Nemcsak mi, de a német anyacég is büszke arra, hogy Európában az első Németországon kívüli gyárát Kecskeméten húzta fel – de ez lassan történelem számunkra. Jelenleg B, CLA és CLA Shooting Brake modellek gördülnek le a gyártósorairól, és a fejlesztés töretlen:
bejelentették, hogy 2020-ig a meglévő mellé egy második magyar gyárat húznak fel,
és újabb 2500 főnek adnak munkát a benne kialakított karosszéria-, felületkezelő és összeszerelő üzemekben, illetve ipari parkban.
Nem kis tervek, de ahogy a Mercinél eddig sem a levegőbe beszéltek, most is bízhatunk bennük. Ennek apropóján az autók bemutatására is dúskáltak a jobbnál jobb helyszínekben, ezt minden elfogultság nélkül mondhatom. Természetesen a Hungaroring kiemelt szerepet kapott, a zömében külföldi újságírók a repülőtérről már egy-egy új autóval tehették meg a távot a pályára. Kipróbáltam a legérdekesebbeket, de csak egy hordott közülük Made in Hungary címkét.
Elsőként pont a kecskeméti CLA Shooting Brake kulcsát kaparintottam meg, amiben a legnagyobb újdonság a kétliteres, turbós benzinmotor volt, 184 lóerővel. Ezzel a 156 és 211 lovas változatok közötti űrt akarják betölteni a modellpalettán. A hétsebességes, dupla kuplungos, DCT-7 váltóval közúton csak a feltűnésmentes suhanás élménye maradt meg, nem lehetett kihozni a sodrából se lakott területen, se autópályán egy-egy hirtelen és erős gyorsítással.
Hosszú útra mégsem mennék vele, mert bár a négyajtóshoz képest a Shooting Brake-en áll össze igazán a forma,
az AMG csomag mutatóssága a hazai utakon szörnyű kényelmetlenné teszi.
Ezen még javíthatunk, ha vásárláskor nem ikszeljük be, de a jobb térdemet pár perc után nyomta a középkonzol, és a csomagtartót is nehéz pakolni, hiába a nagyobb nyílás. Viszont szép, így pedig mindig könnyebb megbocsátani a hibáit, ahogy azt korábbi cikkünkben is bemutattuk.
Mielőtt a pályára szabadultunk volna, a ring bejáratánál több B250e várt a hátuljából kilógó vezetékekkel. Igen, ez a 2014 óta létező tisztán elektromos változata a B-osztálynak, és bár 12 milliós induló árával a BMW i3-mal egy polcon van (erre is kérhető állami támogatás), teljesen másképp közelítik meg a prémium-villanyautózás fogalmát.
Az i3 egy modern klasszikus két személynek, a hátsó két ülés pedig inkább a gyerekeké, és a 260 liternyi csomagtartó nem sokra elég.
Az egyelőre kizárólag német gyártásból érkező Merci viszont pont úgy néz ki, mint bármelyik másik B-osztály,
ami, ha nem akarjuk a világba kürtölni, hogy a Földet jöttünk megmenteni, nagy erény tud lenni. Ha kell, öt személy is beszállhat, hátul keresztbetett lábbal tudok ülni, a jobb első ülés támlája pedig síkba dönthető előre.
Így nemcsak a gyerekülésből lát ki a csemete könnyedén, de a nagyobb IKEA-s cuccok is lazán beférnek. A csomagtartója lehetetlenül nagy, 501 literes, ami 13 literrel még a sima B-osztályt is lekörözi, ledöntve pedig 1500 liternyi cuccot vihetünk nagyjából 120-150 kilométerre egy töltéssel. Nehéz kimondanom, de városban egyre kevesebb élethelyzetben védhető a benzines autók előnye.
A B250e teljesértékűsége okozta sokk után találkoztam a nap főszereplőjével, a frissített GLA-val. Ami a megjelenést illeti, nagy változásokra nem kell számítani, de hozták a kötelezőt. A típusrajongók észrevehetik az újrarajzolt lökhárítót és a lámpatesteket, amikben most már bixenon helyett
LED-technika világít a napfényével megegyező színhőmérséklettel,
hogy kímélje a szemünket esti vezetésekkor, így a dugóban ülve sem vakítjuk a mögöttünk araszoló sorstársunkat.
Alapból Komfort futóművel kapjuk, de létezik ültetett AMG, illetve 3 centivel emelt Offroad optikás verzió is. A 19 colos kerekekre húzott /40-es gumikon pont annyira jó terepre, mint egy Smart teherautónak, de ahogy a példa is mutatja, nem is a ráaggatott név miatt szeretjük. Az emeléssel együtt járó magasabb üléspozíció egyik igazi előnye a könnyebb ki- és beszállás, amihez nem is kell idősebbnek lenni, elég csak egy fájós hát, és máris a mennybe menesztjük.
