Csak egyféle motorral rendelhető az SW Cross, a Lada saját fejlesztésű, 1,6-os, 16 szelepes benzinese 106 lóerős.
12,6 másodpercig tart a százas sprint, a végsebesség 180 km/óra.
Ennél többre egy átlagos sofőrnek nincs szüksége, de nyilvánvaló, hogy nem a Vesta fogja tolni a belső sávot az M7-es érdi emelkedőjén. A motor kelletlenül pörög fel, és sehol nem húz igazán erősen, a modern turbósokhoz képest gyengének érződik.
Érezhetően rosszabb a rugalmasság, mint az azonos motorral szerelt, de két mázsával könnyebb Grantában vagy Kalinában, persze gyakori váltásokkal azért
könnyen tartható a forgalom tempója,
üresen nem érezni lassúnak a Ladát. Azonban a kicsi és magasan ébredő csúcsnyomaték (148 Nm/4200 ford.) miatt megérzi a Vesta, ha sokan ülnek bele, teljes terhelésnél jobb lendületből végrehajtani az előzéseket.
Az Euro 6b kibocsátási normát teljesítő motor hivatalos átlagfogyasztása 6,9 liter, a gyakorlatban ezt országúton lehet elérni,
városban 9, autópályán 8 literrel érdemes számolni.
Az ötfokozatú manuális váltó már nem Renault termék, mint a négyajtós Vesta esetében, hanem a VAZ saját fejlesztése. Szerencsére így sem kell tartani tőle, viszonylag pontosan lehet kapcsolni, egyedül az a fura, hogy természetellenes szögben áll a kar bizonyos fokozatokban.
Az elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros futómű hangolása jól eltalált, a magas tömegközeppont ellenére sem érezni imbolygósnak, bizonytalannak a Vestát, és
az úthibákat is könnyen kirugózza, ahogy egy kelet-európai autótól várja az ember.
A nyári Pirelli gumikkal meglepően jó a tapadás, épeszű tempóig semlegesen kanyarodik az orosz kombi, utána az orrát kezdi tolni, amit a menetstabilizáló könnyen megfékez.
Vezetés közben csak az indirekt,
kissé szorulós, indirekt kormányzás
igényel megszokást, egyébként a menetkomfort és a zajszigetelés is kielégítő, autópálya-tempónál is normál hangerővel lehet beszélgetni az utastérben. A fékek megfelelően lassítják a kocsit, kár, hogy a pedálérzet kissé puha, szivacsos.
Már a Comfort felszereltség is tartalmazza a manuális klímát, az automata fényszórót, az esőérzékelős ablaktörlőt, a szivargyújtó csatlakozókat (elöl, hátul és a csomagtérben), a sötétített üvegezést, az audiorendszert, a deréktámaszos, állítható magasságú vezetőülést, a négy elektromos ablakemelőt, az elektromos, fűthető tükröket, az első ülésfűtést, a könyöklőt, a hűthető kesztyűtartót, a négy irányba állítható multifunkciós kormányt, az első-hátsó parkolóradarokat, a tempomatot és a távirányítós központi zárat.
A 250 ezer forinttal drágább Lux ezeken felül jól használható érintőképernyőt, navigációt, magas hangszórókat, automata klímát, és segédvonalat berajzoló, szép képű tolatókamerát ad. Kár, hogy bőrborítás még ebben a verzióban sem jutott a kormányra és a váltóra, de pár tízezer forintból utólag ezt is könnyű orvosolni egy műhelyben, és még a végeredmény is szebb lesz, mintha gyári lenne.
Ügyes trükkel terelik a vásárlókat a jobb felszereltség felé:
míg az alap Comfort felszereltség esetében az SW Cross csomag felára 450, addig a gazdagabb Lux felszereltségnél csak 250 ezer forint a mezei kombihoz képest. Ennyit pedig simán megér a dögösebb külső, a karosszéria védelme, a hátsó tárcsafék és az emelt futómű.
A 4,499 millió forintos SW Cross Lux-hoz már csak robotizált automata váltót (250 ezer forint), a fehértől eltérő fényezést (119 ezer forint), illetve a hátsó ülésfűtést+fűthető szélvédőt (50 ezer forint) lehet hozzá tenni. Sajnos LED fényszórót, vezetéstámogató rendszereket, fedélzeti wifit ne is keressünk az extralistán, de ezek a Dacia Logan MCV Stepway-hez sincsenek.
Konkurens lehet még a Vestához hasonló alapárú, divatosabb formájú és igényesebb belső terű Fiat Tipo kombi, de azt nem lehet terepcsomaggal venni és a felszereltsége is hiányosabb, persze a presztízse meg nagyobb.