Hektoliterszámra fogy pultoknál a sör, vágni lehet az előtérben a cigarettafüstöt, a teremben pedig színes fények cikáznak, és bömbölnek a legfrissebb slágerek. Több szám is leforgott már Michael Jackson Off The Wall lemezéről, a disc jockey éppen lekeveri az ABBA-tól a Voulez-Vou utolsó akkordjait. Aztán hirtelen megőrül a tömeg: feldübörög az óriási hangszórókból a Dzsingisz Kán.
Helmut feje zúg, pedig nem ivott ma este egy kortyot sem. Vadiúj trapéznadrágjában és mellközépig kigombolt, rikító zöld ingjében elmegy a mosdóba, megigazítja félhosszú haját és a bajuszát, aztán irány a hely, ahol még a bentinél is nagyobb a pezsgés:
a nyugat-berlini diszkó parkolója.
1979-et írunk, pár hete vette át vadiúj Sciroccóját, és még egyetlen buliból sem tért vele haza leány nélkül.
Sok lemondással járt ám a vásárlás, apuéknak fel kellett tölteni a Sparkasse megtakarítást, Helmut pedig sokat túlórázott, és még a mallorcai utat is kénytelen volt kihagyni. De biztos volt benne, hogy jól választott: használt kiscápa BMW-vel nem akarta égetni magát, az Alfáknak rossz híre volt a baráti körben, a Ford Caprit pedig túl régimódinak tartotta. Egy dolog zavarta csak a Sciroccóval: a szomszéd srác beszólt, és le akarta gyorsulni. "Trottel" (bunkó), gondolta róla Helmut, hiszen Opel Manta-tulaj!
Valahogy így képzeltem a DZX-382 rendszámú autó egy átlagos estéjét hamvas újkorában, amikor én még pólyába csavarba zötykölődtem anyukámék Trabantjában. De aztán előkerül a színültig pecsételt szervizkönyv, és kiderül a prózai valóság: egy svájci faluban, Herzogenbuchseeben vette újonnan egy középkorú üzemvezető, aztán egy kereskedőn keresztül Adolf Popelkához került (furcsa ötlet lehetett ilyen keresztnevet adni 1946-ban), majd a harmadik tulaj a VW-t 1993-ban behozta Magyarországra.
Negyedik gazdája, Wolford Ferenc, mellettem áll, és beavat a vásárlás rejtelmeibe. Franciaautó-hívőként '98 körül egy Peugeot 505 GTI-vel járt, amikor egy ismerősével
kiment a Fővárosi autópiacra nézni valami használható gépet,
mert akkoriban ugye nem lehetett ám okostelefonon lapozgatni a hirdetéseket. Ekkor látta meg a Sciroccót, és beugrott egy fekete-fehér fotó a benzingőzös bibliából, Liener György Autótípusok című könyvéből: gyerekkorában ceruzával fel is tuningolta a VW-t.
Természetesen a hölgyismerős hallani sem akart a kocsiról, és üres kézzel távozott a piacról - Feri viszont kifelé menet megvásárolta. Mára majdnem két közös évtizeden van túl az autóval, és a napi használós évek, majd kis kényszerpihenő után 2006-ban a teljes felújítás mellett döntött. A VW-t díszléctől lefelé gyakorlatilag újjáépítette egy lakatos, új fényezést és kárpitokat kapott, és ma pedig 198 ezer kilométerrel a számlálójában a garázsban tartott, télen sosem használt veteránok életét éli.
Fotós kollégámmal meghatottan járjuk körbe a Sciroccót, és azon túl, hogy megállapítjuk, mennyire pici és törékeny, le kell szögeznünk egy dolgot: ez bizony minden idők legkívánatosabb Volkswagenjei közé tartozik.
Való igaz, hogy bájosabbak a farmotorosok
(például egy Bogár vagy egy T1, netán T2 busz, nem is beszélve közvetlen elődjéről, a Karmann-Ghia kupéról), ez viszont helykínálatával, komfortjával és mentteljesítményeivel közelebb áll a mai igényekhez, miközben őrülten retró.
Vegyük például az izgalmas színeket, amitől a hetvenes évek utcaképét összes sem lehet hasonlítani a mai egyenszürke autótengerrel. Izgalmas, olykor bizarr külső-belső kombinációkban a Sciroccónál sem volt hiány, Feri autója pedig egyszerűen zseniális a Brasilbraun-metallic (gyári kódján W96F) fényezésével, bronzszínűre színezett üvegeivel és világosbarna szövetkárpitjaival. Első gazdája nem harsány diszkóösszeállítást, hanem polgári otthonhangulatot keresett, de ma már ez is cool.
