Van még mit csiszolni az önvezető rendszereken, ezt a Teslák balesetei is megmutatták: nem elég, hogy alapvetően jól működnek, 100 százalékos magabiztossággal kéne teljesíteniük ahhoz, hogy rájuk lehessen bízni a vezetést, és a gyártók is merjék vállalni a felelősséget.
A technológia népszerűsítésére érdekes ötletet eszelt ki a Siemens és a Cranfield Egyetem: egy 1965-ös, gyönyörű Ford Mustangot alakítottak önvezetőre úgy, hogy a modern technológiának alig van nyoma a karosszérián és az utastérben. Óriási pluszpont jár azért, mert nem szereltek bele villanymotort, az eredeti V8-as benzines gurgulázik az orrában.
Csakhogy a 3D-ben beszkennelt és felprogramozott, GPS-es helymeghatározással kivitelezett utazásba jó néhány kínos baki becsúszott. Eleve kígyózva indult el a rajtnál, mintha egy részeg sofőr próbálná felvenni a fonalat, és bár utána némileg kisimult a járása, amellett, hogy rém lassú volt, olykor egyenes úton teljesen indokolatlan kitérőket tett.
Kizárólag a vezetőülésben közbeavatkozó mérnökön múlt, hogy nem szállt bele a szalmabálából épített falba. Mentségére szóljon, hogy némi segítséggel ugyan, de végül teljesítette a hegyi felfutót, így viszont aligha győzte meg a technológiában kétkedőket. Valószínűleg szenzoros-kamerás útkövetéssel jobban sült volna el a mutatvány.