Kereken húsz évvel ezelőtt piacra lépett - először Japánban - egy bamba tekintetű, borzasztó arányokkal sújtott kompakt szedán, ami fontos fejezetet nyitott az autógyártás történetében. A Prius I. lett ugyanis a világ első, nagy szériában gyártott hibridje, és amellett, hogy műszaki összetettsége ellenére is megbízhatónak bizonyult (itt olvashat róla használttesztet), lavinát indított el.
Legalábbis a Toyotánál: ma a kínálat jó részéből hibridet is árulnak, beleértve egy SUV-t és egy crossovert, egy kompakt kombit és egy buszlimuzint. Tavaly a márka minden harmadik eladott autója Magyarországon is a benzin-elektromos hajtású volt, a Lexusnál pedig szinte teljesen egyeduralkodó, ott teljesen kihaltak a dízelek. De mi újság a kínálat alján? Nos, a belépőt úgy hívják, Yaris Hybrid.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem tegnap kezdődött a hozzánk francia gyártásból érkező kisautó története:
lassan a hetedik évét tapossa az aktuális generáció,
és 2014-ben egy frissítés keretében alaposan átalakították az orrát és a műszerfalát. Logikus lett volna idén a modellváltás, ehelyett mégis újabb ráncfelvarrás következett: 900 alkatrészt átdolgozva csendesebb és komfortosabb lett.
Ezúttal a hátulja sem úszta meg átalakítás nélkül, a hatalmas új lámpák vízszintes tagolása az új lökhárítóval együtt szélesebbnek láttatja - nekem azonban a régi feneke jobban tetszett. Fontosabb újdonság, hogy a rali-vb tiszteletére bemutatkozott az elmúlt évtized legvadabb Toyotája, a 212 lóerős, százra 6,3 másodperc alatt katapultáló Yaris 1.8 GRMN, vad optikával és csillagászati áron.
Bevallom, sokszor kívánkoztam át ebbe a méregzsákba a kék-fekete tesztautóból, amikor
bőgő motorral baktattam vele a budai hegyeken
kevesebb mint feleakkora teljesítménnyel, és a fokozatnélküli hibridekre jellemző nyúlóssággal. De hát a Yaris Hybrid viselkedésében semmi újdonság sincs, 2012-es gyártáskezdete óta ilyen. Tesztünk apropóját nem is annyira a műszaki tartalom, hanem az említett ráncfelvarrás és a Selection kivitel adta.
Aki emlékezik még a régi japán kisautók sivár belterére, ebben kétszer is át fogja gondolni, nem tévesztette-e el a házszámot: a karosszéria színére rímelő, tesztautónk esetében „vízkék" burkolatok a műszerfalon és az ajtóborításon, illetve kék cérnával varrt üléskárpitok és bőrök (kormányon, váltógombon, kéziféken) teszik hangulatossá. Persze a műanyagok egy része kőkemény, de stimmel a kidolgozás, és sok az extra, itt még a harmadik Active felszereltségi szintre is sok mindent rádobtak.
Míg az utakon rohangáló apró Aygók közül sok ízléstelen példány mutatja, mennyire túl tudják tolni a toyotások a dekorációt,
a Yaris Hybrid Selection külseje kifejezetten harmonikusra sikerült.
A kék alapszínnel (ami helyett három másik is választható) zongoralakk-fekete tető, tükörház, hátsó spoiler és küszöb alkot kontrasztot. Emellett egyedi hűtőrács és felni, illetve sötétített üveg is jár hozzá.
Szép a kocsid, koma - summázta a dizájnt egy nemzeti dohánybolt előtt pöfékelő, és éppen csavaros kiflit fogyasztó úr, de inkább nem álltam neki magyarázkodni, hogy a sportosság ezúttal csak látszat. A modellfrissítések során precízebb lett ugyan a kormány, és merevebb a kasztni, de a kissé dobálós futóműveket éppen hogy lágyabbra hangolták, na meg a jobb zajszigetelés is a kényelmet szolgálja.
Ugyanakkor a Yaris dinamizmusának egyáltalán nem a felfüggesztés, hanem az alapvetően a Prius II-ből átemelt hibrid hajtás állja útját. Az intenzív gyorsítási kísérleteket gumiszalagszerű késlekedéssel hajlandó tudomásul venni, kellemetlen bégetés kíséretében, bár a szedált állapoton sokat segít, ha az Eco feliratú kapcsolót kinyomva, kvázi sportállásban használjuk. Ennek ellenére
sietős országúti túrákra nem valami kellemes partner,
miként gyorsabb autópályás túrákra sem.
Ismerkedésünk kezdetén persze rögtön 300 kilométeres útra kellett indulnom vele egy viszonylag sík sztrádán, és a tempomatot 140-re beállítva (GPS szerint olyan 133 km/h-val hajtva) is fel-felbőgött olykor az Atkinson-ciklusú motor. Az átlagfogyasztás 7,1 liter körül alakult, semmiképp sem állítanám, hogy ezek után barátok lettünk. Csakhogy a kirándulás után jöttek a dolgos hétköznapok: napi kétszer 10 kilométer ingázás, részben elővárosi forgalomban, millió piros lámpával és dugóval.
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!