Egy elektromotor, ami az autó megmozdításában segít, és alacsony sebességnél önállóan hajt, illetve egy benzines, ami az intenzív kigyorsításokkor, egyenletes tempójú haladásnál jár. Tölteni nem kell, a lassulási energiát táplálja vissza az aksiba,
benzinből pedig laboratóriumon kívül is elvan 5 liter körül 100 km-en.
Ennyire egyszerű a hibrid filozófia, ami – hiába van már Honda Jazztől Mercedes S-osztályig rengeteg típusból – egyértelműen összeforrt a Toyota nevével. Persze, nem véletlenül.
A kezdetektől a mai napig Japánban gyártott Prius első generációja még furcsa csodabogár volt, a második azonban 2003-tól igazi világsiker lett. Világsztárok, szupermodellek kezdték el használni, egyszerre lett a környezettudatosság jelképe és a benzinfetisiszták szitokszava. Ami biztos: megbízható, takarékos és kifinomult technika van a jellegzetes, csepp alakú formába zárva.
Ma már a harmadik generáció vagy a hétüléses Prius Plus is megvehető az újkori 8-10 milliós áruk töredékéért, tehát széles tömegek számára is elérhetővé vált. Az elmúlt néhány évben így lett itthon a használtautó-piac slágere a Priusból,
2018-ban például több mint 1000 példányt hoztak be külföldről,
a Facebookon igen aktív Prius Club Hungary pedig bő 5000 tagot számlál. Aki néha felpillant a telefonjából az utcán, láthatja, hogy a hazai taxiállomány jelentős része is ilyenre váltott.
De vajon jobban kell tartani a lerúgott, vastagon 3-400 ezer kilométer felett futott, egymilliós ártól induló, 15 éves példányoktól, mint mondjuk egy hasonló korú dízeltől? Jogos a félelem a különleges technikától, a nagy akkumulátortól? A válasz röviden és tömören: nem. Elmondjuk azt is, miért, de ehhez először is fontos megérteni a Toyota hibrid rendszerének működési elvét. Ebben egy Atkinson-ciklusú benzinmotor kapcsolódik bolygóművön keresztül a villanymotorhoz.
Nincs tehát klasszikus értelemben vett váltó, ahogy fokozatok sem, egyedül a gázpedál lenyomásának mértékétől függ a fordulatszám. Ha óvatosan nyomjuk, akár 40-60 km/h-ig is gyorsíthatunk benzinmotor nélkül, ha odalépünk neki, zavaróan hangosan fog bégetni.
Nincs viszont kettőstömegű lendkerék, turbó, nagynyomású szivattyú és részecskeszűrő.
Csupa sok száz ezres kopóalkatrész, ami a legtöbb modern dízelben (sőt, lassan már a méretcsökkentett benzinesekben is) ott figyel.
A Toyota hibridjeiben nem kell vezérlést cserélni, mert láncos a motor, sőt, kímélő használat esetén a fékbetéteken, tárcsákon is lehet spórolni, mert enyhe fékezéskor a motorféket használja csak, és nem koptatja a fékrendszert. Ezek tehát egyértelmű előnyök, de tudni kell, hogy van ezek helyett más sajátossága, amire figyelni kell.
Minden Priusban két aksi van, a hagyományos kicsi (12 voltos) és a hibrid hajtáshoz tartozó nagy. Az ötszemélyes modellekben ez a nagy akkumulátor Ni-MH, a Plusban pedig Li-Ion. Előbbi nehezebb és olcsóbb, utóbbit a hétüléses kivitel miatt volt kénytelen a Toyota bevállalni, és az első ülések között található könyöklőbe beépíteni. A nikkel-metálhidrid (NiMH) akkumulátorok a tapasztalatok alapján 10-12 év után hajlamosak elfáradni,
de az oxidálódott részek pucolásával az élettartam növelhető.
Márkaszervizen kívül van lehetőség csak az egyes cellákat is cserélni, ami néhány tízezer forintból kijön, de hosszú távon nem megoldás. Egy új akku hivatalos helyről félmillió felett van, viszont alternatív (legális) forrásokból 200 ezer forint körül beszerezhető.
A Plus-ok lítiumos aksijai nagyon strapabírónak tűnnek,
nem hallani olyanról, ami gajra ment volna, igaz, hogy ezek az autók első példányai sincsenek még 7 évesek.
A hajtáslánc fontos eleme az inverter, ami az egyenáramot alakítja váltóárammá, és vissza. 300 ezer kilométer felett és sokszor, sűrűn lepadlózott (esetleg vontatásra használt) autóknál hajlamos elpukkanni, ezt pedig nem nehéz észrevenni, mert az autó nem fog tovább menni. Cseréje 200 ezer forint körüli költség, márkaszervizben ennek többszöröse.
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!