Azért becsületből tettünk egy kört a Hungaroring könnyebb tereppályáján, hogy kipróbáljuk a 4x4-hajtást. Kiderült, hogy akkor sem jön zavarba, ha csak három kereke éri a talajt, és
a lejtmenetvezérlő magabiztosan lehozza az autót egy nagyobb dombról,
csak kormányozni ne felejtsünk el. Az összeszerelés minőségét pedig kevés dolog mutatja jobban, mint az, hogy amikor az egyik kerekével az égnek állt, akkor sem nyikkant és nyöszörgött a bőrrel gazdagon megtömött beltérben semmi.
Nem hittem volna, hogy a Hungaroring- és az AMG-szüzességem egyszerre fogom elveszíteni, ráadásul egy A45-ben, de amikor a terepezésről visszaértünk, már csak ez a program maradt hátra. Az instrukció rövid volt, és tömör:
Itt a maszk, ott a sisak. Az üzemmódválasztót Race módba inkább ne rakd,
ha nem vagy gyakorlott pályázó, de Sport és Sport+-ba nyugodtan. Kapsz egy AMG GT-t felvezetőnek, hogy diktálja a helyes íveket, három körötök van. Érezd jól magad!”
Mondanom sem kell, a GT-ben az instruktor már az első körben sem nagypapa tempót diktált, mi meg hárman, három kis A45 AMG-vel próbáltuk utolérni. Erre elméletben nem is volt rossz esélyünk, hiszen egy turbóval megfújt kétliteres benzines 381 lóereje dolgozott a motortérben, ami jelenleg a legerősebb sornégyes sorozatgyártású motor a világon. Az igazi hátba vágás a 475 Nm nyomaték 2250 és 5000-es fordulatszám között, ami az üresen 1510 kilós kasznit 4,2 másodperc alatt repíti százra.
Hogy érzékeltessem, ez milyen hipertérugrás:
egy tíz évvel ezelőtti, Bangle-féle BMW M5 4,7-et gyorsult
a maga V10-es, ötliteres motorjával, igaz, ő csak a hátsó kerekeit hajtotta. Itt a 4MATIC összkerékhajtás bolondbiztos, orrtolós karakterrel maszatolja el (Sport+ állásban), ha épp rossz ívben vagy nagyobb tempóval érkezünk a kanyar bejáratához, mint kéne.
Lányos zavaromban arra is hamar fény derült, hogy manuális módba húzva az AMG Speedshift hétsebességes, dupla kuplungos váltót hiába csak a kormány mögötti fülek pöckölgetésével kéne kezelni, ha elmarad, hagyja ledadogásig forgatni a motort. Viszont ennél nagyobb játékteret nem éreztem, hogy engedne (legalább egy pici farolást), ez bizony a vallomás szomorú része.
Ettől függetlenül sokaknak bejön majd, hiszen a megjelenése harcias, akusztikailag is tud mindent az alapjáraton is morgóstól a váltásokkor előtörő durrogásig, viszont pályán annyira semlegessé változik, hogy
tényleg bárkit beültethetünk minden felkészítés nélkül – ahogy pont ezt tette velünk a gyár is.
A jelenkorban kutatva hamar kirajzolódik, melyik ligában is indul az A45 AMG. Az Audi ugyancsak összkerékhajtással, de öt hengerrel és 2,5 literrel az A3 RS3-at (340 lóerő) tartja a ringben, míg a BMW-től az M135i (320 lóerő) hátsókerék-hajtásával és sorhatos turbójával illik ebbe a válogatásba.
Nem véletlenül emeltem ki, melyik kompakt prémium méregzsák hány hengerrel tudja ezt a teljesítményt, és legfőképp, hogy hol hajt, mert ebben a környezetben ez nagyon sokat számít. Fordulaton a sornégy soha nem zenél úgy, mint a többhengeres társai, és bizony a négy hajtott kerék (és főleg 4MATIC programozása) bőven elvesz abból a játékból, amiért a pályára mentünk. De legalább nem fronthajtású, vagyis remekül tapad, és kanyarból kigyorsítva nem tépi ki a kezemből a kormányt.
Számok terén viszont a Merci visz mindent, hiszen ennek az agymenésnek rendszáma van, legálisan közlekedhet utcán, büszkén viselve a legerősebb utcai négyhengeres címet.
Persze ha letérünk a pályáról, csak egy kissé kényelmetlen, rázós, hangos autónk lesz,
amit boltba járásra talán kár elhasználni, meg ugye felelőtlen pazarlása a megmaradt kőolajtartalékainknak – de kétségtelenül szórakoztató, ahogy hasít.