Az MT név már régen is felbukkant, talán még sokan emlékeznek a naked bike-nak csomagolt MT-01 nevű rombolóra, ami számokban nagyon erős volt. 1670 köbcentis V2-eséhez 150 Nm-nyi nyomaték tartozott, na meg 260 kilós súly, ami miatt nem csak féktávon, de kigyorsításkor is egy nehézkes mozgású és piszkosul rezonáló csatahajó lett belőle. Nem ölelte keblére a nép, 2012-ben el is tűnt a süllyesztőben.
Útközben volt még MT-03 néven futó 660 köbcentis, egyhengeres játékmotor is, de az igazán nagy durranás 2013-ban az MT-09 volt.
Minden sajtóanyag azt kommunikálta, ez itt Japán sötét oldala, félj tőle.
Ki hitte volna el a bárgyú pofájáról? Megjegyezhetetlen tekintete, egyen-távol keleti idomai mégis addig foglalkoztatták az embert, amíg rá nem ült és be nem kattintotta egyesbe a váltót.
Egy emberként borult le a sajtó, hogy ennyire precíz műszert és könnyed játékot tudott alkotni a Yamaha egyetlen motor képében, de két helyen sebezhető maradt. Az emlegetett ábrázatán felül műszakilag is jelentkezett egy elmaradása, ez pedig az első lengéscsillapítás puhasága volt. Szerencsére nem tétlenkedett a gyár az elmúlt négy évben, jó japánhoz híven meghallgatta a vásárlók kéréseit.
Az MT-szériára jellemző, szúrós alien-tekintet maradt, igaz, ezúttal (opcionálisan alul ködlámpákkal megvadított) LED-es fényszórókat csavaroztak a műszeregység elejére, hogy tényleg a bogarak szárnyát is le tudjuk pörkölni vele egy kiadós esti csapatáskor.
Hyper naked bike lévén túl sok idomról nem lehet beszélni,
oldalról a CP3 (cross plane, azaz elékelt gyújtású, és 3, mint háromhengeres) blokké a főszerep a látányban.
Ezt a lehető legmélyebbre szorították és előredöntötték, hogy minél alacsonyabban tartsák a súlypontot, ebben a törekvésben a hasa alatt tartott (feláras) Akrapovic kipufogó is jó társ. Ha engem kérdeznek, kötelező extrává tenném, mert elég halk ahhoz, hogy 400 kilométer se fájjon egyáltalán, de indításkor pont akkorát röffenjen, hogy az aktuális pulzusunkra dobjon egy másfeles szorzót, felkészítve arra, ami majd menet közben vár.
Erre sem fog sírva felkelni a gyerek, ha este érkezünk haza,
az öregasszonyok meg akkor is leskelődnek a függöny mögül, ha gyalog vagyunk. Mire az MT átvétele után a gyorsváltóval, vagyis kuplungolás nélkül felkapcsolgatva elértem a hatodikat és beálltam a 70km/h környéki csendes poroszkálásra, már olyan otthonosnak éreztem, mintha az egész nyarat a félkemény, de kényelmes nyergében motoroztam volna végig.
Az első métereken lenyűgözött, hogy mennyire kompakt a motor, szinte endurósan vékony a 14 literes tank kiképzése, a kormány pedig jó széles, ezért a kanyarba elég belenézni, máris stréber tanulóként mondja fel a tökéletes kanyarív leckéjét. Kisebb útegyenetlenségek sem hozzák ki a sodrából, végig ragasztóval a földhöz szegezett kerekekkel fordul, abszolút kiszámíthatóan viselkedik.
Az előbb említett egyetlen műszaki hiányosságot javították, kapott elöl húzó- és nyomófokozati csillapítást, nálam már nyoma sem volt a puha első traktusnak, keményebb ívváltásokkor sem. Minden kisgyerek fejből fújja, hogy
a háromhengeres építés nem csak a kisebb szélesség és súly miatt jó,
hanem azért is, mert a kéthengeresek nyomatékosságát és a négyhengeresek pörgősségét ötvözi - mindkettőt kirázza a kisujjból.
Az MT-01-nél már megtanultuk, hogy a teljesítmény számai a forgalmiban nem mindenhatók, ezért kár lenne félvállról venni az MT-09 115 lóerejét (10000-es fordulatszámon adja le az összeset). Valójában sokkal mérgesebb, mint amit a specifikáció alapján várnák, untánaolvasás nélkül megkergetve 140-150 lóerőnek mondaná bárki.
