Képzeljenek el egy autóversenyt, ahol nem a bömbölő motorok és a csikorgó gumik jelentik a legnagyobb zajforrást, hanem a pálya melletti, energiatakarékosságra nevelő, „csodák palotájás" játékokkal önfeledten matató kisiskolások zsibongása, és a mérnökhallgató diákok hangos kiáltásai, amikkel saját pilótájukat biztatják. A pályán szinte némán guruló, lapos és áramvonalas, pár tíz kilós, guruló szénszálas kapszulákban diáklányok vívnak komoly csatát azért, hogy az ő kísérleti autójuk legyen Európa legtakarékosabb járműve.
Ilyen volt a hétvégi, energiahatékonyságról szóló Make The Future (alakítsd a jövőt) fesztivál, és a vele egyszerre megrendezett 32. Shell Eco-marathon a londoni Queen Elizabeth Olimpiai Parkban, ahol diákcsapatok versenyeztek az akár több ezer eurós pénzdíjakért és persze a szakmai elismerésért.
A Shell Eco-marathon története 1939-ig nyúlik vissza, amikor pár tudós az olajcég egyik amerikai laboratóriumában kitalálta, hogy fogyasztásversenyben mérik össze autóik takarékosságát és saját vezetési tudásukat. A győztes 1 liter benzinnel több mint 21 km-t tett meg, vagyis 5 liter/100 km alatti fogyasztást produkált.
A mostanihoz hasonló, iskolák számára kiírt hatékonysági autóversenyt először azonban csak jóval később, 1985-ben rendezték meg a franciaországi Paul Ricard pályán, amely egészen 1999-ig a rendezvény otthona maradt. Csak 25 darab, pár fős csapat indult 4 országból az első Eco-marathonon, kezdetleges, fából vagy üvegszálas műanyagból fabrikált, fémvázas, biciklikerekes prototípusokkal.
Akkor a győztes prototípus eredménye 680 km/liter volt,
ma már többször ennyit tudnak a legjobbak.
1990 óta már dízelmotoros, 2011 óta már elektromos és üzemanyagcellás, 2015 óta már földgázzal hajtott járművekkel is lehet indulni, de a különböző kategóriák eredményeit mindig összehasonlíthatóvá teszik, ugyanis kiszámolják, hogy 1 liter benzinben lévő energiamennyiséggel vagy 1 kWh árammal meddig tudott volna elmenni az adott jármű.
Még 2010-ben állította fel az abszolút rekordot egy francia csapat a 4896 km/literes eredményével,
ami 100 kilométerre vetítve körülbelül 0,02 literes fogyasztásnak felel meg. Ez egy kétcentes rövidital mennyisége üzemanyagban, Budapest-Siófok távon.
A Shell Eco-marathon csak annyiban hasonlít a szintén diákok számára kiírt Formula Studentre, hogy itt is 16-25 éves diákokból álló középiskolai, egyetemi csapatok indulhatnak. Viszont
itt nem a sebesség, hanem kizárólag a fogyasztás számít.
Két alapkategóriában lehet indulni: prototípus és városi koncepció osztályban, és mindkettőben három alkategória van a belső égésű motorral hajtott (benzines, dízel, GTL-s, CNG-s és etanolos), tisztán elektromos, és üzemanyagcellás járművek számára.
Három évtized alatt hatalmas fejlődésen ment keresztül a Shell Eco-marathon, amit jól mutat, hogy az idei európai megmérettetésre már 29 európai országból
250 csapat nevezett,
zömmel 20-30 fős, több tanárral megtámogatott, felkészült alakulatok. Végül a kiválasztási procedúra után 173 csapat kapta meg a rajtengedélyt, vagyis ennyien utazhattak el Londonba, az európai döntőre.
Persze aki eljutott ide, még nem biztos, hogy a pályára is felmehetett. Az egy hétig tartó rendezvény első napjai ugyanis azzal teltek, hogy az összes autó megpróbált átmenni a gépátvételen, ami nem volt könnyű.
