Amerika hangja - Harley-Davidson Roadster (2019) menetpróba

Nos, a történet úgy indult, hogy befutott egy e-mail: „Nincs kedved elmenni az amerikai motormárka sajtórendezvényre, és ott kipróbálni az idei újdonságokat?" Körülbelül annyira áll közel hozzám a Harley-szellemisége, mint szélmalomhoz az atomerőmű. Mindkettő energiát termel, de ezzel be is fejeződtek a szinergiák. Ennek ellenére igent mondtam, hiszen a bölcsek úgy tartják, egyszer az életben ki kell próbálni egy Harley-t. Ám legyen!

Idén tavasszal pontosan 23 darab 2019-es tesztmotorral érkezett meg a Harley-Davidson kamionja Budapestre: volt itt Sportstertől a Softailen át a nagy túradögökig minden. Nekem az előzetes foglalás alapján egy 1200-as léghűtéses Roadster jutott. Akkor még azt hittem, nincs jobb vas ennél a Harley kínálatában; persze, akkor még nem tudtam, milyen parádés darab a Fat Bob – de ez egy másik történet.

Mint általában minden nemzetről, az amerikaiakról is sok jót és rosszat is el lehet mondani, de hogy a marketinghez nagyon értenek, az holtbiztos. Egyszerűen a génjeikbe van kódolva, hogy még a legrosszabb tárgyat, szolgáltatást, eszmét is képesek úgy eladni, hogy már

az első perc után csorog a nyálad, és úgy érzed, „igen, én erre születtem".

Nem véletlen, hogy a legkifinomultabb értékesítési módszereket is az USA-ban lehet elsajátítani.

Aki ott tanulja ezt a pályát, nagy eséllyel bárhol a világon megállja a helyét. A Harley-nak pedig bőven volt ideje elsajátítani a legkifinomultabb módszereket, hiszen már 1903 óta gyártanak motorokat. S náluk jobban senki nem tudja, hogy milyen szó szerint a nulláról építkezni, hiszen maga a márka is egy lepukkant pajtából indult világhódító útjára.

Az Egyesült Államok legszebb idomai

Vegyük például a Harley hivatalos oldalán található Roadster jellemzését: „Aszfaltzabáló versenygép csapott fast back stílussal és 1200 köbcentis forgatónyomatékkal a kanyarokhoz." A

megjelenése patent, ezzel nem lehet vitatkozni,

az ülés tulajdonképpen egy szépen varrt, kényelmesen hurkás nyereg, bármelyik lovászfiú odaadná érte a fél veséjét.

A tank és a felnik szoborszerűen tökéletesek, a V2-es blokk által kiváltott hatás pedig olyan, mint amikor először látod meg Palvin Barbit: lehet tagadni, hogy nem a te típusod, de azért a lelked mélyén már az első pillanatban rákívántál, csak szégyelled bevallani, hogy milyen őrületesen dögös a forma. Az látszik, hogy a márka nagyon odafigyel ezekre a részletekre, mert régóta tudják, hogy a Harley-vásárlónak ez fogja eladni a terméket, nem a technikai adatsor vagy az extralista.

Lehet, hogy nem az európai mérce szerint készült custom-modellről beszélünk, de ha ezt a motort bárki is csúnyának látja, az, kérem, azonnal költözzön el egy másik bolygóra.

A Roadster ugyanis egy muránói váza – csak motorban: hibátlan külső, üres belső.

De amíg egy vázánál nem a fantasztikus belső értékeket tartod szem előtt, egy motoron ennek azért elég nagy jelentősége van, hiszen szerencsés esetben együtt lélegzel, élsz vele, amikor A-ból B-be gurulsz.

