Nem volt nehéz dolga a mérnököknek, már csak azért sem, mert ezúttal is a konszerntárs Hyundai-al közösen folyt a munka. Ennek eredményeként megszületett a Hyundai Kona - Kia Stonic páros, amelyek egyébként méretükön kívül jobban nem is különbözhetnének egymástól. A Stonic hazai bemutatóján természetesen sokat nem foglalkoztak a másik autóval, ellenben a házon kívüli konkurenciával annál inkább.
A Klebelsberg kastélyban tartott rendezvényen Nagy Norbert, a márka hazai ügyvezetője mi mással is kezdhette volna a prezentációt, mint a kategória népszerűségével, illetve ezen belül a kiskategória egyre növekvő SUV-eladásaival.
Ebből a tortából a Kia is szeretne részesedni,
ami Stonicra vár majd (a nagyjából hasonló méretű, elektromosként is kapható Soul kicsit más közönséget céloz meg).
Láthattunk adatokat e szegmens hazai eladásairól, utóbbinál a lista élén a Suzuki S-Cross, az Opel Mokka és a Renault Captur állt. Egyszer sem ejtették ki annak a konkurensnek a nevét, akivel igazán harcolnia kell majd, ez pedig a Vitara. Márpedig a Stonic méretével és árával főleg az esztergomi bestseller típus ellen indulhat harcba, de persze egy részletes teszt során magunk is meggyőződünk erről.
A Stonic egyébként bevált recept szerint készült, hiszen egyszerűen fogták a kínálatban lévő Rio kisautót, kicsit megnyújtották és faragtak rá egy új karosszériát. Ennek megfelelően a formavilág nem okoz nagy megdöbbenést, a meglehetősen merész Hyundai Konával szemben a Kia verzió egészen visszafogott lett. Szemből látszik a legjobban a Rióval való rokonság, a kicsit más lökhárítót leszámítva szinte semmi sem változott.
Oldalról már egyértelmű a különbség, sőt, még kisebb játékos részletekre is futotta. Ilyen az övvonal végének felívelése vagy az elmaradhatatlan oldalsó műanyagozás szintén ívelt megtörése a hátsó ajtókon.
Hátulról aztán ismét ismerős látvány fogadja az embert,
tulajdonképpen egy Sportage köszön vissza, bár a lámpákat ezúttal nem kötötték össze. Sokk helyett könnyen emészthető, és barátságos az összhatás.
A műszaki tartalom és a beltér már tényleg egy az egyben a Rióból érkezett. Ennek megfelelően az alapmotor az 1,25 literes, szívó négyhengeres, 84 lóerős, amely kellemes csalódás volt a Rióban, a Stonic pedig nem nehezebb nála, szóval akár még működhet is a dolog. Aki ezt kevesli, mert szeretne némi dinamizmust, vagy gyakran jár városon kívül, ugorhat az 1,4 literes változatra: ez még szintén egyszerű, de problémamentes szívómotor, de 100 lovas, ráadásul hatsebességes váltó jár hozzá.
Szintén hat fokozattal jön a csúcsbenzines, ez egyliteres, háromhengeres és turbós:
120 lóerővel már életvidáman mozgatja az autót.
Felülről 1,6-es dízel zárja a sort, ez 110 lóerejével nem a legerősebb, viszont 260 Nm-es nyomatéka bőven a többiek felett van. Jövőre a turbós benzineshez érkezik egy hétfokozatú duplakuplungos váltó, viszont összkerékhajtás biztosan nem lesz, a Kia nem erőlteti a terepjárós irányt.
A bemutató keretein belüli rövid tesztvezésen pillanatok alatt meg is tapasztaltuk, hogy a Stonic nem falmászásra termett: a kastélyból kihajtva a meredek kijáraton rögtön sikerült odakoccolni az első lökhárító koptatóját. A próbaút persze nem volt elegendő alapos megismerésére, erre majd külön tesztben kerítünk sort, mindenesetre élénken kanyarodott, és épeszű felnimérettel a rugózása is elfogadható, de nem lágy. Csendes, és átlagos dinamikát nyújt az 1,4-es szívó benzinmotor.
Mivel nemrég teszteltem a Riót, némi előnyben voltam, és első benyomásaim nagyon hasonlóak voltak: extravagáns külső-belső dizájn és sportosság helyett itt is
főleg a használati értékre helyezték a hangsúlyt,
szolid kidolgozással. Vezetés közben elsősorban a magasabb üléspozíció (és az ebből eredő jobb kilátás) jelent újdonságot, na meg természetesen a szellősebb helykínálat.
Átlagos testalkatú felnőttek hátul is meglepően jól elférnek, ez mindenképpen feledteti a kisautó-alapokat, miként az a figyelmesség is, hogy nekik is juthat USB-csatlakozó. Használható méretű, 352 literes a dupla padlós csomagtartó, ennél azonban a Vitara is többet tud - érdemes lett volna tologatható paddal javítani a variálhatóságán.
Árával is igyekeztek vonzóvá tenni a Stonicot, a négyféle felszereltségből az alapot jelentő LX kivitelt a már említett 1,25 literes benzinessel akciósan 3,69 millióért kínálják. Ehhez a hat légzsákon és a hárombetűs biztonsági rendszereken kívül elektromos első ablak, automatikus fényszóró, állítható magasságú vezetőülés, elektromos tükörpár és 7 colos érintőkijelzős, Bluetooth kihangosítós rádió jár.
Nincs benne viszont légkondi, így érdemes a még épp négymillió alatti LX Exclusive verziót választani, ott további extrákat kapunk a pénzünkért. Felárért tolatókamera, sávelhagyásra és holttérre figyelmeztető rendszer, ülés- és kormányfűtés, esőszenzor és az elmaradhatatlan kéttónusú fényezés is kérhető.
Utóbbinál a C-oszlop alapszíne a tetőben is folytatódik,
ez a gyártó szerint targatetős hatást kelt, ami furcsa meglátás ugyan, de tényleg jól néz ki.
A turbós benzines legolcsóbban 4,59, a dízel pedig szintén akciósan 4,94 milliótól vihető el a belépőkivitelben. Utóbbinál még úgy is óriási az árkülönbség a listaáron hétmillió feletti gázolajos Vitarához képest, ha tudjuk, a Suzuki kereskedésekben ebből jócskán engednek, és a Kiához ugye 4x4-hajtás sem jár. Ne feledjük a koreai márka aduászát, a 7 év teljeskörű garanciát sem (ez viszont csak 150 ezer kilométerig érvényes), amely természetesen a Stonic-hoz is jár. Nagy meccs lesz, az biztos.