Már azt is győzelemnek szokták elkönyvelni a csapatok, ha sikerül átmenni az autójuknak a szigorú műszaki vizsgán,
ahol 11 állomáson ellenőrzik, hogy minden megfelel-e a 60 oldalas műszaki szabályzatnak. Alig lehet előre gyártott, boltban kapható alkatrészeket használni, ami plusznehézség.
Egy erre a célra kialakított, frissen leaszfaltozott, energiaelnyelő fallal körülvett 1,6 kilométeres versenypályán zajlott a verseny olyan lenyűgöző díszletek között, mint például a 2012-es olimpiára elkészült, 66 ezres London Stadium, a modern és elegáns olimpiai uszoda, vagy a 114 méteres Arcelormittal Orbit kilátó, amelyből mellesleg a világ leghosszabb és legmeredekebb csúszdáján is le lehet jönni.
Idénre
egy nagy emelkedőt is beiktattak a pályába,
ami külön fejtörést okozott a csapatoknak, mert ez nem segítette a fogyasztáscsökkentést. Négy időfutamon volt lehetőség a 10 körösre előírt mért etapokat teljesíteni, a 16 kilométert legfeljebb 39 perc alatt kellett megtenni, tehát nem lehetett csak araszolni a pályán, hanem tartani kellett a 25-30 km/h-s átlagsebességet.
Ez kívülről könnyűnek tűnhet, de a mérnökökkel folyamatos rádiókapcsolatban lévő sofőröknek a fogyasztás és a kocsi egyéb paraméterei mellett rengeteg mindenre kell még figyelniük: követni kell az ideális ívet
minél kevesebb fékezéssel,
el kell kerülni a folyton dudáló, gyorsabb kocsikat, az emelkedő előtt elegendő lendületet kell gyűjteni, utána viszont üresben kell gurulni, ameddig csak lehet.
Idén egy nem várt tényező is megnehezítette a csapatok dolgát, mégpedig a rekkenő hőség. Kimerítő lehetett levezetni az etapokat a 30 fokos kinti hőmérséklet mellett a rendkívül szűk guruló kapszulákban és városi kocsikban, amelyeknek sem ablakuk, sem ventilátoruk nem volt, hiszen azok növelték volna a fogyasztást.
A prototípusoké az a kategória, amelyre alig vonatkoznak megkötések, itt
a lehető legkisebb tömegre, súrlódásra és légellenállásra törekednek a tervezők.
Mivel a sofőrnek minimum 50 kilót kellett nyomnia, a legtöbb autót lányok vezették.
Idén is a többszörös győztes, 1-es rajtszámú francia Microjoule-La Joliverie csapat fehér autója győzött, ami nem csoda, mert rendkívül áramvonalas karosszériáját abban a szélcsatornában fejlesztették, ahol a Mirage vadászrepülők is készülnek. A metánhajtású jármű
1 liter benzin energiájával 2504 kilométert tudott volna megtenni,
ami az abszolút győzelemhez is elég volt.
Az elektromos kategóriában az olasz Team Zero C végzett az élen 753 km/kWh eredménnyel. Az üzemanyagcellás prototípusok versenyét pedig a német ThaiGer-H2-Racing Stralsund szakközépiskolás csapat járműve nyerte, amely 880 kilométert tudott volna megtenni 1 kWh energiával, vagyis
40 forintnyi árammal Budapesttől Berlinig
tudott volna menni a járművük.
A városi koncepcióautóknál kötelező a négy kerék, a csomagtartó, az ablaktörlő, a működő lámpa, és az irányjelző is, vagyis csupa olyan berendezés, ami kell egy közúti engedéllyel rendelkező járműbe. Ezek a változatos formájú, aranyos kiskocsik jóval testesebbek és nehezebbek a prototípusoknál, de a legjobbak így is egy mázsa alatt vannak. Természetesen rosszabb energiamérleget lehet elérni velük, a különbség akár 3-6-szoros is lehet.
