1965-ben már a LeSabre harmadik nemzedékét küldte a piacra a flinti Buick gyár. Az 1970-es modellévre jellemző a három centivel megnyújtott tengelytáv (315 cm), a teleszkópos kialakítás helyett már akkor a szélvédőbe integrált rádióantenna és az átformált hűtőmaszk is.
Már az alapmodellt is egy 5,7 literes, 260 lóerős, kéttorkú karburátorral etetett V8-as vitte, de a kínálat része volt ugyanez a motor négy torokkal is, ami alacsony kompresszióval 285, míg 10,2:1-es sűrítéssel 315 lovat jelentett. Persze
a valódi bestia a 370 lovas 7,4 literes óriás volt,
ami a hátsó gumikkal és a kőolaj-készletekkel egyaránt kíméletlen volt.
Kétféle felszereltség létezett, az alap és a Custom, utóbbiba gyárilag műbőr ülőgarnitúrát, nagyobb könyöklőket, tempomatot és a kalaptartóba extra szellőzőventilátort is szereltek, meg persze több volt rajta a króm.
Hosszú extralistából lehetett válogatni: volt légkondi, elektromos ablak és elektromos állítású ülés is – szedán, kupé és kabrió szerepelt a katalógusban, sőt 1970-ben visszahozták a kombit is.
Tesztautónk halálraítéltként került Magyarországra, gazdája donorautót keresett ugyanilyen nagyvasához, de amikor kiderült, hogy a jövevény sokkal jobb állapotú, mint a már meglévő, inkább ezt tette rendbe, a másikat pedig eladta.
Darabjaira szedték, de kevés javítanivaló akadt rajta, a motorban csak a szimeringeket cserélték ki és betettek egy magasabb emelésű vezérműtengelyt, amitől az alacsony fordulati nyomaték kicsit megnőtt. Új fékbetéteket és hátsó munkahengereket is beépítettek, a futóműben azonban csak a hátsó spirálrugókat kellett kicserélni.
Szerencsére a karosszérián nagyon kevés volt a rozsda, a hátsó szélvédő alatti rész azonban a lefolyó víz miatt teljesen elrohadt, ezt ki kellett hegeszteni. Nem lehetett menteni, ezért a viseltes vinil tetőborítás a kukába került, a lemezt lefestették.
A rengeteg extra felszerelés közül ebben a Buickban csak a légkondi van meg, az ablakok elöl-hátul tekerősek, és az üléseket is kézzel kell állítani. Az orrban az 5,7-es Small Block négytorkú porlasztós, alacsony sűrítésű kivitele dohog bődületes 509 Nm-es nyomatékkal.
Alapjáraton csendesen mormog, gázadásra brutális erővel indul meg a hajónyi kupé, és persze közben
nyakalja is a benzint.
Persze amikor a LeSabre új volt, 36 centbe került egy gallon, így a fogyasztás senkit sem érdekelt.
Nem a kanyartempó, hanem a gyorsulás és a hang a fő élményforrás, a kormányt a kisujjunkkal is forgathatjuk, ami egyben azt is jelenti, hogy meglehetősen érzéketlen. Ez a Buick
még a mi útjainkon is úgy siklik, mint egy luxusjacht a tükörsima tengeren.
Ebben az is szerepet játszik, hogy a kor amerikai cirkálóiban szokásos hátsó laprugók helyett itt csavarrugók ringatják a karosszériát.
A puhán kapcsoló, háromfokozatú THM-350-es váltót már több tesztben is dicsértük, számos General Motors-termékben dolgozik, itt is kifogástalanul.
Az első tárcsafék drága extra volt,
ezt az autót négy könnyűfém hűtőbordás dob lassítja, hatékonyan állítják meg a közel két tonnát, és persze szervó is van.
Élvezet így találkozni az amerikai álom egy darabjával, terpeszkedni a háromszemélyes kanapén és hallgatni a V8-ast, még a kasztni imbolygása is jólesik, efféle jelenségekkel manapság ritkán találkozik az ember.
A LeSabre mágikusan vonzza a tekinteteket, miközben hömpölyögtünk a városi forgalomban és a szűk sávokban manővereztünk, számos mosoly és feltartott hüvelykujj volt a kék luxuskupé jutalma.
Műszaki adatok
Motor: csupa vas szerkezetű, OHV-vezérlésű V8-as benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 5724 cm3. Furat x löket: 96,5 x 97,8 mm. Teljesítmény: 285 LE, 4600/perc fordulaton. Nyomaték: 509 Nm, 3000/perc fordulaton.