Ki gondolná, hogy a Honda már 1995 óta jelen van a szabadidő-autók piacán? Ekkor jelent meg ugyanis az első generációs CR-V, és egyike a legelső ilyen jellegű autóknak. A képeken látható tesztautó
már az ötödik generációt képviseli,
és nemrég turbós benzines motorral már bizonyíthatta képességeit. Időközben a Honda is kezd felhagyni a dízelmotorokkal (pedig az 1,6-osból már 160 lóerőt is kihoztak) így a CR-V-ből sem készül már ilyen az európai piacra. Cserébe az egyre népszerűbb benzines hibrid hajtásmód felé fordultak; valószínűleg megirigyelték a Toyota sikereit, és a flottakibocsátást is lejjebb akarják szorítani a 2021-re beígért EU-s büntetések miatt.
Az új CR-V külseje semmiképp sem sportos, nehéz elhinni, hogy ugyanez a gyártó készíti az extrém feltűnő Civic Type-R-t is. Persze németes szigornak és szögletességnek azért nyoma sincs, elsősorban a lekerekített és domborított felületek dominálnak, különösebb flancolás nélkül. Néhány szép ív van a motorháztetőn, a kerékívek is kellően hangsúlyosak, és a nálam járt szedán Civickel ellentétben az orrán lévő masszív krómozást ezúttal nem éreztem túlzásnak.
Beülve már ismerős érzés keríti hatalmába az embert, ami nem alaptalan.
A Civicet vették alapul a tervezők,
viszont az ott kissé szögletes, darabos formákat sikerült letisztult, íves megoldással felváltani. Nem csupán szép, hanem minőségi is a beltér, kifogástalan az összeszerelés, az anyagminőség viszont csak korrekt.
Legalább a műszerfal puha, varrott borítást kapott, nagy örömömre a zongoralakk csupán egy vékony dekorcsík képében van jelen.
Sajnos a fedélzeti elektronika a legfájóbb pont az autóban:
a központi érintőképernyő lassú, és ódivatú a grafikája, a digitális műszerfal pedig nagyon sivár megjelenésű.
Már az első sorban feltűnő a helybőség (bár a panorámatető itt is elvesz a fejtérből), de aki hátra kényszerül, az sem fog panaszkodni.
Derékszögben nyílnak a hátsó ajtók,
amit a kisgyerekes szülők vagy idősebbek nagyra fognak értékelni, nagyon kényelmes a beszállás. Bent pedig szinte tánctérnyi hely fogad minket. A lábtér nagyon bőséges, még egy kétméteres sofőr mögött is el lehet férni.
A szélső helyeken az ülőlap kellően hosszú, a háttámla dőlése pedig állítható, így hosszabb utakon szinte aludni is lehet. Minimális, csak pár centi a kardánalagút, így
az esetleges ötödik utas sem érzi büntetésnek az utazást.
Fokozza a komfortot a hátravezetett klíma, a szintén fűthető ülések (a szélsők), illetve két, nagy áramerősségű USB gondoskodik a kütyük töltéséről.
A csomagtér szinte teljesen szabályos alakú, a hatalmas hátsó ajtónak és az alacsony rakodóperemnek köszönhetően könnyen is pakolható. Bár a hibrid CR-V-ben 64 litert és az esetleges harmadik üléssort fel kellett áldozni a padlóba épített akkumulátor miatt,
de így is marad 497 liter,
ha pedig ez kevés, egyetlen mozdulattal a padlóba süllyeszthetjük a hátsó üléseket, a sík padlójú tér pedig vidáman elnyel bármit. Az sem gond, ha mindkét kezünk tele van, a csúcskivitelben motorosan, távirányítóról és láblendítéssel is kezelhetjük a csomagtérajtót, sőt még a nyitási magasság is programozható.
Az utastérben is rengeteg tárolóhely várja a kisebb-nagyobb kacatokat. A hiányzó váltókar miatt az első ülések között rekeszek vannak, a könyöklő alatt óriási a barlang, amit egy tologatható és kivehető tálcával ketté is oszthatunk. Van 12 voltos, USB- és HDMI-csatlakozó is, az ajtókban palacktartó és a kesztyűtartó sem csak valami apró lyuk, mondjuk, a fedele nyílhatna csillapítva ennyi pénzért.
A cikk nem ért véget. Kattintson a második oldalra, ha kíváncsi a különleges hibrid hajtás működésére!