Csehszlovák csodabogarak, amik magát Porschét is megihlették

A Daimler-Benz és a Peugeot után az idén 120 éves koprivnicei nagyvállalat a kontinens legidősebb autómárkája. Viharos történelme során a nemzetiszocialisták és a kommunisták is rájöttek, milyen kvalitású kocsikat képes gyártani, és hosszú történelme során Magyarországhoz is több szálon kötődött. Sajnos már csak teherautókat készítenek, de sokak emlékében ott élnek a V8-as, farmotoros limuzinok.

1850-ben két vállalkozó kedvű bognár és ács, Ignac Šustala és Adolf Raška lovaskocsi-manufaktúrát alapított Koprivnicében (németül Nesselsdorfban). Néhány éven belül az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legkeresettebb műhelyévé fejlődtek, belőlük nőtt ki 1891-ben a vasúti kocsikat készítő Nesselsdorfer Wagenbau-Fabriksgesellschaft.

A 2,7 literes, 5 lóerős, kétsebességes Präsident 30 km/h-val tudott pöfögni. Szarvkormánya előre-hátra tologatva fokozatváltásra is szolgált Forrás: Retro Mobil

Hogy a társaságból autógyár (is) lett, azt Hugo Fischer műszaki igazgatónak köszönheti az utókor, aki Šustala halála után átvette a vezetést.

1897-ben beszerzett egy Benz Phaetont, amely mintául szolgált a cég első önjáró kocsijához,

a Präsidenthez. Két briliáns mérnök, Hans Ledwinka és Edmund Rumpler konstruálta egy Mylord típusú hintóból, és 5 lóerős, kéthengeres Benz-féle bokszer hajtotta.

Vagonok, autók és teherautók

Ezt az autót később a hasonló felépítésű Meteor Nesselsdorf, a Wien, a Bergsteiger, a Versucher, az Adhof, a Spitzbub, a Balder és a Metrans követte, mind Benz-motorral. A századfordulóra elkészült az első teherkocsi (két, külön járatható Benz-motorral) és az első buszprototípus is. Ugyancsak 1900-ban jött a már saját motorral hajtott NW A, 1905-ben pedig megjelent Ledwinka első mesterműve, a cég sikerét és hírnevét megalapozó NW S.

Az NW B 12 lóerős, vízhűtéses motorját a padló alá szerelték. Többféle felépítménnyel gyártották, összesen 48 darab hagyta el az üzemet Forrás: Retro Mobil

Felülszelepelt, királytengelyes vezérlésű, félgömb égésterű négyhengerese a kocsi orrában dolgozott, és az akkoriban szokásos lánc helyett kardánnal forgatta a hátsó kerekeket. A cég az első világháborúban teherautókat fabrikált, majd nem sokkal Csehszlovákia megalakulása után,

1919-ben a közeli hegységről Tatrára keresztelték át.

Ledwinka 1923-ban szerkesztette a következő mérföldkövet, az egyszerű és olcsó T11 népautót. Egyliteres, 12 lóerős, léghűtéses kéthengeres vitte, és a márka történetében először független felfüggesztésen gurult.

A kortárs Renault-k jellegzetes orrát viseli a T11. 1923 és 1927 között majdnem négyezer készült. Fontos magyar szál: a T12-ből Unitas-Tatra néven körülbelül 500 darabot Budapesten gyártottak Forrás: Retro Mobil

A húszas, harmincas években beindult a nagyüzem, 3000 munkás építette az évi 4000 vagont, ugyanennyi autót és kamiont. A személykocsi-paletta is kibővült: a T17, a T20, a T26, a T30, a T54 és a hathengeres T70 következett, majd 1931-ben megjelent a zászlóshajó, a T80 is. 1931-ben új időszámítás kezdődött a Tatránál: Ledwinka, fia, Erich, illetve Járay Pál áramvonalguru és egy fiatal osztrák mérnök, Erich Überlacker elkészítette a V570 jelű tanulmányt, központi csővázzal és 854 köbcentis léghűtéses bokszerrel a farában.