Maga a forma is remek, ami nem véletlen: korának sztárja, Giorgio Giugiaro tervezte, valószínűleg mit sem sejtve arról, hogy Italdesign nevű cégét 2010-ben egykori megbízója, a Volkswagen csoport tokkal-vonóval felvásárolja.
Maga a Scirocco amúgy meglepő módon pár hónappal korábban mutatkozott be,
mint műszaki donorja, az I-es Golf. Fontos tudni, hogy később mindkét modellből németek formatervezték a második generációt, masszívabb, de jóval fantáziátlanabb kivitelben.
Feri kocsija a ráncfelvarrás utáni időszakból származik, amikorra a világ autóiparát rég utolérte a plasztikforradalom, így a nagyobb első indexek mellett a filigrán krómozottak helyett bevezették a vaskosabb műanyag lökhárítókat is. Ennek ellenére élőben is vagány és kecses a forma, a Giugiaro-kaliberű - főleg olasz - mesetereket ugyanis éppen az különbözteti meg az erőlködőktől, hogy egyszerű formákból is tudnak maradandót alkotni.
Gyengém ugyan a dupla kerek lámpa, de talán szemből a legkevésbé sikkes a kocsi szögletes álla, nem véletlenül tett alá Feri ügyes korabeli tuningelemként Golf GTI-koptatót. Az ATS-utánzatú Rial Cup felniket kicsit soknak érzem, bár nyilván ízlések és pofonok. Mindenesetre a tulaj régóta keres rá 14 colos, látványos és korhű alukerekeket, ami nem is tűnik olyan egyszerű feladatnak. Profilból és hátulról igen dögös a VW, a C-oszlop előtt emelkedő övvonal és a befelé döntött hátfal csodás.
Meg kell veszni a belsejéért is: barna az egész műszerfal, benne ezüstszínű keretben ül a különálló kilométeróra és fordulatszámmérő - egy-egy kúpos bura alatt, amit az aranyifjakat mindig is egy páros női testrészre emlékeztette.
Még a kardánbokszba is jutott kiegészítő műszer,
a klasszikus „köpőcsészés" sportkormány közepén pedig VW-város, azaz Wolfsburg címere díszeleg. Pedig a Sciroccót nem ott gyártották, hanem Osnabrückben, a Karmann karosszériaépítő cégnél.
A német sportkupé mindig is azok választása volt, akik túlságosan kispolgárinak tartották a Golfot, de a sportosság oltárán azért nem akarták feláldozni a hétköznapi használhatóságot. Ennek szellemében máris érthető, hogy üveggel együtt nyúló, jókora ajtón keresztül lehet pakolni a 347 literes csomagtartóba, és az üléstámlát ledöntve bővíthető a raktér. Ez akkoriban a családi kompakt autóknál sem volt még mindig így, igaz, a Sciroccóban hátul tényleg csak gyerekek férnek el.
Helykihasználása mellett menettulajdonságaiban is óriásit lépett elő a farmotoros Volkswagenekhez képest, de fő konkurenseihez, a hátul merev tengelyes Ford Caprihoz és Opel Mantához hasonlítva is új fejezetet nyit:
egész kényelmesen rugózik, ugyanakkor ügyesen kanyarodik, nem akar kitörni,
és a természetesen szervó nélküli kormánnyal pontosan irányítható. Nyilván jobban dől, mint az újabb spotos autók, de mai forgalomban is megállja a helyét, és közvetlenségével remek vezetési élményt ad.
Modern felépítéséből adódóan van azonban egy bűne, amit évtizedekig nem tudtak megbocsátani neki: elsőkerék-hajtású, vagyis a berlini diszkó és a miskolci lakótelep parkolójában egyaránt alkalmatlan a farolásra. Házon belül idővel az is ellene szólt, hogy a tuningipar a Golfra repült rá, meg persze a még profi üregvédelem nélküli VW-gyártás miatt rozsda is jóízűen csámcsogott elemein, bár kortársaihoz képest azért egész jól állta a sarat. Így hiába készült belőle félmilliónál több példány (jóval népszerűbb volt az utódjánál), mára eltűnt az utakról és a hirdetésekből egyaránt.