Ezek kokainon élő vadlovak, amik a 87,5 Nm nyomatékkal (8500-as fordulaton) úgy egészítik ki egymást, hogy a gázmarkolat érintésére már ki akar ugrani alólunk a motor, de a fordulatszám sem szegi kedvét a menésnek tizenezrekig. Fogalmam sincs, hol tilt le, a magyar közutakon lehetetlen leforgatni egy fokozatot -
ehhez már zárt pálya kell, meg egy kondibérlet,
hogy nyeregben bírjuk tartani magunkat.
Az elektronika nem csak azt autókat fertőzte meg évekkel ezelőtt, hanem a motoroknál is jelen van rég. Itt is három beállítás közül választhatunk, ami a motor gázreakcióját puhítja, illetve teszi élesebbé. Alapból STD (standard, azaz normál) módban indul. Szűk kanyarokban már ebben is erősen kell koncentrálni, de az A-beállítás ezt olyan tűélesre fokozza, hogy az utcára már élvezhetetlenül ideges lesz. B-módban ennek a fordítottjaként ellanyhul, abszolút nem illik a motor karakteréhez.
Gondolom kötelező kör volt, mert mégis jobban mutat egy katalógusban, hogy 3 programunk is van, de aki a B-t gyakran akarja használni, ott szerintem felmerül a kérdés, hogy jó modellt választott-e magának. Becsülettel kipróbáltam mindegyiket, végül maradtam a standardnál, és gyanús, hogy ha enyém lenne a motor, akkor sem babrálnék az üzemmódválasztóval évi egynél többször.
A TCS (traction control system, azaz kipörgésgátló rendszer) is három állásban kapcsolható. Alapállásban sem esik kétségbe, ha vizes útfelfestésen elindulva húzunk a kicsinél több gázt,
pont annyi ficánkolást enged, hogy érezzük, itt most történik valami,
akár még el is higgyük, hogy mi uraltuk a helyzetet. A második állásban tágabb határok közé engedi a kipörgésgátlót, a harmadik opcióként pedig teljesen ki is kapcsolhatjuk azt.
Bevallom, közúton messze nem firtattam a határait, de így is félelem nélkül, a sisak alatt visítozva tudtam egy óriásit motorozni vele a hegyi szerpentinen és országúton egyaránt.
Hiába volt sok izmosabb gyorsítás, az 5 litert nemigen akarta átlépni a fogyasztás,
országúton a 4 literhez sem kell varázslónak lenni.
Az ugyancsak feláras extraként kérhető kis szélterelő plexi egyébként jó szolgálatot tett, pont eldobta a szelet a sisakomról (180 centis vagyok), a legális autópálya tempó felett kezd csak több turbulencia lenni a kellemesnél. Hogy ezt mégsem róhatjuk fel problémának, az egyértelmű, hiszen ez egy naked bike, amin az lenne a fájó, ha nem érne a szél minket. Két dolog zavart igazán, az egyik, hogy a duda gombja közel került az indexhez, a másik pedig, hogy nem lapul a zsebemben hárommillió forint.
Ennyibe kerül ugyanis az MT-09, vagy inkább 3,5 millió, hogy az Akra zseniális kipufogóját és a szélvédőt is a bevásárlólistára tehessem. A Triumph Street Triple forintra megegyező ára nem lehet véletlen: ha valaki sorhármas naked bike-ot szeretne és eddig a bugyigyártó posztere lógott a falon, mindenképp biggyessze mellé a Yamahát is. Sőt, lehetőleg tegyen is vele egy ismerkedős kört.
Amúgy ha valaki az utóbbi évek egyik legjobb blokkját és futóművét szeretné a feneke alatt tudni,
de a túrázásokat sem veti meg, arra is gondolt a Yamaha.
Az MT-09 Tracert a 18 literesre növelt tankja és komolyabb fejidoma különbözteti meg az alaptól, plusz a rendelhető túrás kiegészítők fogják elcsábítani az arra fogékony népet - igaz, ezért alaphangon félmillióval többet is kérnek.
Mivel napjainkra a szemmel alig látható motoreladásokat a retró vonal uralja, a Yamaha sem volt rest ide is betenni a lábát, és létezik XSR900 néven egy körlámpás, klasszikus motor kínézetével felruházott CP3 is az alap MT-09 és a Tracer közé belőtt 3,3 milliós áron. Azt hiszem, erre mondják a kártyások, hogy all in.