Bármelyik kuxusmárkával felvehette a versenyt a T80. Csak 25-öt gyártottak belőle Forrás: Retro Mobil

Áramvonalas csoda az első Autobahnra

Ledwinka és Ferdinand Porsche akkortájt többször is konzultált, ennek eredményeként a V570-es sok részlete megjelent később a KdF Wagenben, majd a VW Bogárban. A V570-es alapszerkezete 1933-ban luxuscsomagolásban a T77-ben öltött testet, amely szokatlan arányaival, hátul duruzsoló,

léghűtéses V8-as motorjával és 0,36-os alaktényezőjével sokkolta az autós világot.

Utódja, a jó négy mázsával könnyebb T87-es 1936-ban érkezett. Elődje háromliteres erőműve tolta, amit 1950-től 2,5-ösre zsugorítottak, de 99 lóerőt hoztak ki belőle.

A hatalmas, karakteres, nyitható tetős T77 volt az első szériagyártású áramvonalas személyautó. 75 lóerős könnyűfém erőműve 145 km/h-ig gyorsította, ez volt a legelső autópályák egyik királya Forrás: Retro Mobil

A háborúig a T87 leegyszerűsített kistestvérét, a T97-est is kiadták, 1,8-as, 40 lovas, négyhengeres bokszerfarmotorral, de így is szenzációs 130 km/h-ra volt képes. A Tatra a világégés alatt teherautókat és motorokat gyártott a német megszállóknak, 1945-ben pedig nemcsak a béke, de az államosítás is beköszöntött.

A T87 a náci tiszteket is lenyűgözte, ezért a megszállás alatt is gyárthatták. 1936 és 1950 között összesen 3056 készült, ilyen autóval indult híres föld körüli expedíciójára Hanzelka és Zikmund Forrás: Jiří Hanzelka és Miroslav Zikmund

A párt a háborúban megsemmisült vasúti kocsik és teherautók pótlását adta parancsba, mellesleg

Ledwinkát náci kollaboránsként börtönbe csukták.

Öt évet ült, utána már nem volt hajlandó a Tatrának dolgozni, Németországba költözött. A civil modellek közül csak a békebeli T57B kisautó és a T87 gyártását engedélyezték, ezeket 1948-ban a nálunk is jól ismert T600 Tatraplan váltotta le.

A Tatraplanból sem kaphatott a nép, vállalati középvezetők és pártfunkcionáriusok használhatták. Volt gyári ezüstmetál színben is Forrás: Retro Mobil

A márka jelképe, a V8-as fekete bálna

Ismét elővették tehát specialitásukat, az aerodinamika-léghűtés-farmotor receptet, és Milan Cvetnić mérnök mellett František Kardaus és Josef Chalupa stiliszta megkomponálta az új, önhordó, hatüléses szedánt 1952 köbcentis, 52 lóerős, faros négyhengeressel. De kellett egy nagyobb kocsi is, mert a pártvezérek elégedetlenek voltak az ócska szovjet autókkal, ezért 1955-ben a Tatrával készíttettek sokkal jobbat.

Apróbb frissítésekkel három generációt élt meg a T603-as (a korai három fényszórót kapott), Kubába és Kínába is jutott belőlük. Összesen húszezer darab készült a szovjet ZIM és Csajka farmotoros riválisából Forrás: Retro Mobil

A legendás 603-ast V8-as farmotorral (a T87 utolsó generációjának 2,5 literesével) és lekerekített, egyedi karosszériával gyártották.

E luxuslimuzinban csak főelvtársak és gyárigazgatók utazhattak,

húsz évig, 1975-ig gyártották három sorozatban. 1975-ben a teljesen új, szögletes, olasz Vignale fazonú 613-as követte, továbbra is léghűtéssel, de immár 3,5 literből elővarázsolt 167 lóerővel.

5,5 méteres hossz, két tonna, 3,5 literes, 170 LE-s (befecskendezővel 200 LE) motor és 200 km/h-s végsebesség. Impozánsak a nagy üvegfelületű, farközép-motoros T613 paraméterei Forrás: Retro Mobil

A márka utolsó személykocsija, a nosztalgikus fazonú T700-as 1996-ban érkezett, és lényegében a 613 átszabott változata volt, idővel 4,4 literes, bivalyerős V8-assal de már 1999-ben leállították a gyártását. Megmaradt viszont a százéves teherautó-divízió, amely önálló üzletággá fejlődött, a Tatra remek civil és katonai haszonjárműveket készít manapság is. De luxuslimuzinjait sokan siratják.