Egy ritka és szép állapotú veterán autónak tiszteletlenség kinyomni a szemét tesztvezetésen, de egy idő után azért nem tudtam megállni, hogy oda ne lépjek. Feri autójában a kínálat második legerősebb motorja dolgozik, amely a korábbi 1,5 helyett immár 1,6 literes, de változatlanul karburátoros és 85 lóerős. Ez az adat ma elég nevetségesen hangzik, de
a filigrán Scirocco mindössze nyolc mázsát nyom,
ennek megfelelően tudja azért szedni a lábát.
Messze nem olyan pörgős, mint egy olasz vagy japán sportmotor, viszont jól elboldogul nyomatékból, és a gázreakciói élénkek. Helmutnak és barátainak nem kellett szégyenkeznie, egy ilyen Scirocco 11,5 másodperc alatt gyorsult százra, és az Autobahnon megfutotta a 172 km/h-t, vagyis nemcsak a dízel Merciket, hanem a korabeli kocsik többségét le tudta nyomni. Csak a váltója lehetne pontosabb.
Akinek ez nem volt elég, a Golf GTI-ből ismerős befecskendezős, 110 lovas motorral is rendelhette, abban már tényleg lobogott a rókafarok-kabala a visszapillantó tükrön, és megfuttatta a BMW-ket is.
De a Sciroccóból voltak ám igazán fapados modellek is,
amelyekben nem annyira az extrák, mint inkább a teljesítmény hiánya volt fájó. 1979-től 1,3-as, 60 lovas motor volt az alap, előtte pedig, bármilyen hihetetlenül is hangzik, a csenevész egyliteres, alig 50 pacival - inkább a Polóba való ez a blokk.
Apropó, többi Volkswagen: ez a típus bizony történelmi jelentőségű. A hallatlanul sikeres Bogárral és leszármazottaival a hatvanas évekre zsákutcába kormányozta magát a cég, ki híján tönkrement. 1973 és 1975 közt, az utolsó pillanatban offenzívát indított először a friss Passattal, majd a Sciroccóval és közvetlenül utána (!) a Golffal, végül pedig a Polóval - mint látjuk, sikerrel. Ebben az orrmotoros sikersztoriban nem csak az eladási volumen volt a kupé érdeme, hanem a márkapresztízs növelése.
Íme, az új idők szele, hirdette büszkén a típusnév, és a mérnökök is elégedettek lehettek:
ez nem egy átcímkézett Audi vagy NSU, hanem saját szerzemény,
még ha bérmunkában is készült. Hát ezért számíthat a Scirocco minden idők egyik legmenőbb népautójának, gondolkodom, ahogy az utolsó kilométerekre készülve felkapcsolok legmagasabb fokozatba, negyedikbe a golflabdás váltókarral.
Pörög-forog a diszkógömb, szól a komoly hifirendszerből a hetvenes évekhez illő zene, elhasal a napfény a Flamingo napszemüvegen, amit Feri még az apukája kacatjai közül mentett ki, és eszembe jut valami, ami kicsit elkeserít: a hetvenes-nyolcvanas években nálunk a legjobb esetben is csak Skoda kupéval lehetett sportkocsiszerűséget villantani, a többségnek maradt a Trabant vagy a busz. Esetleg, ha a Balatonra jött nyaralni, Helmut Sciroccóját is nézhettük, ablakra tapadva a parkolóban.
Ha szeptember, akkor magyar VW-fesztivál
Piros betűkkel szerepel a Volkswagen rajongók naptárában szeptember 23., akkor tartják ugyanis a nagy márkatalálkozót a Hungaroringen. Az idei lesz a hatodik VW-buli, ami eredetileg csak a Golfok randevújaként indult, mostanra viszont jócskán kinőtte magát, már tíz modellcsalád tagjait is meg lehet csodálni (köztük természetesen a két Scirocco-generációt és az utódmodell Corradót).
Hagyományhűen idén is felsorakozik a paddockban a zsűri által kiválasztott 300 legszebb Golf, míg a Hippifaluban a farmotorosok gyülekeznek, de az importőr a legfrissebb modelleket is elhozza, sőt a Volkswagen Driving Experience csapata is látványos bemutatókkal jelentkezik. Sokféle női és gyerekprogrammal készülnek a szervezők, egy szerencsés látogató pedig ajándék Golf VI-tal térhet haza.