összeáll a kép: villanyautóként ugyanis káprázatos a Prius, hirtelen értelmet nyer a stabilabb futómű és a precízebb kormányzás, hiszen megérkezett hozzá a rég várt nyomaték és lendület. Igen, árammal sokkal agilisabb, mint amikor a 98 lovas, Atkinson-ciklusú benzines viszi, közvetlenebb reakciók érkeznek a jobb szélső pedál lenyomására, és a finom rugózás teremtette komfort is ilyenkor teljesedik ki, hiszen néma csendben suhanunk vele.
De vajon meddig tart ki ez a lendület, miután az otthoni konnektorról három, vagy egy nyilvános oszlopon (CHAdeMO opciós sajnos nincsen) két óra alatt teljesen feltöltöttük az akkumulátort? Nos, a menetpróba első napján
46 kilométert autózgattunk komótosan, mielőtt először beindult volna a benzinmotor,
és a második kísérletnél, sietősebb tempóra váltva is elég volt a delej 33 kilométerre. Ez bizony azt jelenti, hogy agglomerációból is simán lehetne vele kipufogógázok nélkül ingázni.
Nem különösen nagy titok, de még a sima belső égésű motoros autókénál is nagyobb kamu a plug-in hibridek fogyasztásmérési szabványa, így lehet például a Porsche 918 Spydernek is háromliteres gyári átlagot megadni. Ezért aztán a konnektoros Prius 1,0 l/100 km (plusz 7,2 kW) hivatalos fogyasztását is érdemes erős fenntartásokkal kezelni, bár persze bizonyos körülmények közt elérni sem lehetetlen. Nekünk a 150-200 kilométeres etapokon 2,7 és 3,3 liter közti átlagok jöttek ki – mind remek érték.
Lenyűgöző a sok mérnöki lelemény, amivel második nekifutásra egy nagyon takarékos és kifinomult konnektoros hibridet faragtak a Priusból, és az elődök tapasztalatai, illetve a rivális plug-inektől eltérően ebből szándékosan kihagyott hibalehetőségek (például direktbefecskendezős turbómotor, dupla kuplungos váltó) miatt
nincs különösebb okunk kételkedni a tartósságában sem.
Ez azért fontos, mert a legtöbb embernek majd csak többéves használt autóként lesz reális alternatíva.
Bár magyar árai még nincsenek, a 9,7 milliós sima Priushoz képest körülbelül 2-2,5 milliós felárért lesz elérhető a konnektorról tölthető változat. Németországban 3000 eurós állami támogatás csökkenti a differenciát, de ilyesmi nálunk csak a villanyautókra létezik, plug-in hibridekre nem. Jó hír viszont, hogy növelt elektromos hatótávjával és 23 g/km-es CO2-kibocsátásával akkor is kaphat ingyenes parkolásra és más kedvezményekre jogosító zöld rendszámot, ha majd szigorítják a kiadás feltételeit.
Két trükk: napelem és hőszivattyú
Számtalan műszaki csemegét vonultat fel az új Prius Plug-in, közülük az egyik legérdekesebb a feláras napelemes tető, amely menet közben a fedélzeti elektronika 12 voltos, álló helyzetben pedig egy pufferen keresztül a hibrid rendszer akkumulátorát tölti. A gyár ígéretei szerint ez évi 1000 kilométerrel is növelheti az elektromos hatótávot, persze akkor, ha nem garázsban állunk.
Ugyancsak újdonság a hidegben is lényegében változatlan hatótávot garantáló akkufűtés és a hőszivattyús klímaberendezés. Ez a drága megoldás télen az utastér fűtésére is felhasználható, mégpedig a villanyautókban megszokott kiegészítő fűtésnél lényegesen hatékonyabban, és a benzinmotor beindítása nélkül. Távirányítással, és a saját lítiumion-akkuról is működtethető, de jobban megéri akkor bekapcsolni, amikor töltőn van az autó, mert úgy nem csökken a hatótáv.