Tudta? Így készült a csodaüveg

Murano (velencei nyelven Muran) másfél kilométerre található Velencétől északkeletre. 1291 óta a velencei üveggyártás központja, különösen a XVI. században élte virágkorát. A középkori és újkori üvegtermelés a velencei üvegfúvó műhelyek 1291-es elűzésével vette kezdetét. A muranói üveg fénykorában, a XVI. században 37 üveggyár volt a szigeteken, ahol akkoriban 30 ezer fő lakott. Az üveg Velence kevés exportcikkének egyike volt.

Mivel a mesterség fortélyait szigorúan őrizték, az üvegfúvó mesterek nem utazhattak el a Velencei Köztársaságból. A gyártás titkát idegeneknek továbbadó üvegfúvó mestereket pedig halálbüntetés fenyegette. A századok során az üveggyártásnak több különböző technológiája alakult ki. A legfontosabb üvegtípusok: kristályüveg, smalto (zománcozott üveg), aventurin (aranycseppeket tartalmazó üveg), millefiori (sokszínű üveg), tejüveg (lattimo). (Wikipedia)

Nem a kanyargós utak ördöge

Az együttlélegzés nagyon megvan a Roadster esetében, de aszfaltzabáló versenygépnek semmiképpen nem nevezném.

Az ülésmagasság (mindössze 785 mm) ugyan kifejezetten jó,

és a súlypont is megfelelően alacsonyan van az őrületes csapatáshoz, azonban a 260 kilós önsúly és az itt-ott hibás ergonómia nem az eszeveszett kanyarvadászatra predesztinálja ezt a modellt.

Túl alacsonyan van például a lábtartó, és egy erősebb döntésnél már karcolja az aszfaltot, fel lehet hajtani, hogy jobban dönthess, de ilyenkor úgy is marad, nem csapódik vissza magától. Az üléspozíció is elég fura, mert valamennyire a combjaiddal közre tudod fogni a technikát, de eközben a két lábadat szélesre tárva kell tartanod, mert a lábtartó messze a motortól kezdődik.

A tank gyönyörű, viszont mindössze 12,5 literes Forrás: Origo

Emiatt a kontroll egy része elveszik, kicsit úgy kell ülnöd, mintha guggolva szülnél;

kanyarban pedig teljesen olyan érzésed van, mintha csecsemőpózban ülnél,

mert a kezed és a térded összeérnek. Szerintem ennél csak jobb megoldások létezhetnek, de ahhoz rövid volt a tesztút, hogy pálcát törjek a Roadster felett, így meghitelezem neki, hogy hosszú távon akár még meg is szokható ez a megoldás.

Nyomatékból motorozni, kevés váltással...

A váltó áttételezését, nem tudom, melyik orosz gyárban hangolták, de azért sokat elmond a hardver működéséről, hogy amíg leértünk a Velencei-tónál található étteremhez, nem váltottam fel négyesbe... Igaz, a tempó nem volt valami betyáros, inkább csak kellemesen poroszkáltunk, de elég nagy bátorsággal ki merem jelenteni, hogy ez a váltóhangolás bármelyik európai vagy japán gyártó megoldásához képest maga a sötét középkor.

Pedig a nyomatékzuhatag és a szükséges erő megvan, csak ennek átvitele nem igazán harmonikus.

Az első fél óra után azt hittem, én vagyok láma, és biztosan nem értem teljes mélységében a harley-zás rejtelmeit, esetleg kimaradt valami a helyes használatot illetően, ezért a pihenőnél megkértem Kőbájker kollégát, ugyan próbálja már ki ő is, és mondjon egy gyors verdiktet.

400 méter után maguktól kikapcsolnak az indexek Forrás: Origo

Tíz perc múlva már jött is vissza, hogy itt bizony valami nagyon el van szúrva, valószínűleg a váltó rossz, a Roadster váltója normális esetben ennél sokkal jobb. Egyszer, remélem, majd kiderül az igazság, ezt a kis problémát mindenesetre betudom annak, hogy európai körúton részt vevő motorokat kaptunk, amiket már ki tudja, mióta és hányan nyúztak.

Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!