A Focus elektromos változata nem számít újdonságnak, hiszen az autót 2011-ben, a CES kiállításon mutatták be a nagyközönségnek. Sőt már két évvel korábban, az akkor még új második generációs változatból is bemutattak egy elektromos koncepciót, de az akkor még nem jutott el a sorozatgyártásig.
Európában egészen 2013 második feléig kellett várni rá az érdeklődőknek (itt olvashat róla menetpróbát), majd 2017-ben következett egy ráncfelvarrás, melynek során villámtöltés funkciót és jóval nagyobb akkumulátort kapott az autó. Ez az a kivitel, amely immár Magyarországon is kapható, és zöld rendszám, illetve
1,5 millió forintos állami támogatás növeli iránta az érdeklődést,
úgyhogy legfőbb ideje volt már egy tesztnek.
Éppen egy négynapos vidéki kiruccanásra készültem, így adta magát a lehetőség, hogy ezzel induljak útnak. Egyrészt, ezzel nullára redukálom az utazási költségeket, másrészt a kíváncsiság is hajtott. Nem mentem messzire, viszont percek alatt kiderült, hogy nem a hatótáv lesz az elsődleges para, hanem a töltési lehetőség. A szálláshoz legközelebbi villámtöltő közel 50 km-re volt, de ezt is belekalkulálva osztottam-szoroztam, és pesszimista számításokkal is az jött ki, hogy érdemes nekivágni.
Végül egy váratlan és jelentős segítséggel szembesültem, mivel a szállás parkolójában volt hálózati konnektor, és éjszakánként arról teljesen fel tudtam tölteni az autót (természetesen engedélyt kértem előtte). No de térjünk vissza magára az autóra! A Focus nem különösebben feltűnő jelenség, megszoktuk már a formáját, itthon is az utcakép része, na meg persze a céges flottáké is. A tesztautó esetében a "strandkorlátkék" szín és a matricázás azért dobott a látványon.
Ezek nélkül legfeljebb a zöld rendszám lehet gyanús, mivel az elektromos változat gyakorlatilag pontosan ugyanúgy néz ki külsőleg, mint a benzines vagy dízel társai. Jó, az első lökhárítón hiányoznak a ködlámpabetétek, valamint
a hűtőrács is csak dísz, mert be van falazva.
Ja, meg nincs kipufogó, de ezt már tényleg nem egyszerű észrevenni. Ugyanakkor ez sokaknak pozitívum is, mert nem mindenki akarja az elektromos hajtást űrhajós dizájnnal kihangsúlyozni.
Furcsa ugyanakkor, hogy bár a harmadik generációs Focus kapott egy faceliftet, itt csak a hátsó lámpát cserélték az újra, az első fényszóró nem változott. Jövőre persze jön a negyedik generáció, akkor utolérheti magát az ökoautó. Senkit sem ér nagy meglepetés, ha beül, ott sem történt drasztikus változtatás a normál Focushoz képest. Itt viszont már elég szembetűnő a generációváltás szükségessége: a műszerfal formailag túlburjánzó, az ergonómia pedig nem csak a német autókhoz képest gyenge.
A kormányon elképesztő mennyiségű gomb van, az alsó részen lévőket elég nehéz kezelni (nyomni, billenteni is lehet előre és hátrafele is), a bajuszkapcsolók elég furán néznek ki, és itt is megszokást igényelnek a funkciók. Egyszer elkapott egy eső, én pedig 2-3 percig próbáltam rájönni, hogy a hátsó ablaktörlő miként kapcsolható be (a bajusz végén van egy többállású billenőkapcsoló). Ezenfelül a műszerfal sarkai nagyon belógnak a lábtérbe, ki-beszállásnál könnyen odaveri az ember a térdét.
Hogy ne csak a negatívumokat soroljam, a műszeregység egész jól néz ki: a sebességmérő analóg, két oldalán pedig színes digitális kijelzők vannak. A jobboldali igazából csak
a takarékossággal kapcsolatos infókat mutogatja, vagy számokkal, vagy repkedő pillangókkal.
A legtöbbet a baloldali képernyőn láthatunk, itt a hatótávtól kezdve az össz- és napi kilométerszámlálón át a különféle vezetési statisztikákig lehet előhozni adatokat, gyakorlatilag a fedélzeti számítógép részt.
Ugyanakkor idegesítő, hogy például a tempomat bekapcsolását mindössze egy apró zöld ikon jelzi, de a beállított sebességet sehol sem mutatja, pedig hely az lenne rá bőven. Retró, mégis tetszett a sebességváltó (pardon, menetkapcsoló) visszajelzője, ami a kormányoszlop tövében van, és a régi amerikai autókat idézi.
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!