A Suzuki Swift és a Seat Ibiza összehasonlítása kicsit olyan, mintha Fucsovics Márton Rafael Nadal ellen állna ki egy teniszmeccsre:
a magyarok kedvence az aktuális, spanyol világelső ellen.
Persze fontos tudni, hogy ez a Swift már annyira nem is a „Mi autónk", mint a három előző generáció, ugyanis ezt már nem Esztergomban gyártják, hanem Japánban.
Bár a Suzuki formáján egyértelműen látszik a rokonság a két előző, bukósisak formájú Swift öröksége,
a lemezek alatt szinte mindent kicseréltek benne,
a korábbinál lényegesen könnyebb és merevebb padlólemez is új, nem beszélve a Boosterjet nevű turbómotorról, és a korábbinál lényegesen hosszabb felszereltség listáról, amiről végre a vezetéstámogató rendszerek sem hiányoznak.
Az Ibiza szintén vadonatúj modell, a Volkswagen-konszernen belül elterjedt
MQB platform kisautókra optimalizált új változatára épül,
ugyanarra, ami az új Volkswagen Polo alatt is van, és ami a következő Skoda Fabiába, Audi A1-be is bekerül majd. A váltás miatt 30 százalékkal lett merevebb a karosszéria, emellett az Ibiza megkaphatta nagyobb MQB-s autóik motorjait, elektromos rendszereit is.
Papíron az árkülönbség nem éri el az öt százalékot, és a mérőszalag szerint a spanyolok legalább ennyivel több autót is adnak a pénzért.
Bár mindkét kocsi a kiskategóriába tartozik, azon belül a két végletet jelentik:
a Suzuki 3,84 méteres hosszához 2,45 méteres tengelytáv tartozik, a Seat viszont 4,06 méterre nyúlik, a tengelyei pedig 2,54 méterre vannak egymástól.
Első pillantásra azonosítható, hogy egy Swiftet látunk, mivel a 2005-ben bevezetett bukósisakforma változatlanul él tovább. Ehhez hozzátartozik
az alacsony, ívelt szélvédő,
aminek előnye, hogy nyáron kevésbé szívja fel a napsugarakat, a hátránya viszont, hogy ha közel állunk meg a felfestett vonalhoz egy kereszteződésnél, akkor jó eséllyel nem fogjuk látni, hogy mikor vált zöldre a fejünk fölött a lámpa. Nagyobb hűtőráccsal, rejtett hátsó kilincsekkel, LED-es lámpákkal és 16 colos felnikkel a japán dizájnerek a mai divathoz igazítják a karosszériát, de így is nehéz lenne azt mondani, hogy az új Swift jobban néz ki elődeinél.
A tesztre kapott Seat is vagány, háromszög alakú LED-fényszórókkal kelleti magát (193 ezer forintot kérnek értük), de itt a karosszéria arányai, kidolgozottsága igényesebb tervezésről árulkodnak,
a négy éve indított Seat-formanyelv talán legsikerültebb autója ez.
A dizájn érettségét jól jellemzi, hogy nagyobb autónak tűnik az Ibiza, mint amekkora valójában, könnyen össze lehet keverni a Leonnal. Jót tett a megjelenésének, hogy elődjénél sokkal, 9 centivel szélesebb lett, a tengelytávját is ennyivel növelték meg, emellett az A-oszlopait is hátrébb tolták, és nagyobb kerekeket tettek fel (a legnagyobb méret 18 colos, a tesztautón 17-es volt).
Jelentősnek mondható, 120 kg a két kisautó tömege közötti különbség, de ez nem jelenti azt, hogy a jelentősen nagyobb Seat túlsúlyos lenne: az 1065 kiló egy ilyen nagy kisautótól tökéletesen elfogadható, sőt remek érték. Hiába lett sokkal szélesebb és jobban felszerelt, a modellváltásnál nem szedett fel kilókat, igaz, a Suzuki közben egy mázsát leadott.
945 kilós tömege egy minden jóval ellátott csúcsváltozattól elképesztően jó eredmény,
az alapverzió pedig megáll 840 kilónál,
amivel már majdnem a legendásan vékony lemezekből épített ős-Swift szintén van. Talán a drasztikus fogyókúra hatása, hogy a Suzuki csak három csillagot kapott a töréstesztjére (vezetéstámogató rendszerekkel négyet) az EuroNCAP-től, míg a Seat simán elérte a maximális, ötcsillagos eredményt.
Kis alapterülethez képest viszonylag nagy utasteret ad a Swift, két átlagos magasságú felnőtt elfér egymás mögött, ráadásul könnyű a be- és kiszállás, mert az ajtók szinte derékszögig nyílnak. Hogy az alacsonyabb karosszéria miatt ne csökkenjen a fejtér, elődjéhez képest az első üléseket 25, a hátsókat 45 mm-rel tették lejjebb, de az Ibizához képest így is magasan vannak.
A Swiftek gyengepontja mindig a csomagtartó volt,
az újban ezért 55 literrel megnövelték, így 265 literes lett, de a Suzuki pechjére a Seat csomagtere is hasonló mértékben növekedett a modellváltásnál, 90 literes előnye ezért megmaradt.
Még nagyobb lenne a különbség, ha a Swifthez is járna pótkerék
a defektjavító-készlet helyett, ugyanis az Ibiza keskeny virsli pótkereket azért ad. A spanyol kocsiba pakolni is könnyebb, mert szélesebb a rakodópereme, és lehajtott hátsó ülésekkel sík felület képződik benne, ha az álpadlót a magasabb állásban rögzítjük, míg az álpadló nélküli Suzukiban mindig lépcsőn kell átemelni a tárgyakat.
Az Ibiza is jó helykihasználásból, de mivel itt nagyobb alapterülettel gazdálkodhattak a tervezők,
a végeredmény egy valóban tágas kiskocsi lett.
Ez az egyetlen autó a kategóriában, aminek a hátsó ülésén simán bevállalnék egy kontinenseket átszelő utazást, mert nemcsak hely van bőséggel, de a hátsó üléspad is pont jó szögben támasztja meg az ember combját, és a nagyobb üvegfelületek miatt a klausztrofóbia is kisebb eséllyel törne rám, mint a Swiftben.
A cikk nem ért véget, kattintson a második oldalra a folytatáshoz!