Kevesen tudják, de Cee'd neve valójában mozaikszó (Communauté européenne + European Design), mely az Európai Közösség területén zajló gyártás mellett a helyi tervezésre utal, hiszen
kezdettől fogva a szlovákiai Zsolnán szerelik össze
a Németországban megrajzolt kocsit. Valamiért a Kiánál úgy érezték, a harmadik generációnál elhagyhatják a faksznit, és mostantól aposztróf nélkül, Ceedként használják a nevét.
Eddig is sokan elrontották, hogyan kell írni, mostantól még nagyobb lesz a kavar, a kétféle gyári verzió miatt. De hát miért is érdekelné a használtautó-hirdetések zavaros világa az új autók eladásában érdekelt céget? Most az a lényeg, hogy Magyarországra is megérkezett az újdonság, és a rövid menetpróba tanúságaként használhatóságában és egész lényében olyan, mint a 2006-os eredeti. Csak persze finomabb anyagokból, tele modern technológiával.
A statikus bemutató kapcsán kiderült, hogy a hossz és tengelytáv változatlan maradt a második generációhoz képest, mégis teljesen új autó a harmadik Ceed.
Kissé átalakított arányokat és alaposan megváltozott vonalvezetést kapott,
különösen az oldalablakok körüli krómcsíkon látszik, mennyire más lett az uralkodó dizájn: emelkedő övvonal helyett most a vízszintes síkokat és osztásokat hangsúlyozták a tervezők elől, oldalt és hátul is.
Ettől kissé komolyabb lett az ötajtós kiállása, talán mert az A-Merci sziluettje ugrott be először, amikor megláttam. De koppintásról szó sincs, az új Ceed csak annyiban hasonlít más autóra, amennyiben ez is egy modern, 2018-as forma. A magyar bemutatón nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy tízegynéhány éve mennyire szerette a sajtó a meglepetés erejével érkező, de nagyon meggyőző első Cee'd-et.
Az a széria a tágas utastér, kellemes felszereltség, jó minőségű összeszerelés és főleg kedvező ár/garancia mellett azzal hódított, hogy
kormányzása, váltója és futóműve is feszes, szinte már sportos volt.
Sportmotort viszont akkor még nem kapott a háromajtós, ötajtós és kombi kasztnikkal elérhető modell, azzal megvárta a Kia a 2012-es második generációt. Ez azért is érdekes, mert a sima verziók viszont puhábbak lettek arra a generációra: nemcsak a műszerfal, de a váltó, kormány és a futómű is lágyult.
A harmadik generáció már nem lesz kapható háromajtósként, helyette egy shooting brake, azaz amolyan életmód-sportkombi érkezik majd Proceed néven, ezt azonban most még nem vezethettük, csak az ötajtós alapverziót. Viszont mindjárt a jelenlegi legfickósabb motorral, a 140 lóerős 1.4 T-GDI-vel. Bár a mélyebb megismerésre majd csak a teszten kerülhet sor, e tízperces kör az Etyek-Alcsútdoboz közti útra vitt minket, ami szerencsés.
Ezen ugyanis nincs nagy forgalom, viszont kifejezetten kellemetlen, dobálós, itt-ott kátyús az aszfalt.
A továbbra is független hátsó futóművel szerelt Ceed ezen a terepen remekül bizonyított,
biztosan tartotta az utat, még olyan tempónál is, ahol az utasok már egy kicsit cidriztek. Ebben a félszben az is szerepet játszott, hogy az aszfalt rendesen megbillegtette a kasztnit, de a kormány által kijelölt irányról akkor sem tért el a kocsi, ha a billegés mellé gázzal-fékkel is szórakoztattuk.
A Ceed tehát ismét megcsillogtatta, mennyire biztosan áll a lábán akkor is, ha siet a sofőr, ebben visszatért az első generációhoz. Sőt abban is, hogy a kormány és a váltó ismét egy kicsit feszesebb, nehezebb lett. Nem kell szervótlan teherautóra gondolni, továbbra sem szükséges izomerő a mozgatásukhoz, de a második széria puhasága eltűnt, megint kicsit „férfiasabb” a Ceed.
Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!