Idén az emelkedős pálya miatt némileg váratlanul
a városi járművek versenye világrekord eredményt hozott,
a francia Toulouse Ingénierie Multidisciplinaire egyetemista csapat járműve ugyanis 1 literrel 684 kilométert tudott volna teljesíteni. Szintén francia győzelmet hozott az elektromos városi autók versenye, ahol a Team SolarCarSolutions / ISEN Toulon csapata 186 km/kWh eredménnyel zárta a viadalt. Az üzemanyagcellások között a Green Team Twente járműve lett az első 277 km/kWh eredménnyel.
Idén másodszorra rendezték meg a Shell Eco-marathon záróakkordjaként a Vezetők Világbajnokágát, amelyen a városi jármű kategória európai, amerikai és ázsiai győztesei vehettek részt. Ebben a versenyben a hatékonyság mellett már a sebesség is számít, a táv megtételére másfélszer annyi üzemanyagot vagy elektromos áramot kapnak a versenyzők, mint amivel annak idején megnyerték a saját hatékonysági futamukat, és egyszerre vannak a pályán.
Sajnos idén a rossz időjárás miatt félbe kellett szakítani a futamot, pedig jó lett volna végre kerék-kerék elleni csatákat is látni. Hosszas tanakodás után az amerikai Saint Thomas Academy Experimental Vehicle Team Alpha csapatot kiáltották ki győztesként, mert ők nyerték az időmérő edzést.
Mindhárom magyar csapat elektromos áramot használt az autóik meghajtására: a Debreceni Egyetem Műszaki Karának csapata és a kecskeméti Kandó Kálmán Szakközépiskola diákjai prototípus kategóriában, a győri Széchenyi István Egyetem hallgatói a városi koncepció kategóriában versenyeztek.
Ismét a korábban már kétszer dobogós győriek érték el a magyar küldöttség legjobb eredményét, ezúttal egy
negyedik helyezést.
134 km/kWh eredményük jobb volt a tavalyi 128 km/kWh-nál, ezzel a legfontosabb céljukat teljesítették, de elárulták, hogy az itthoni teszteken már 200 km/kWh-t is el tudtak érni.
Autójuk egy alumínium csővázra épülő, szénszál karosszériás jármű, 160 watt teljesítményre optimalizált villanymotorral. Idén először az Audi Hungária támogatását is élvezték, a városi autógyártó az anyagiakon felül főleg az egyedi, forgácsolt és 3D-nyomtatott futóműalkatrészek tervezésében és legyártásában segített. A versenyzőjük saját fejlesztésű szimulátorukban már otthon begyakorolta az új pálya vonalvezetését, és ezúttal is hozták online telemetria rendszerüket, ami szinte egyedülálló volt a mezőnyben.
Nehéz versenyen van túl a Kandó Kálmán Szakközépiskola csapata, az öt diákból és három felnőtt mentorból álló Kandó Electric. Mint köztudott, az odaúton a komp előtti szakaszon, egy menekülttábortól nem messze ismeretlenek kővel dobálták meg a kisbuszukat, amitől a diákok egy része kisebb sokkot kapott, amit csak nehezen tudtak kiheverni.
Aztán a versenyen a feszültségszabályzójuk hibásodott meg, ezért négy helyett csak kétszer tudtak mért etapot teljesíteni. A nehézségek ellenére a 314 km/kWh eredményükkel a kategória 46 indulójából a 17. helyen végeztek. Három éve Hollandiában 433 km/kWh eredményt érek el, máig ez a csapat legjobbja.
A Debreceni Egyetem Műszaki Karának 18 főt számláló csapata, a DE MK TEAM még csak másodszor indult a Shell Eco-marathonon.
Tavalyi eredményükhöz képest egy helyet tudtak javítani, a 29. helyen végeztek kategóriájukban bogár alakú prototípusukkal. Ezt a kocsit valószínűleg nem fejlesztik tovább, mert jövőre már a városi koncepció kategóriában szeretnénk indulni egy vadonatúj géppel.