Amikor a Mercedes X-osztály szlovéniai sajtóbemutatóján elkezdődött a szokásos prezentáció, a típusért felelős gyári kommunikációs vezető egy dolgot azonnal kikötött: a Nissan Navarával való rokonságról nem lehet kérdezni. Természetesen nem titok, hogy
az X-osztály a japán pickup technikájára épül,
de azt azért ne várjuk el a németektől, hogy beszélni is akarjanak róla. Ez ugyanolyan tabunak számít, mint a Fiat 124 olasz mérnökét a Mazda MX-5-ről kérdezni.
Annyira szoros a rokonság a Mercedes és a Nissan pickupja között, hogy egy gyártósoron is készülnek a Nissan barcelonai gyárában.
Eddig főleg a külső és a belső dizájn, a futóműhangolás és pár apróság jelentette a különbséget köztük,
a technika nem különbözött. Mindkettőt a Nissan 2,3 literes négyhengeres dízelével lehet megvenni, egy vagy két turbóval, hátsó- vagy kapcsolható összkerékhajtással, hatfokozatú kézi vagy hetes automata váltóval.
Azonos felszereltséggel
a Mercedes 3-4 millió forinttal kerül többe,
ami a nagyobb presztízs, a hosszabb extralista, a gondosabb hangszigetelés és az igényesebb belső tér ellenére is tetemes különbség. Persze a pickupok leggyakoribb vásárlóit, az áfát visszaigénylő vállalkozókat ezek a dolgok nem annyira foglalkoztatják: náluk a legfontosabb szempont az ár, a fenntartási költség és a terhelhetőség.
A Mercedes azonban most előhúzott egy olyan adut, amire a Navarának (és a szinte azonos Renault Alaskannak) sincs válasza, és amitől az X-osztály akár a jómódú, aktív életmódot folytató magánemberek érdeklődését is felkeltheti, mint a luxus szabadidő-autók reális alternatívája.
Ez pedig nem más, mint az E-osztályból átvett
háromliteres dízelmotor, 258 lóerővel és 550 Nm nyomatékkal.
A Mercedes azt állítja, az X-osztály potenciális vevőinek fele csak azért nem rendelte eddig meg az autót, mert arra várt, hogy ez a selymes járású V6-os végre elérhetővé váljon a kerregő négyhengeres helyett.
Az adattáblára pillantva érthető, hogy miért voltak türelmesek. Eddig a 190 lóerős 2,3-as volt a legerősebb motor az X-osztályhoz, amivel a 2,2 tonnás pickup 11,8 másodperc alatt gyorsult fel 100-ra, a végsebessége pedig 175 km/óra volt. Ehhez képest tényleg más ligában játszik a hathengeres, ami
7,5 másodperc alatt gyorsul, és a végsebessége 205 km/óra.
A közepes méterű pickupok közül csak a szintén V6-os Volkswagen Amarokban lehet érezni ilyet, mint a Mercedesben:
padlógáznál ülésbe süppesztős a gyorsulás,
140-nél is bőven van erőtartalék, az előzéseket nem kell lendületből végrehajtani, lehet spontán is.
Szerencsére a hengerszám emelkedésével el lehet felejteni a négyhengeres pickupok mezőgazdasági gépekre emlékeztető kellemetlen karakterét is:
a hathengeres finoman duruzsol,
magas fordulaton is kulturált marad, a vibrációi alapjáraton is minimálisak.
Hiába erős a motorja, hiába összkerekes, hiába van hátul is igényes, oldalanként 5-5 lengőkaros futóműve, nem szabad elfelejteni, hogy az X-osztály mégiscsak egy magas építésű, létraalvázas, 2,2 tonnás terepjáró, amit teherhordásra és vontatásra, nem pedig száguldásra terveztek.
Puha futóműve miatt kicsit úgy viselkedik, mint valami régi amerikai autó:
kanyarban jelentős az oldaldőlése, egyenesben, nagy gázadásra pedig emelgeti az orrát.
Kanyargós úton úgy érzi a vezető, hogy csomót köt a saját kezeire, mert
az indirekt, két végpont körül 3,6-ot forduló, túlszervózott kormányt bizony sokat kell tekerni.
A bika motor és a billegős futómű kombinációjából következik, hogy a kanyarok előtt rendesen meg kell dolgoztatni az elöl-hátul szellőztetett tárcsákból álló fékrendszert, amely ugyan becsülettel lassít, de a kissé puha fékpedál miatt mégsem csábít állandó száguldásra.
Amiben a menetteljesítményeken kívül még többet ad az X-osztály a mezei pickupoknál, az a menetkomfort. Minden változat terhelésre felkeményedő lengéscsillapítókat és csavarrugókat kap elöl-hátul, ezért
üres platóval sem pattog a hátulja,
mint egy átlagos, laprugós pickupnak.
Persze azért érezni, hogy alvázas és merev hidas a konstrukció, mert az úthibákon néha remeg a karosszéria, de sima burkolaton rugózásban úton nincs nagy különbség egy önhordó SUV-hoz képest, ami szép teljesítmény a Mercedestől.
Bő két mázsával nehezebb az X-osztály a Navaránál: a plusz tömeg egy része a V6-os motorból, másik a hangszigetelésekből jött össze, amit érezni is,
az erős Mercedes ugyanis még autópályán is rendkívül halk, ezért utazóautónak remekül beválik.
Nekünk a fogyasztás 9-12 liter között alakult, a gyári adatok szerint amúgy 1,1 literrel kér többet a csúcsmotor, mint a négyhengeres.
A cikk nem ért véget, kattintson a második oldalra!